Eger - hetilap, 1892
1892-03-01 / 9. szám
07 Roskoványi Ágoston. 1807—1892. — Roskoványi Ágoston a nyitrai egyházmegye nagytudomá- íiyú, s ritka jórékonyságú püspöke, — egykor az egri mélt. fő- káptalan kiváló taga, f. é. febr. hó 26-an áldásos élete 85-ik évében elhunyt. Roskoványi Ágoston Ungmegyében Szennán született 1807 decz. 8-án, hol atyja roskoványi Roskoványi László földbirtokos és táblabiró volt. Középiskoláit 15 éves korában elvégezvén, Egerben a papirendbe lépett, a honnan a budapesti egyetemre, majd a bécsi Augustineumba küldöttek további kiképzésre. 1832- ben pappá szentellek; ugyanakkor megnyerte a doktori oklevelet is. Ä fiatal áldozópap 3 hónap'g Hevesmegye Makiár községében káplánkodott. Onnan Egerbe hívták tanulmányi felügyelőnek és aligazgatónak a szemináriumba. Négy hő múlva 1832. okt. 25-én, 25 éves korában az érseki hivatalba került egyelőre mint levéltáros és szentszéki másodjegyző. 1835. jul. 1-én Pyrker László érsek titkárává, augusztus 21-én irodaigazgatójává, és szept. 1-én szetszéki ülnökké lett. 1837-ben udvari kanonokká, 1839-ben saári apáttá, majd 1841-ben papnöveldéi kormányzóvá, utóbb őr-, éneklő- és olvasókanonokká nevezte ki az érses. Ez időben a pozsonyi országgyűlésen is szerepelt. 1850-ben főkáptalani helyettes, majd Bartakovics Béla érseksége alatt 1851-beu helyünkké lett. Alig néhány hónapra rá, midőn a váczi püspöki szék Ná- dasdy Ferencz grófnak kalocsai érsekké való kinevezésével megürült, a királyi kegy Roskoványit szemelte ki e helyre, a ki csak hosszas vonakodás után fogadta el ezt a kitüntetést. 1851. nov. 30-án szentelték fel váczi püspökké. Innen 1858-ban Pa- lugyay Imre utódjául Nyitra egyházmegye püspökévé nevezték ki. Uj püspökségét a legziláltabb anyagi viszonyok közt találta, hanem tizenkét év lefolyása alatt, már 200,000 frtos alapítványt is tett, mely összegből a káplánok 105 frtnyi évi fizetését 200 írtra emelte s több plébánosnak és kántorranitónak stóláját megváltotta. Midőn múlt november 30-án megülte püspökségének negyvenéves jubileumát, jótékony adományainak összege több mint egy millió forint volt. De ő maga a legegyszerűbb életet élte, személyére évenkint alig költött nyolczszáz forintot és került minden kitüntetést. Még püspöki jubileumakor sem mozdult ki egyszerű szobájából. Az egyházi irodalom terén kiváló nevet, vívott, ki magának hatvannégy kötetre terjedő dogmatikai és filozófiai müveivel, melyeket mind klasszikus latin nyelven irt meg. Az áldásos életű főpap végelgyengülésben hali meg. Csak néhány nap előtt feküdt ágyba, elválva íróasztalától, mely mellett még a múlt héten is dolgozott. — Uj kanonok. Király ö felsége az egri mélt. fokáptalanban Kozma károly czirnz. prépisinak és theol. kanonoknak a panko- tai foesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyta, s a megüresedett utolsó mesterkanonokságot Bankó Mihály, czimz. prépost-, verpeléti plébánosnak adományozta. — Diszebéd. Az előkelőbb magyar szerzet házaknál ősidők óta hagyományos magyar vendégszeretet nemes szokásának hódolt a ft. zirc-cisterci rend egri társháza, midőn templomának legmagasztosabb egyházi ünnepe, a farsang-háromnap alatt évente tartatni szokott „Szentségimádás“ alkalmából, a múlt vasárnap, f. é. febr. hó 28-án, délben, díszes lakomára gyűjtő egybe vendégszerető asztalához városunk e ökelőségeit. A fényes vendégkoszorúban ott láttuk dr. Kállay Zoltán, Hevesmegye főispánját, az egri mélt. fokáptalan tagjai közöl Stephanovsz- ky Sándor apát kanonokot, mint a vasárnapi fóist en tiszt elet celebransát, Boxichevich Lajos csász. és kir. ezredest, a helyben állomásozó Appelgyalogsorezred parancsnokát, Wollnhoffer Emil m. kir. honvédőrnagyot, az egri honvédség parancsnokát, számosabb közöshadseregbeli s honvédtisztekkel egyetemben, Hunyor Sándort, az egri kir. törvényszék élűikét, Zalái' József megyei főjegyzőt, Czilliclt N. János magy. kir. pénzügyigazgatót, Berko Aladár kir. ügyészt, Szuhányi János kir. tszéki bírót, Kosa Kálmán egri kir. járásbirót, Ma ez ki Emil központi főszolgabírót, az egri egyházmegyei papság köréből Katinszky Gyula t. kanonok-, finevelőintézeti igazgatót, Luga László érs.- lyc. nyomda-igazgatót, a polgárság köréből Kentpelen Radó nyug. kir. pénzügyigazgatót, s több másokat. A harmadik étekfogás után fölemelkedett a rendház érdemdús perjele, ft. Szvorényi József, főgymn. igazgató, s körülbelül a következő pohárköszöntővel üdvözölte a/, egybegyiilt díszes vendégközönséget : „A szeretet nevében emelem áldomáspoharamat, azon szeretet nevében, melynek áldásaival élünk mindnyájan, s mely egy örökkévalósággal régibb az emberi szívnél. És még azon szeretet nevében, mely e mai ünnep alkalmából, jóval több mint egy század előtt, e szerény lakomát társházi családunkban megőrö- kitette, hogy egymás képeivé s hasonlataivá legyenek födeleink alatt az oltár és asztal. És ime, mig e pillanatokban az oltáron, melyet tőlünk csak egvpár fal választ el, az „isteni szeretet emlékezetének“ ünnepDe a szívben Most is biven A barátság tüze lobog! Jertek hát, az ős tűzhelynél Köszöntsük hőn e szent tüzet, Melynek vidám melegénél Én úgy hiszem, Búgja szivem! Nem utolszor fogtunk kezet! Demi borbély rigója. — Igaz história. — A múlt évben két kötet adoma-gyűjtemény jelent meg Egerben. Mind a kettőt Babik J. tanár gyűjtötte. Az első kötet: Páter Hiláriusz, a második: Fráter Jukundián ezimet. visel. És még — Babik mondja — jön egy harmadik is. Noviczius Gau- denczius lesz a czime. Hiláriuszt is, Jukundiánt is szorgalmasan átolvastam, és át fogom olvasni Gaudencziust is, ha addig élek. És ezt másoknak is ajánlom. Hogy Hiláriusz mi mindenről tereferél, el sem tudnám hir- telenéb n mondani: hanem Jukundián elmeséli a többi közt, hogy Dinkay Pál, tanár az egri lyceumban, nagy kedvelője volt a madaraknak, melyek oly nagy számmal tenyésztek szobájában, hogy egész kiállítást lehetett, volna rendezni belőlök, és mikor megnyitották énekes torkocskájukat, egész hangversenyt, csaptak. Égy alkalommal a borbély, midőn szappanozta a tanár liládat, körültekintvén a szobában, ily megjegyzést tett: — Valamikor én is bolondja voltam a madaraknak! — De nem olyan nagy. mint én! —■ tön ki a tudós professzor útból az önkénytelen büszke vallomás. Noliát éppen erről a madár-bolondja borbélyról jut eszembe egy másik madár-bolond borbély: a mi Demi borbélyunk, és Dinkayról, a mi Kálmán barátunk, aki szintén bolondult a madarak után. Demi borbély lakóháza állatsereglet volt madarakból. Magán- veréb, pipiske, kanári és esizike, fülemüle, szajkó, kenderike s rigó volt nála minden fajta. De „műtermében“, hol művészetét, gyakorolta, csak egy gyönyörű szép, karcsú fekete rigót tartott, mely éles füttyével, mikor rákezdte, hogy: tides tisztelendő uram, Nem szeretem én az uram! Ha megcsókol, fáj Ez a pie/.i száj stb. stb. betöltötte nemcsak az „officina“ szappan-illatos levegőjét,, de gyönyörködni lehetett füttyében még a harmadik utczán is. Erre a fekete rigóra fájt a mi Kálmán barátunk foga. Száz forintot adnék érte (ha lett volna!) — sóhajtott föl nem egyszer — csak az enyém lehetne az a rigó! Már mégis akartam venni; de semmi áron nem adja az az átkozott Demi borbély! * Kálmán barátunk tágas szobája volt a mi cassinónk. Ott jöttünk össze rendesen. Vig czimborák voltunk. Kálmán barátunk jól mulatott dévajkodásunkon ; mi pedig jóizűeket nevettünk keser- édes kifakadásai fölött, melyekkel a világ folyását kritizálta. Egy szép nyári este együtt voltunk mind a hatan, Kálmán, a páratlan házigazda és az őt, vig czimbora. Talpas, kehelyalaku poharakból ittuk a behütött hegylevet. Kitűnő bor volt az, *
