Eger - hetilap, 1892
1892-03-08 / 10. szám
10-ik szám. 31-ik év-folyam 1892. márczius 8-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra„ 45 „ Egyes szám — .. 12 Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstő. 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Po/itiKai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“ előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija, 2 fit 50 kr. A felvidéki ínségesekért. A tudósítások, melyeket, hazánk felvidékén, különösen Árva, Trencsén és Liptómegyékben, az ott uralkodó éhínségről a lapok naponkint hoznak, mindegyre elszomorítóbb s szivreuditőbb képét nyújtják ama nyomornak és kétségbeesésnek, mely ama vidékeken naponta ijesztőbb, rémesebb alakot olt, s magát a társadalmat is lappangó, de esetleges kitörésével, kiszámíthatatlan horderejű, végzetes veszélyekkel fenyegeti, melyek a szomszéd Németország éhező munkásosztályának általános aggodalmat keltett mozgalmaiban már is messze előre vetik sötét árnyékukat. A felvidéki Ínség messzehangzó, lélekrázó jajkiáltását végre meghallotta az egész ország, s meggyőződött róla, hogy ott a nyomor nem ephemer jellegű, melyen momentán, esetleg egyoldalú, félszeg intézkedések is segíthetnek jól-roszul: hanem a nyomor egész hirtelenül, s mintegy váratlan meglepetéssel, oly aggasztó mértékben lépett fel, hogy ott a gyökeres és lehető leggyorsabb országos segítség immár elodázhatatlanná vált. Ezért indult meg hazaszerte az országos mozgalom a fölvidéki Ínségesek fölsegéllésére. A hazafiak nem nézhetik összetett kézzel, s iiideg vérrel a kormányapparatusnak e nagyfontosságú ügyben tett, vagy még teendő nehézkes intézkedéseit; hanem azon életelvből indulva ki, hogy: „bis dat, qui cito dat,“ — a sajtó, a megyék, városok, testületek, jótékony egyletek stb. az egész országban lelkesen hozzáláttak az adományok gyűjtéséhez felvidéki ínséges hazánkfiainak fölsegéllésére. Ez országos mozgalomból nekünk, egrieknek sem szabad elmaradnunk ; nem szabad hiányoznia abból Eger városának, azon Egeinek, mely mindenütt és minden időkben az első sorokban járt, hol a hazafiui kultúra, s humanizmus tettre hivó, áldozat- készségre serkentő zászlaja föllengett. A felvidéki Ínségek fölsegéllésére Egerben megindult mozgalom kezdeményezéseül egyelőre a következőket lehetünk szerencsések t. közönségünk becses tudomására hozni: Az egri zenekedvelők társasága, utóbbi összejövetele alkalmából elhatározta, hogy a felvidéki ínségesek javára városunkban, a tözskaszinó nagytermében, a lehető rövid idő alatt, egy nagyobb szabású hangversenyt fog rendezni. A hangverseny műsorának egybeállításával most foglalkozik, s — mint t. olvasóinkat eleve is biztosíthatjuk, — mindent el fog követni a társaság, hogy e műsor mind változatosság, mind művészet tekintetében, a magasabb zenei igényeket is kielégíthesse. Mihelyt az erre nézve szükséges előleges intézkedések meg lesznek állapítva, a hangverseny műsorát, idejét s egyéb részleteit azonnal közzé fogjuk tenni. E hangverseny rendezői ez által kedvező alkalmat kívánnak nyújtani városunk összes közönségének, arra nézve, hogy a fönemlitett hazafias és humánus czélra adakozásának nemes gyakorlásáért, a jótékonyság szülte magasztos érzület, mellett, magasabb szellemi élvezetben is részesüljön. Egyébként a felvidéki ínségesek javára szánt adományok, nemcsak a hangverseny alkalmából fogadtatnak el, mint hirlapilag nyugtázandó fölülfizetések, hanem e czélra szolgáló bármily csekély adományt lapunk szerkesztősége is elfogad, a beérkezendő adományokról rendes rovatot vezet, — s azokat rendeltetésük helyére nyomban eljuttatja. Szükségesnek tartjuk még f. olvasóink becses figyelmét’ fölhívni. hogy az e czikküukben jelzett hangversenyre, ülőhelyek iránt előjegyzések csupán és egyedül a Bauer H.- t'éle kereskedésben, az „Eger“ lap számára berendezett „előfizetési s hirdetési irodában“ (Széchenyi- utcza posta-épület) eszközölhetők. Az „Eger” szerkesztősége. A nőkről a férfiaknak. — Böjti prédikác-zió. — A társadalmi élet sok viszásságának okait, nézetem szerint, igen gyakran nem a megfelelő számlára Írják. Az „erős“ nem erejének és hatalmának jogán áthárítja az ő mérlegére eső bűnt a „gyenge“ nemre. Hol néma, hol meg hangos vádak hangzanak fel a nők ellen. így azt. mondjuk mi „erősek“: a nő nyomában jár a szegénység sápadt alakja, nyomán a koldusbot, melyet az esztelen divat által provokált küzdelmekben kifáradt férfi kezébe nyom az ő sorsa, a nő; ő teszi az életét kietlenné, sivárrá, mert üres szivével megfosztja az életet legszebb zonián- czától, az idealizmustól, stb. Hát annyi bizonyos, a vádaskodás kényelmesebb az igaz- ságszeretetnél. Ha az igazat kereken kimondjuk, főleg saját rovásunkra, oda bizonyos fokú lelkierő szükséges, amivel pedig,, a mai kor szelleme nem igen siet fiait felvértezni. S a nők? Ok tűrik e vádakat, mint, a virág is eltűri, ha szirmait tépik, s apró leveleire fojtó pipafüstöt fújnak, hogy megszabadítsák az apró élősdiektől. Azonban fordítsuk meg az érmet, s elfogulatlan szemmel vizsgáljuk, mit mutat a másik fele. Egy bátor nő e kérdésre igy felelt: „A mai kói'os társadalmi állapotokat a nők idézik elő, de a férfiak segítségével“. S e vádban sok az alaposság. Mert lássuk csak. milyen általán az „erős" nem? Nem szereti azt a nőt, ki megjelenésében, tetteiben, viselkedésében tiszteletet parancsoló; a kaezér hölgyeknek nagyobb az ágiója; a nemes szelídség nem imponál neki; bezzeg bomlik azon nőalakokért, kik piaczra, közszemlére viszik bájaikat, melyeket a szerénység, ellenkezőleg, elrejt a hívatlan szemek elől. A nemes egyszerűség elvesztette varázsát, csak a kihívó modor képes elernyedt idegeire hatni. A mutatós kell, a tartalom mellékes. Fiatalságunk szökik a szolid női társaságok elől, melyek üres szivét és megromlott, kedélyét nem elégítik ki; kerüli azt a nőt, ki tolakodó bizalmaskodását, idétlenkedéseit ostorozza és azoknak méltósággal ellenáll. No és?! A nő levonja e tényekből a consequential E tények szabják meg a levonás irányát, amiért aztán őt, a nőt tpszszük felelőssé. Öltözködik feltűnően, a legújabb divat szerint, felveszi a turnürt, hozatja a bécsi ruhát, párisi kalapon és brüsszeli csipkén alul nem is beszél, tömi vállait, czipőire himes máslikat rak, mert hisz életczélja a férfiúra utalja, ahhoz kell sorsát kötnie, valamivel csak kell egyet meghódítani, akivel át küzdj e a földi nyomorúságot, s aki védje, ha megtámadják nyelvelő irigyek vagy járdát koptató nyeglék. Szüksége van az életben férfiúra, s ha ez elég gyenge arra, hogy néhány könnycsepptől elolvad s egy kis dnz-
