Eger - hetilap, 1893
1893-01-10 / 2. szám
11 még csak megközelítőleg sem talált a közvilágitás-ügygyel foglalkozó bizottság. Ha ehhez veszszük, hogy ugyané bizottságnak sükerült a vállalkozó Ganz és T-a czégnél kieszközölni, miszerint a szerződés létesülése esetén a nevezett ez ég késznek nyilatkozott, s Írásbeli kötelezettséget vállalt a város négy kiválóbb pontján, ugyancsak a város költségén fölállítandó négy ivlámpának megvilágítását egész éven át minden dij nélkül elvállalni, — az imént felsorolt adatokból könnyen beláthatja a t. olvasó, hogy a Ganz és T-a ajánlata úgy a köz-, mint a magánvilágitásra nézve igen sok előnynyel s kedvezménynyel kínálkozik. — Meg fog-é azonban felelni a hozzá fűzött várakozásnak? — azt természetesen meg nem jósolhatjuk. Fölemlitendőnek tartjuk még hogy a vállalkozó Ganz és T-a ezég a villamos áramfejlesztő telepet Egerben gőzerőre szándékozik berendezni, s azt a vasúti pályaház közelében, valahol a város déli végén fekvő térségen fölállítani, mely czélból 3200 Q ölnyi terület ingyenes és adómentes átengedését köti ki a várostól. Eger város népességi viszonyai az 1892-ik évben. Eger város népesedési viszonyainak statistikai kimutatását a lefolyt 1892-ik évről rendelkezésünkre álló hiteles adatok alapján a következőkben közöljük: Számításunk alapjaul Eger város lakosságának száma szolgál, mely a legutóbbi összeírás szerint 22,086 Íélekszámot teszem A múlt 1892-ik év folyamán városunkban az összes szülöttek száma tett 931 Íélekszámot, tehát 156-tal kevesebbet, mint a megelőző 1891-ik évben. Ezek közöl vallásra nézve volt: fiú; nő; összesen rom. kath. . 414 401 815 ev. reform. . 12 10 22 gör. nem egy. 1 — 1 izr. reform.. 15 18 33 izr. orthod. . 28 32 60 Összesen: 470 461 931 Ezek közöl halva született 24. Törvénytelen szülött volt 92; tehát a törvénytelen szülöttek az összes születések 10%-át teszik ki. csony éjjelén annyi darab tüzelőfát, a hány tagja van a családnak s éjféli mise után betekint a ház ablakán s a melyiké eldőlve fekszik a földön, az bizonyos, hogy nem éri meg a jövő karácsonyt. S szentül hiszi a palócz, mert igy tartották azt az öregek is, ha vízkeresztkor gyenge az idő, az izékit is félre kell tenni a takarmánynak, mert később olyan szűkiben lesznek, hogy azt is megeszi a marha; vagy ha a béka Szt.-György-nap előtt megszólal, annyi héttel utánna, megint csak elnémul, az űjból beálló fagyok miatt. Sajátságos s a messze múltból eredő szokásokkal és babonákkal van egybekötve e népnél a halottak eltakarítása is, a mely szokások és babonák azonban nem annyira a temetkezési szertartás lefolyására, mint inkább a halottak felöltöztetésére vonatkozók. mert hisz a temetkezési szertartás úgyszólván mindig egyformán folyik le, volt légyen a halott férfi vagy nő, leány vagy asszony, legény vagy házas ember; hanem a halott felöltöztetésénél igen is mindezt figyelembe véve, más és másképen járuak el. A palóczasszony, „ha még ollyan feödhö’ tapadt zsellér is“, menyasszonyi fehér ruháját a lakodalom után a tulipános láda fenekére zárja s nem veszi fel többé, mert „számit az utolsó órára“, hogy legalább tisztességes „haló ruhája“ legyen, a miben eltemessék. Ritka palóczasszony, a kit nem meuaasszonyi ruhájában temetnek el, a haját szépen kontyba kötik, fejére a menyecske-korában hordott, arany- vagy ezüstfonállal gazdagon hímezett úgynevezett „csipkét“ kötik, arra pedig fátyolt. A haiadon leányokat szintén fehér ruhában terítik ki, azonban ezek haját már be sem fonják, hanem hosszában, két oldalt szépen lesimitva pántlikával keresztülkötik és homlokát koszorúval övezik. A férfi-halottat az életben viselt „ünneplő ruhába“ öltöztetik, adnak rá tiszta inget, gatyát, lajbit, lábára csizmát húznak, Házasságra lépett a lefolyt 1892-ik évben: rom. kath. 173, ev. ref. 3; izr. reform. 8; izr. orthod. 13; összesen 197 pár. Tehát 26 párral több, mint az előző 1891-ik évben. A halálozások összes száma a lefolyt 1892-ik évben volt valláskülönbség szerint; fiú; no; Összesen rom. kath. ...... 414 422 836 ev. reform. ..... 13 13 26 gör. n. egy................................................. — 1 1 izr. reform........................................ 15 6 21 izr. orthod........................................ 24 19 43 Össszesen: 466 461 927 A halálozások összes száma tehát 927; 47-tel több, mint a megelőző 1891-ik évben. Egybehasonlitva a születések számát a halálozások számával, feltűnik, hogy a szülöttek száma csak 4-gyel haladja az elhaltak számát. Vagyis a népességi szaporodás az 1892-ik évben a lakosság számarányához képest jóformán 0%-1,a redukálható. Városunk e kedvezőtlen népesedési állapotának, s illetve az elhalálozás növekedett számának oka legfőképen a kedvezőtlen közegészségi viszonyokban, különösen a lefolyt 1892-ik évben járványszerűleg föllépett egynémely betegségekben, igy nevezetesen a huzamosabban uralkodott difteritiszben keresendő, mely a gyermekek közt szokatlanul erős pusztítást vitt véghez. Ehhez járult az influenza szórványos föllépte; továbbá az akutabb jellegű tödőbajok, születési gyöngeség, kisebb mértékben: vizkór, szélhüdés, agybántalmak, végelgjmngülés stb. Városunk népesedési viszonyainak lapunkban évről évre közölt statistikai kimutatásaiból, s azok egybevetéséből szomorún konstatálható, hogy Eger város közegészségügyi állapotai nemhogy javulnának, de évről évre bizonyos stagnácziót, hogy ne mondjuk: hanyatlást tüntetnek föl. E baj okát nem kereshetjük kedvezőtlen klimatikus viszonyokban; mert Eger város éghajlata, hol a felföldi kiima az alföldivel találkozván, egymás szélsőségeit kölcsönösen enyhítik s kiegyenlítik, Közép-Magyarország általános éghajlati viszonyaihoz képest valóban kedvezőnek s szerencsésnek mondható. Történeti tapasztalás, hogy nagyobb járványok, melyek hazánk más, kedvezőtlenebb éghajlatú vidékein huzamosabb ideig grassáltak s magas százalékokban szedték áldozataikat: nálunk, Egerben, általán rövidebb tartamuak s aránylag sokkal szelidebb lefo- lyásuak valának. vagy ha ezt a láb püffedtsége nem engedi, akkor „strimflst“, bal hóna alá pedig kalapot tesznek. A nős emberek nagyobb részét is, már t. i. a kinek hogy módja volt s életében „eő nem nye- őtte“, a ,,jegyruhá“-ban* S * *) temetik el, a melyet valamikor menyasszonyától kapott ajándékul az esküvő reggelén, „mielőtt hitre mentek véna.“ Az olyan nő vagy férfi, a ki keresztanya, illetve keresztapa is volt, annak a kezeit melle fölött összekulcsolják s közéje „olvasót“, vagy ha „Írást tudott“, imádságos könyvet tesznek, ellenkező esetben pedig két kezét, két oldalt hosszában helyezik el a koporsóban s a kalapot és imádságos könyvet a bal hóna alá teszik. A halott lábára húzott csizmáról a patkót mindig lefejtik, részben azért, hogy lépteinek kopogása ne legyen hallható, ha eltemettetése éjszakáján - mit minden halott megtesz — haza megyen „a szállást megköszönni“, részben azért, mert a holtnak nehéz a vasat hordani; s épen ebből a babonás hiedelemből, az asszonyok hajába sem tesznek „konty-vas“-at, hanem azt egy darabka faragott fával, vagy a lúd szárnytollainak vastagabb végével, az ú. n. „sip-tolyú“-val helyettesítik. Olvasót minden halottnak adnak a kezébe, imádságos könyvet pedig csak olyannak, a ki olvasni tudott. Az áldott állapotban elhalt nőt is ép úgy öltöztetik fel, mint a többi asszony-halottat, hanem melléje egy kis inget, egy szál vékony viaszgyertyát és egy krajezárt is helyeznek el, a mit a kiszemelt keresztanya köteles adni. Palócz hiedelem szerint ugyanis a gyermek megszületik még a koporsóban is, arra kell tehát a kis ingecske, az egy krajezár pedig azért tétetik a koporsóba, hogy az ujdonszülöttnok a másvilágon legyen mivel megvennie a világosságot, a kis viaszgyertyára meg a keresztelés alkalmával lesz szüksége, mert úgy vélik, hogy az ily gyer*) Jegyruha alatt a menyasszony által sajátkezüleg varrt inget értik. *
