Eger - hetilap, 1892

1892-12-06 / 49. szám

395

— g) kézműipar, asztalos, lakatos, kovács, kárpitos, szitakötő stb.

— 10) női kézi munkák; 11) szakoktatás; 12) népnövelés és oktatás.

Előadó alelnök saját tapasztalata s meggyőződése alapján állíthatja, hogy Hevesvármegye mindemez elésorolt ágakhoz tartozó productumokban oly gazdag, hogy a tervbe vett kiállítás, csak némi süker esetén is, méltán meg fogja lepni a közönséget. Élthez azonban mindenekfölött szükséges, hogy vállvetve, egye- sitett erőkkel ügyekezzünk mindamaz anyagok és eszközök egybegyűjtésére, melyek a kiállítás sükerét biztosíthatják.

A tervezett kiállításnak — úgymond előadó — egyelőre két, de könnyen legyőzhető akadály látszik útjában állani. Az egyik ama törvény, mely az 1895-iki országos kiállításig, vidéki, helyi kiállítások tartását csupán az ipar- s kereskedelemügyi magy. kir. minister engedélyezésétől teszi függővé. Ez akadály elhárítása azonban, mint arról személyes utánjárás utján is volt alkalma meggyőződést szerezni, nem jár nehézséggel, miután a nevezett ministerium azóta más városoknak is megadta hasonló helyi kiállítások tartására az engedélyt. — A másik akadály: a „nervus rerum“, a pénzkérdés, melybe a kiállítás rendezése kerülni fog. Ez akadály elhárítása sem fog, szerinte, komolyabb nehézségekbe ütközni. A hevesmegyei gazdasági egyesület által utóbb Gyöngyösön rendezett állatkiállitás költségei, miután itt terjedelmes helyiségeket kellett építeni, haladták a 3000 frtot, s még is ez a kiállítás alig pár száz forint deficzittel zárult. Tekintve azt, hogy Egerben a kiállítási helyiségek semmi költségbe sem fognak kerülni, továbbá, hogy ta kiállítás, úgy terjedelménél, mint sokoldalúságánál fogva is, megyeszerte elénkebb érdeklődést fog kelteni, s nagyobb látogatottságnak örvendeni, bízvást reméli, hogy a kiállítás anyagilag is sükerülni fog. De még ha esetleg ez nem is következnék be, s a kiállítás Eger városának némi pénz- áldozatába kerülne is, — mennyivel fölül fogná múlni ez áldozatot amaz erkölcsi süker, melyet e kiállítás fog nyújtani nemcsak Eger városának, hanem Hevesmegyének is, hol, épen a készülőben levő országos kiállítás küszöbén közvetlenül megláthatjuk, melyek ama gazdasági s iparterményeink, melyekkel Hevesvármegye az országos kiállításon megállhatja a helyét, s hol vannak még e tekintetben hiányok, melyek pótlásra, javításra várnak.

Baranyay István alelnök előterjesztését élénk eszmecsere követte, melyben számosán vettek részt. A harangozó régen eleresztette már a délre szóló harang kötetét, midőn a diskusszio véget ért, mely — be kell vallanunk — utoljára is meddő maradt. Régi gyöngeségiink már, hogy sokat szeretünk beszélni s máskor — végezni. Azt határoztuk, hogy a polgármester terjesz- sze az ügyet a mai értekezlet helyeslésének indokolásával, a leg- közelébb tartandó városi képviseleti gyűlés elé, mely hivatva legyen a dologban végleges határozatot hozni.

Csak egyet sajnálok, — röstelek. A sok szóbeszéd közben

mindnyájan elfeledkeztünk a hevesmegyei gazdasági egyesületnek irántunk tanúsított kitüntető figyelméért jegyzőkönyvileg köszönetét szavazni. Még én is. De én ez akaratlan mulasztásomat igyekszem e helyütt jóvá tenni, midőn a hevesmegyei gazdasági egyesületnek, lapunk olvasó közönsége nevében is, ezennel szives köszönetét mondok amaz önzetlenül szép és nemes figyelméért, hogy az általa jövő 1893-ik évre tervbe vett gazdasági termény- és állatkiállitás helyéül városunkat, Egert jelölte ki. _________ S.

H

evesmegye közgazdasági viszonyai az 1891-ik évben.

— A miskolezi kereskedelmi s iparkamara jelentéséből. III. közlemény. —

A bőrgyártás terén ezúttal Eger városát is öi’ömmel említi föl a jelentés, mint ahol szintén gyárszerűleg történik a termelés. Schwartz Gábor bőrgyára Egerben 12 munkással dolgozik.

A malomipar teréről fölemlíti a jelentés, hogy Klein és Weinberger egri gőzmalmáról, mely 50 munkással dolgozik, valamint Weisz Adolf és Fülöp ugyanottani czég 16 munkást foglalkoztató gőzmalmáról uincsenek közelebbi adatai. Özv. Binét Samu élné egri malma nem működik, valamint a gyöngyösi gőzmalom is, leégvén, megszűnt. Utóbbi helyütt ugyan mozgalom indult meg, hogy részvénytársasági alapon malom létesittessék, de eddig e mozgalomnak sükere nem volt. Hasonlókép czélba volt véve Füzes-Abonyban egy nagyszabású malom létesítése, de e terv — úgy látszik, — hajótörést szenvedett.

Az imént említett nagyobb malmokon kivlil Hevesmegyében az 1891-ik évben a következő kisebb gőzmalmok voltak üzemben: Széplaky Kár oly é Karácsondon, Holló

Jánosé Detken (évközben megszűnt), Dankó Alajosé Nagy- Rhédén, Maka Péteré Gyöngyös-Patán, Hermann Zsig- mondé Gyöngyös-Püspökiben, Baksa Mihályé Hatvanban, Schwartz Jakabé Horton, Scholtz Jánosé Ecséden, Pofile ez ky Jánosé Apczon, Ruga Mártoné Pásztón, Schweitzer Alberté Gyöngyösön, özv. Meister Sámuelnéé Átá- nyon, Kovács Józsefé Erdő-Teleken, Braun Dávid örököseié Tarna-Eörsön, Czinner Ignáczé Hevesen, Lip óvni ez ky Kálmáné Hevesen, Haberl Józsefé Tarna-Mérán, Bállá Istváné Pélyen, Almássy Tasziló grófé Zsadányon, Flamm Ignáczé Tisza-Füreden, K o h n e r A. fiaié Tisza-Szőllősön, Mezey és Jobbágyé Tisza-Eörsön, Szabó Györgyé Nagy- Iványon, Weisz Adolf és Fülöpé Poroszlón, a szathmári püspökségé Sarudon, özv. Kolinkó Józsefnéé Tisza-Nánán, Kolossváry Lászlóé Kiskörén, (szünetel);Czakó Lukácsé Bessenyőn, Király Kálmáné Füzes-Abonyban, Keller Lajosé

— Ez ugyan nem valami kellemes, dolog rám nézve, mert holnap korán akartam a reggeli hajóval visszatérni — mondá Elton ur, miközben úgy tett, mintha leejtett pénze után akarna a földre nyúlni. De András bácsi már megelőzte.

— Igaz ugyan, hogy törvény előtt mindenki egyenlő; de ha

ön oly sürgősen akar holnap korán a reggeli hajóval haza utazni, az egészen más dolog. . . Good by, Sir“, — fejezte be a párbeszédet a rendnek éber őre ritka belátásával annak, hogy ily speciális esetekre a törvény nem rendelkezik, s Elton úr háboritla- nul térhetett vissza szobájába, hol őt Eltonné asszony hosszas kimaradásáért nem minden szemrehányás nélkül fogadta. Önként értetik, hogy a jó Elton úr ez időközben történt nem épen kellemes epizódot bölcsen elhallgatta, mert erősen élt a gyanupör- rel, hogy ez a furcsa eset alkalmasint összefüggésben áll az ő titkos utasításaival, melyek az Eltonné asszony fölött való őrködésre vonatkoznak . . . pedig a felesége, ez a jámbor lélek, oly gyanútlanúl, s szivrehatólag nézett rá, hogy szegény Elton urat egészen elárasztotta a hőség, s elkövetett igaztalan eljárása fölött annyira elfogta a bánat, hogy mindenképen törekedett e hibáját feleségével szemben különféle szeretetreméltó férji gyöngédségek által jóvá tenni. *

A Coney Islandra tett kirándulás a házastársak közt sokkal jobb egyetértést hozott létre, s ha Eltonné asszony másnap mégis a postára ment, ez mindössze is már csak megszokásból történt. Annál nagyobb mértékben lepte meg tehát az első nemzetközi detektív szövetkezetnek egy reá várakozó levele, mely értésére adja, hogy végre sükerült szemmel tartott férje hűtlenségét megczáfolhatatlan bizonyítékokkal beigazolni, melyek az elválásra bőséges anyagot szolgáltatnak.

Eltonné asszony annyira megrémült, hogy észre sem vette a levélhez mellékelt ugyancsak busás költségjegyzéket, hanem, mintha puskából lőtték volna ki, rohant haza, felöltötte az özvegyi fátyolt járulékaival együtt, melyek incognitoját fedezték, s futott az első nemzetközi detektiv-szövetkezet hivatalhelyiségébe, hogy férje gyalázatos viselkedése bizonyítékainak mielőbb birtokában lehessen.

— Igen! Ilyenek a hűtlen férjek! Csak azért udvarolt tegnap, hogy annál jobban megcsalhasson. De végre is fölnyiltak a szemeim. S most szakadjon vége mindennek!

E fájdalomteljes elhatározással lépett Elton asszony az első nemzetközi detektiv-szövetkezet titkári hivatalába, s kérte férje hűtlenségének bizonyítékait.

— Kétségkívül; — viszonzá a titkár ur készséggel, — elébb azonban engedje meg, ama tiszteletteljes kérdést intéznem: mél- tóztatott-e Nagysád költségjegyzékünket becses figyelmére méltatni ?

Eltonné türelmetlenül intett igent elfátyolozott fejével.

— Ezzel tehát igazolja Nagysád, hogy számlánkat helybenhagyja, s igy nincs más hátra, mint az abban foglalt 71 dollár és 45 cent kiegyenlítése . . . ami egyébiránt puszta formalitás csupán, melyhez azonban mi, gyakorlatunk szerint, szigorúan ragaszkodunk, s hiteles adatainkat csak számlánk kiegyenlítése után szoktuk kiszolgáltatni.

— Itt a pénzök! — kiáltott Eltonné, fokozott türelmetlenséggel, s szembetünőleg növekvő kíváncsisággal. Most pedig gyorsan elő azokkal a bizonyítékokkal.

— Helyes, asszonyom . . . tehát a dologra. Elton urat megbízottunk egy hölgy társaságában találta. Elton úr titkos párjá*