Eger - hetilap, 1892

1892-03-22 / 12. szám

— 90

iag szinte' Összeférhetetlenek. Egyik a valóság megismerésére törekszik, s ellensége mindennek, ami csalékony, ami a valót csak egy parányit is megliamisitani vagy elpalástolni igyekszik; kérlelhetlen következetességgel, rideg szigorúsággal tép fel mindent, ami mögött még valami megismerni valót sejt. A másik éppen a válót- nem mutatja soha egészen hűen; színeket, formát hamisít, méreteket nagyit vagy kicsinyít; nem létező világban, nem létező alakokat mozogtat s velők a való életben szokatlan, sokszor lehetetlen módon küzdelmeket végeztet. A rendszerek békéit nem tűri: szeszélyesen csapong idestova; térés idő előtte nem akadály: ép oly könnyen felkeresi a haragos tenger légben járó hullámait, mint a virág kelyhén ragyogó harmatcseppef. Amaz hideg, számító, megdöbbentőleg következetes, hajszálig pontos; erajz forró, könnyelmű, játszi, felületes. Egyiknek forrása, lakóhelye, munkálója, szóval elementuma az ész, a másiké a kedély, melyek pedig egymással igen gyakran hadi lábon álló szomszédos birodalmak. S mégis tudomány és költészet egymást egészen nem nélkülözhetik, vagy legalább észszerűden őket teljesen egymás nélkül hagyni.

Ha a tudomány megfosztatik a költészet minden elemétől; ha a puszta tények, komor igazságok egyszerűen beleszorittatnak a rendszerek merev bordái közé, s száraz szavakban igy adatnak fel szellemi táplálékai, akkor a kedély újra meg újra fellázad, és ellene küldvén alattvalóit, az unalmat meg a szórakozottságot, az akaratnak alig sikerül a lelket a rideg fogalmak befogadására erőszakolni. : De viszont, ha a tudománynak semmi tért nem engedünk a poézisben; ha az ész óvatos számításait és ellenőrzését, száműzzük, szabad utat engedendő a képzelem féktelen csa- pongásainak, akkor ismét, káprázatos illúziók, lázas képek, csalékony ábrándok, beteges fantazmagórák támadnak magasztos szép világában a költészetnek.

Egy tudományos tárgyú felolvasásnak nem szabad soha szem elől téveszteni, hogy akik tanulni jöttek, azok lévén az ember gyarlóságokkal teljes — első sorban mégis gyönyörködni akarnak. Sokkal beczézgetettebb gyermeke pedig a léleknek a kedély, mint az ész; és ha ez nincs megnyerve az ügynek, akkor ugyan csupán a levegő megmozgatott hullámai fogják fel a maradandó hatásra szánt bölcs szavakat, messzetávolban kalandozván a kóbor figyelem. Ugyanazért észszerű és üdvös a költészet gyönyörködtető képeiből imitt-amott beleszőni a műbe; jó — ennek édes elemeit belekeverve a keserű anyagba, — izesebbé tenni azt a válogatós emberi gyarlóság számára, hogy igy a figyelő, gyönyörködő lélek észre ,se vegye, midőn egy-egy ismeret belopatott rejtekeibe.

Ez a másik mértékünk.

Kempelen Eadó kitűnő entomolo<runk épen olyan buvárlója a rovarvilágnak, aki ismereteit nem csupán vaskos kötetek áttanulmányozásából, hanem évek hosszú során bámulatos szorgalomAz „EGER“ tárczája.

Észleletek a rovarok életéből.

Irta, s a Kárpátegyesület, egri „Bükkosztälya“ ülésén,f. évi márcz. hó 10-én a városház nagytermében felolvasta Kismagyari Kempelen Radó, kir. tanácsos.

(Folytatás.)

Térjünk most át a rovarok általános életére.

Ez rendszerint igen rövid. — Egyetlen czéluk, úgy látszik, az, hogy szaporodjanak. Ha a rovar a természet követelését teljesítette, kötelességteljesitése öntudatában a him ezután nemsokára elhal; a nőstény pedig akkor, midőn petéit a gondosan megválasztott helyre lerakta. Csodálatos, mily tartós a nőstény élete. Mig petéit le nem rakja, bajos megölni őt. Ha csak a testét végképen el nem pusztítjuk, a rajta elkövetett sértés után természetszabta kötelességét, a peték lerakását, gyakran a haláltusában is teljesiti. A rovaroknál is létezik válrokonság. A him keresi a nőstényt, de nem az első az, mely neki tetszik, megnéz többet, és csak a harmadik, negyedikhez szegődik, hogy szerelme örömeit élvezze nála. De a nőstény is válogató. Igen jól tudja éreztetni idegenkedését a nem rokonszenves udvarló iránt. Különben soha sem tolakodó; s türelmesen várja, mig egy, és pedig az igazi jön, s ezután híven teljesíti női és anyai kötelességét.

mai és szenvedélylyel űzött szemlélődő kutatásaiból mentette, mig amazzal még teljesebbé és rendszeresebbé tette az ily szilárd alapon szerzett tudományát. Évek óta gyűjti a létező és felfedezhető rovarfajokat és egyedeke’ vidékünkön, s kirándulásai alkalmával hazánk különböző részein, gondosan vizsgálgatván és kutatván azok szervezetét, életmódját, táplálkozási és szaporodási életműködését, karakterizáló és osztályozó tulajdonságait. Sót csere-összeköttetésben van a külföld nevesebb természetbúváraival, érintkezik az e.z irányú tudós-társaságokkal; épen azért lényegesen hozzájárul Európa faunájának teljes kiismeréséhez. Szorgalma gyümölcse azon kis monarchia, melyet a himes lepkék és zümmögő bogárkák ezreiből gyűjtött maga köré, részint hazánkban, részint csere útján külföldről, mesteri ügyességgel preparálva a legszebb példányokat. E messzefóldön páratlan gyűjteményt épen nem régiben ajándékozta a ciszterciták egri főgimnáziumának. hol az valóságos kincs az oktatónak a természettudományok szemléltető tanítására: egy darab a nagy természetből a fehér falak között.

Ez az egyénre általában. Ami a mostani felolvasását illeti, melylyel a közohajnak tett eleget, mint már soraim elején említettem, a tudomány anyagát oly szépen vegyíti a poézis elemeivel, hogy a legnagyobb élvezettel lehetett e száraznak és érdektelennek félt tárgyból sok tanulságos ismeretet szerezni. Ily költészeti elemek : a leírói és elbeszélői alak, ékitettebb nyelvezet, szingazdag festések, válogatott jelzők, szóképek és alakzatok. melyekben bővelkedék a felolvasás mindvégig. „Édes por a keserű lapdacsokra.“ Ily kellemes megcsendülése a poézis üdébb, harmonikusabb hangjainak, midőn megszólaltatja a mehet: „Hagyjatok, ne háborgassatok; a tavasz rövid, nem síit mindig a nap!“ — Midőn a szép lepkék szárnyainak a nagyitó üveg alatt előtárult pazar pompájú szépségeit festi; midőn az őszi féreg mélabus hangjáról szólván, nemcsak e hang fizikai forrását ismerteti meg velünk, fle hallatára megilletodve szemléli ama csodálatos vonzó erőt, mely a természetben ellenállhatatlanul vonja egymáshoz a lények két nemét, s amely mig az állatnál csak delejes erő marad, addig a szellemi embernél a szerelem érzelmévé magasul. De szintén a poézis reáhatásának köszönhető, a dolgozaton végig húzódó ama becses sajátság is. hogy ez a felölelt tudományágból lehetőleg olyan ismereteket tartalmaz, melyek természetüknél fogva a laikus érdeklődését is képesek felkölteni, s igy nemcsak külső alakjoknál (nyelvezet, síit) de tartalmuknál fogva is előnyösen különböznek a szakkönyvek dogmatikusan közölt száraz tudományától. S mert a tudós felolvasó széleskörű és bőséges ismeretkörrel rendelkezik e téren, annál méltánylandóbb finom tapintata, hogy nem özönlőt,te el a hallgatóság figyelmét száraz, pedáns dolgok tömegével. Gyönyörködtetve tanított és tanítva gyönyörködtetett. Kelemen Lajos.

Amint mondám, a kifejlett rovar élete rövid, s csak a szaporodásra szorítkozó; mig az álczának élete aránylag igen hosz- szú. A természet, úgy látszik, ebben készít elő mindent, mi a tökéletes rovar felruházására szükséges. Erről egy meglepő példát látunk, az úgynevezett tiszavirágjánál (kérészek, ephemeridák.) E rovar a Neuropterákhoz tartozik; álczája lakik a folyók partjaiban, a földben, ott éli két évig rejlett életét, s csak e hosszú idő után fejlődik ki a rovar többnyire roppant nagy számmal, de élete csak egy-két, napig tart, siet teljesíteni a párzás kötelességét, s azután elhalván, hulláik beesnek a vízbe, s elfedik azt fehér festőkkel, amiért is nálunk a Tiszavirágjának nevezik ezen számtalan hullákból álló temetkezést.

Csodával határos, hogy mikép találkoznak az egy fajhoz tartozó egyének azon sok, a mi szemünk által alig megkülönböztethető rokonfajok között; hiszen a nősténynek képe, mely az illető him szemeiben visszatükröződhetnék, az ez iránt tett tanulmányok szerint, elég homályos. — Egyébiránt a nemeknek közeledése a rovarok nagyobb részénél éjente, tehát sötétben történik. — Fel nem tehető továbbá, hogy a szaglás vezetné őket; mert azon rovarokra, melyek messzevidékről jöhetnének csak, a szaglás olyan távolságra nem hathatna. — Innét egy rejtély előtt állunk tehát, mely feltételezi, hogy létezik egy delejes vonzerő, mely a párokat összehozza. — De ennek megállapítása későbbi időkre van föntartva még.

Erre nézve egy igen érdekes tüneményt volt alkalmam megfigyelni. — Nehány év előtt, július hóban, a délutáni órákban egy kedves vendégem, tehát tanú jelenlétében, udvaromban

7