Eger - hetilap, 1893
1893-04-18 / 16. szám
16-ik szám. 32 -ik év-folyam 1893. április 18-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. A megyei tisztviselők fizetés-emelése. (Xy.) Köztudomású dolog, hogy országgyűlésünk legközelebb egy oly czikkel gazdagította a magyar törvénytárt, mely az államhivatalnokok régen várt fizetés-emelését, a különféle fizetési osztályok megállapításával, szabályozza, és evvel egy régen érzett hiányt pótol. Azon körülményt pedig, hogy a megyei törvényhatóságok akkor, amidőn akár saját önkormányzati ügyeiket látják el, akár mint az állami igazgatás közvetítői járnak el, tulajdonképpen az államtól reájuk átruházott közigazgatási fuuctiót végeznek, vagyis az állam megbízásából és helyette járnak el, melyért ennélfogva állami kárpótlás nyújtandó, törvényhozásunk már az 1883. évi XV. t.-czikkben ösmerte el, a mennyiben e törvényczikkel a megyék közigazgatási és árvaszéki kiadásainak fedezésére egy 4.515.000 frtnyi fix-összeget rendelt évenkint az államköltségvetésbe felvenni, melyből a megyék kulcs szerint megalapított osztalékaikat havi előleges részletekben veszik fel. így élvez pl. Hevesmegye ezen alapon évenkint 77,200 frtot. Az állami tisztviselők fizetésének emelése a méltányosság és igazságosság elvénél fogva, s az elmondottak alapján természetesen kellett, hogy maga után vonja a megyei tisztviselőknek fizetés-javitását is, mi az 1893: tcz. által tényleg mégis történt, mely által megyénknek, az 1883: XV. tcz. fentemlitett járulékai e czélból még 900 írttal pótoltattak, illetve emeltettek. E járulék miképen leendő felosztása fogja legközelebb megtartandó megye-bizottsági gyűlésünk egyik legfontosabb tárgyát képezni; fontosnak kell e tárgyat különösen azon oknál fogva tekintenünk, amennyiben tisztviselőink egész sorának igényei lesznek kellőleg méltatandók s a fizetésemelésnél figyelembe veendők, mert tény az, hogy a jelenlegi fizetések sem fent, sem pedig lent nem oly minőségűek, miszerint a teljesített ellenszolgáltatásokkal párhuzamban állnának. Főleg a szolgabirák nagyon szűkre szabott élvezményei azok, melyek a fizetés-javításnál különös figyelmet érdemelnek. A szol- gabiró ugyanis, a megyei igazgatás mai rendszere mellett, a legfontosabb tényezők egyikét képezi, kinek ezért fizetését nemcsak az 1883: I. tcz.-ben körülirt és megkívánt qualificatiójánál fogva, de a részére kijelölt nagy kiterjedésű és nem csekély felelősséggel járó munkakör miatt is, mely nem csupán szellemi foglalkozáson nyugszik, hanem physicai tevékenységét, erőit és egészségét is igen nagyon igénybe veszi (hogy ez utolsóra csak egy concrét esetet említsünk : ilyen a folytonos, időszakot, időjárást, a községi közlekedési viszonyok mostohaságát figyelembe nem vehető hivatalos utazgatása, melyet az esetenkint felmerülő s parancsoló kényszerűségnek megfelelőleg kell megtennie, tehát tetszésére nem bizhat), végül pedig társadalmi állásánál fogva is, első sorban, és más hasonrangu állami tisztviselő-állásoknak megfelelőleg szükséges leszen emelni és szabályozni. Midőn ezen sorainkat szives megfigyelésre ajánljuk, kérünk félre nem értetni, a mennyiben előttünk jelen czikkünk megírásánál csak ezen jelszó lebegett: „Suum cuique.“ Az „EGER“ tárczája. A lievesmegyei és egervidéki jótékony nöegylet. Egy ártatlan, romlatlan gyermek szívfájdalma, mikor köny- nyekbe tör ki, megható, fájdalmas. Egy árva sírása, még fájdalmasabb. — Árva, ki sir! Kinek sem apja, sem anyja, ki a könyörületesség kenyerét könnyeivel áztatja, kinek didergő testét rongyok fedik, ki a szánalom párnáján fekszik. Valamikor ott voltak a szegény ártatlanok az utczasarko- kon, a holtuk szögletében, a templom-küszöbön, toprongyos, vén aszonyok, nyomorult, rongyos koldusok között, hogy kapzsi kezekkel ragadják meg a sovány alamizsnát, mit könyörületes emberek dobtak oda nekik. Ma városunkban semmi sem jellemzi szomorúbban a prole- tarismust, a könyörületlenséget, a lanyha rendőri működést, mint az a számos rongyokba bújtatott koldus csapat, kik körülülik a Lyceum falát és elfogják az utat a járókelők elöl a gazdagok kapuinál. Hala az égnek! Az árva gyermekek kivesztek közülök. Hol vannak ők? Valamennyien az árvaházban. A hevesmegyei és egervidéki jótékony nöegylet árvaházában, ahová gyöngéd női kezek emelik fel az árvát a szegénység hideg földéről és elhelyezik tiszta, világos szobába, lefektetik puha nyughelyre, hol adnak neki enni és inni; e mellett nevelik, oktatják gondos apáczák, hogy idővel hasznos polgárai, dolgos munkásai legyenek a társadalomnak. Láthatni őket ma egyes alkalmakkor az utczán, amint mennek párosán; a leányok elől egyszerű mosó-ruhában, perkál-kö- ténykével, szalmakalapban; a fiúk szürkés ruhában. Mind példás, csendes, mosoltgó piros arcz, melyen nem látod az árvaság fájdalmát; a kísérő „szürke apácza“ védangyalként zárja be a kis csapatot. így látni őket olyan kellemes; az ember szivét valami csodás melegség futja át. Apátián, anyátlan boldog árva gyermekek! Nem szép dolog-e látni egy árvát, ki mosolyog, ki nem sir, nem szenved, ki nem rongyos és e mellett okos, tanulékony? Az intézeti árvák együtt laknak a Széchenyi-utczai szegény kis árvahazban. Oly ritka, aki belátogat: idegen. Pedig öröm közöttük lenni. Valahányszor meglátogatom őket, olyan boldognak érzem magamat. Egy kis liliputi-birodalom! Kicsi minden, mert ők is azok.
