Eger - hetilap, 1892
1892-01-12 / 2. szám
V I 2-ik szám. 31-ik év-folyam. _________ 1892. január 12-én. E lőfizetési dij: Egész évre . 5 írt — ki\ Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden Hirdetéstől 30, nyílttériéi egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Po/itiKai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szafióféle liáz) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az ellenzék szervezkedése városunkban. Az országgyűlésnek f. hó 5-én történt váratlan feloszlatása, és a képviselőválasztásoknak január 28-tól febr. 6-ig terjedő 10 napra történt kitűzése, városunkban is megindította a választási mozgalmakat. U. i. Csiky Sándor, városunknak hosszú időn át volt képviselője, a küszöbön álló választás megbeszélése és az ellenzék szervezkedése czéljából egy értekezletet hivott össze az ó casinó éttermében e hó 9-én, hol a nagyszámú, jobbára intelligens választó közönség előtt előadván az értekezlet czélját, felhívta a jelenlevőket, hogy szervezzek az ellenzéket, esetleg a jelölt személye iránt is nyilatkozzanak. Erre Petravich Autal ügyvéd indítványára egyhangúlag elhatározta az értekezlet, hogy a múlt években követett gyakorlathoz híven a jelen választás alkalmával is egy százas bizottságot választ saját köréből, mely bizottság négy elnökkel s ugyanannyi jegyzővel élén vezeti az egész választási mozgalmat. E bizottság nyomban megválasztatván, elnökei lettek : Csiky Sán- dor, Polonkay Endre, Babó csay Sándor, Med- nyánszky Sándor; jegyzői pedig: Dr. Alföldi Dávid. Tolvay Gusztáv, Dr. Csutorás László és Dr. Kozma Endre. Már ez alkalommal felajánlotta Petravich Antal ügyvéd az összes jelenlevők egyhangú helyeslése és zajos éljenzése között a képviselői mandátumot Szederkényi Nándor Egerváros eddigi képviselőjének, a ki azt el is fogadta; de hogy annál nyomatékosabb legyen a felajánlás ténye, s hogy egy szükebb értekezlet keretében el nem férő ünnepélyességgel történjék az meg, elhatározta az értekezlet azt is, hogy városunk eddigi képviselőjének, másnap, azaz jan. 10-én a városháza nagytermében tartandó beszámolója alkalmával, újólag egész ünnepélyes pompában fogja felajánlani a mandátumot. Másnap a városház nagy-terme zsúfolásig megtelt választó polgárokkal, kik eljöttek tüntető nagy számmal, hogy szeretett képviselőjük beszámolóját meghallgassák; s várakozásukban nem csalatkoztak a választók, mert Szederkényi öt negyed óráig tartó s gyakori helyeslésekkel és éljenzéssel meg-megszakgatott szép beszédben adott számot képviselői működéséről. Azon kérdés fejtegetésével kezdi, hogy miért oszlattatott fel az országgyűlés, daczára annak, hogy törvényszerűen megállapított költségvetése nincs, daczára a téli időnek, melynek zordon- sága a választók nagy tömegét fogja e jog gyakorlatától elriasztani. Az országgyűlésnek egyik legfontosabb jogát, a költségvetés megállapítását, csak a legsúlyosabb körülmények között, akkor is csak rövid időre szabad úgynevezett indemnityvel helyettesíteni és függőben tartani. Ily esetre — folytatja szónok — hogy ok nélkül elodázva a költségvetés megállapítását, oszlattatik fel a ház '• nálunk még példa nincs. A legnagyobb erkölcsi felelősség terheli .azért a kormányt, hogy a parlamentarizmus alapját ekképen forgatta fel, és teremtett előzményt, az alkotmány biztosítékainak lerombolásához. Az országgyűlés ily rendkívüli feloszlatásához az, hogy az ellenzék imit.t-amott már szervezkedni kezdett, okúi nem szolgálhat, mert hogy a választók szavukat hangoztatják, ez nem sérelem az országgyűlésre; s ha ez volna az ok, ez még tetézné a parlamentarizmus kigúnyolását. Egy másik ok is hozatik fel, hogy t. i. a nyáron a parlamenti kisebbség, nevezetesen a^ függetlenségi párt megakadályozta az úgynevezett államosítási törvény létrehozását. Erre nézve szónok, ki felemlíti, hogy nagy része volt azon törvényjavaslat tárgyalásában, tellát az eljárás indító okait illetékesen magyarázza, ekképen nyilatkozik: „Midőn oly törvényről volt szó, melynél hazánkra végzetesebb 1867. óta nem volt előterjesztve, kötelességünknek ismertük teljes erőnkből oda hatni, hogy nagy fontosságára, hiányosságára, és ez alakban úgy államiságunk valamint alkotmányos szabadságunk szempontjából veszélyes kihatására, az ország közvéleményét felhívjuk; és miután kitűnt, hogy a kormánypárt elhatározta, a nyári időjárás nyomasztó hatására számítva, az aiaposés beható megvitatás mellőzésével, úgy a mint van, többségi önkény- nyél egyszerűen csak megszavazni, tehát a többségi absolutiz- rnust, erkölcsi kötelességei mellőzésével érvényre emelni: mi is elhatároztuk, hogy ezen imparlamentáris eljárást leküzdendő, minden pontnál behatóan fogjuk a kérdést a nemzet előtt megvilágítani, és szakatiatlanúl ismételni a római szavait : Denique censeo delendam. . . . A kormány belátván ezen elhatározás súlyos következményeit, abban hagyta a tárgyalást, megelégedvén a 290 § helyett két pontnak törvénybe igtatásával. Ezt nevezték el agyonbeszé- lésnek, obstrukczionak, melyből elfogadom osztályrészemet és magamat a választók bírálata alá ^bocsájtom.“ Megismerteti ezután szónok az országgyűlésnek viselt dolgait: a véderő-vitát, Tisza bukását, mely után Szapáry neveztetett ki ministerelnökké. Az uj kormány első szerencsétlen sze-l replésének nevezi a február 26-iki rendeletet, az elkeresztelésii ügyben, melylyel a kormány az ország kath. hívőinek kinos lel/ kiismereti aggályt okozott, s melyet alapjában törvénytelennek ismert, mig a kormáuy többsége törvényesnek fogadta el. A kérdést még megoldatlannak jelzi. „Ha minden vallásfelekezet megkövetelheti, — mondja szóló — amint meg is követeli, hogy lelkiismereti szabadsága tiszteletben tartassák: az állam alakulásával egyidejű, és abban ré-j szes kath. vallás lelkiismereti szabadsága is megóvandó ily rendeletek zaklatásaitól. Nemcsak a felekezeti méltányosság követelménye ez, de a szabadságnak is feltétele, mert ott, Imi lelki- ismereti szabadság nincs, képzeleti minden szabadság. Ha ma a leghatalmasabb és legnépesebb kath. vallás hívői ily könnyedén zaklattathatnak fel lelkiismeretök szabad gyakorlatában, mit várhatnak jövőre a kissebb közönségü felekezetek? Ennek egy
