Eger - hetilap, 1892

1892-12-06 / 49. szám

50-ik szám. 31-ik év-folyam 1892. deezember 13-án. Előfizetési dij: Egész évre • . ö frt — kr. -Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 ., Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorliely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstél 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendß. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. I-----------7----------1 Sz vorényi József. I 1816—1892. I A magyar cisterci rend egri kolostorának homlokzatán gyász­lobogó hirdeti, hogy a jeles tanító rendnek, s vele a magyar tu­dományos irodalomnak és Egervárosának nagy halottja van. Szvorényi József, zirc. cist. r. áldozár, perjel, az egri rendház főuöke, az egri fógymnásium igazgatója, a magyar tudo­mányos akadémiának tiszteleti, a budapesti magyar történelmi, s a tiszavidéki régészeti társulatoknak, és a magyar képzőművé­szeti társaság hevesmegyei állandó bizottságának tagja, a Ferencz- József-rend lovagkeresztese, tiszteletbeli kir. főigazgató stb. stb. élete 76-ik évében, erős, nemes lelke megadásával a legkisebb panasz nélkül tűrt, hosszas szenvedés után, a múlt vasárnap, f. decz. hó ll-én délutáni 2 órakor az Urban elszenderült. Halála nemes és magasztos volt, miként egész élete. Mint a hős a csatatéren, ő is, az „ecclesia militans“ egyik jeles baj­noka, úgy halt meg hivatása fényes pályáján, fegyverrel — a tollal kezében. Ezt a tollat, melylyel még elhunyta előtt csak pár órával is, megszokott lelkiismeretes buzgalmával intézte a leiké­hez nőtt intézet igazgatási ügyeit, miközben ismert szellemes, kedves modorával folyvást társalgóit környezetévél, — ezt a ne­mes fegyvert, ezt a tollat ragadta ki kezéből a halál. Magas lelke fölszállt az égbe, Alkotójához. — De nagy em­léke örökké élni fog közöttünk; élni fog mindaddig, mig a nem­zet meg tudja becsülni azon jeleseink emlékét, kik egész életö- ket hazájuk szolgálatának, s e szolgálatban a legszentebb, legneme­sebb czéloknak: nemzeti nyelvünk művelésének s a magyar ifjúság növelésének szentelték. Az üdvözölt temetése ma, kedden, f. decz. hó 13-án délutáni 3 órakor fog végbemenni. Az Ur angyala őrködjék a boldogult szentelt hamvai fölött! * Szvorényi kér. János, József, az 1816-ik évi jul. 5-én született Borsodmegye Sáta községében, a Mátraalljban, s különösen a Bükkhegység tövében lakozó jó palócz nép között, melynek nyelvéről csak az utóbbi években is annyi sok, érdekes és tanulságos czikket irt különösen, a „Nyelvőr“ folyóiratban, Sá- tai Barta Döme név alatt. — Édes atyja, Ferencz, az ismert nevű iró, Szvorényi Mihály unokája és neveltje, ugyanott néptanító volt, ki minden tehetségét fia gondos növelésének szentelte. A fiúcska elemi tanulmányait édes atyja oldala mellett, a középiskolát azon­ban már Egerben végezte, a cisterci rend vezetése alatt álló 6 osztályú gymnasiumban, holott kiváló tehetségei, s a tudományok iránt való hajlamai idejekorán fölismertetvén, gymnásiumi pályája végeztével, az 1833-ik évben az egri egyházmegye papnövendé­keinek sorába vétetett föl. E minőségében végezte a két philo- sophiai évfolyamot, s a theologiai kurzusból három évet, honnét valódi hivatása s hajlama sugallatát követve, 1838-ban a ciszterczi rendbe lépett át. Theologiai tanulmányait végezve 1840-ik évben letette a szerzetesi fogadalmat, s még ugyanazon év augusztus havában áldozárrá szenteltetett föl Székesfehérvárott, ahol ugyan­csak a zirczcisterczi rend vezetése alatt álló gymnásiumban mint tanár már az 1839-ik év óta működött. Ugyancsak tanári minő­ségben még az ötvenes évek folyamán Egerbe helyeztetvén át, azóta, csekély megszakítással, állandóan városunkban lakott, aholott folytonosan növekvő tisztelet s becsülésben részesüli, s egyike volt az egri polgárság legkimagaslóbb tekintélyeinek. A hatvanas évek folyamán a kassai tankerület királyi főigazga­tóvá kinevezett dr. Juhász Norbert egri fógymnasiumi igazgató helyébe a rend főnöke által az egri főgymnásium igazgatójává s egyszersmind az egri kolostor perjelévé neveztetvén ki, azóta e díszes állást töltötte be, hajlott kora, s egyre növekvő bokros elfog­laltsága daczára is. élete utolsó perczeig; s főgymnásiumunk, vala­mint a rendház vezetése körül tanúsított szakavatottsága, messze kimagasló tudományos képzettsége, egyházférfiui erényei, a magyar ifjúság hazafias növelése, s szellemi kiképeztetése körül kifejtett páratlan buzgalma, tapintatos, szeretetteljes szigora, magas társa­dalmi műveltségre, hazafias jellemre s egyszersmind a legneme­sebb szívre valló, szelíd, nyájas modora által nemcsak nagy mér­tékben fokozta és emelte a vezetése alatt álló egri főgymnásium- íiak évtizedek óta megállapított1^. jiazaszerte ismert előkelő hír­nevét, de rendtartásai osztatlan tiszteletét, becsülését s szeretetét is annyira kiérdemelte, hogy egy alkalonpgíil apátjelöltséggel is megtisztelték, s kitüntették a boldogultak De nemcsak rendtársai, a közoktatási kormány is elismerte a boldogulnak az ifjúság növelése, a magyar közoktatásügy fej­lesztése, valamint a magyar irodalom művelése körül is kifejtett hervadhatatlan érdemeit, melyeknek több rendbeli királyi kitün­tetés lön méltóan megérdemelt jutalmok. — Királyunk ő felsége ugyanis Szvorényi Józsefet e nagy érdemeiért az 1885-ik évben a Ferencz-Józsefi end lovagkeresztjével díszítette föl, a folyó 1892-ik évben pedig tiszteletbeli kir. főigazgatóvá nevezte ki. Bold. eml. Szvorényi József irodalmi munkásságát még mint egri főegyházmegyei növendékpap, az 1835-ik évben kez­dette meg a „Honmtivész“ czimű szépirodalmi folyóiratban meg­jelent első zsenge kísérleteivel: költemények- s egyéb apró isme­retterjesztő közleményekkel, melyek mindjárt kezdetben felköl- tötték iránta az írói körök figyelmét és érdeklődését. Ugyanez időben egyike volt az egri növendékpapok által röviddel elébb alapí­tott, s azóta is szépen virágzó „magyar egyház-irodalmi iskola“ legbuzgóbb alapitói, s legkiválóbb munkásainak. Ez időtől kezdve szakadatlan sorban jelentek meg tőle mind magasabb figyelmet keltő számos szépirodalmi, széptani s tudományos munkálatai kü­lönböző folyóiratokban; mig az 1843-ik évben a magyar tudo­mányos akadémia nyelvtudományi pályázatán, öt versenytársa kö­zött, „Magyar ékesszókötés“ ez. pályamunkájával ő nyer­vén el a 100 aranyos akadémiai jutalmat, írói hírnevét egyszerre oly magasra emelte, hogy 1846-ban <1 magyar tudományos aka­démia levelező tagjává választotta meg, mely kitüntető állásában halála napjáig folyvást egyike volt akadémiánk legmunkásabb tagjainak, részint nyelvtudományi s széptani jeles értekezéseivel, részint kimagasló szónok^, képességről tanúskodó emlékbeszédei­vel; részint jeles magyar irók (Vitkovics, Szemere Pál) munkái­nak az akadémia megbízásából, páratlan szorgalommal s lelkiis­meretességgel eszközlött egybegyűjtése által. E rendkívüli buzgal­mát, s érdemeit kívánta a magyar tudományos akadémia megju­talmazni, midőn az utóbbi években a boldogultat tiszteleti tagjai­nak diszes sorába emelte. Az iskola-könyvirodalom terén is páratlan munkásságot fej­

Next

/
Thumbnails
Contents