Eger - hetilap, 1892

1892-11-29 / 48. szám

382

jelen voltak természetesen a kedves leánykáikban gyönyörködő gardedámok is.

Páris almájának a sorsa tehát eldöntetlen marad most; nem tudunk, nem merünk dönteni, mert hiszen egyik embernek a rubin, másiknak a smaragd, zafír, opál, azúr tetszik jobban. Hanoin máris összeült egy jury, mely hivatva van az eredményt is közölni a bájos jelenvoltakkal.

Annyit azonban én mondhatok, hogy ha Plátó volnék ama „szelíd és epedö fekete szem“ után rajonganék. Ha Anakreon volnék, akkor azokat a plasticus körvonalakat énekelném meg, melyek fölé az ibolyacsokor volt tűzve. Rubens személyében azt az „aranyszőke hajat“, meg a kékszalagtól átövezett sugár termetet venném mintául. — S ha az volnék, aki vagyok, — akkor

...............ezt már nem Írom le.

K

—I—m—n L—j —s.

Különfélék.

— Katonai egyházi beszédek Egerben. Mélt. és f it. Belopotoczki Kálmán dr. tabo.i püspök, kiindulva azon sok szökés és öngyilkosságból, mely a hozzátartozóitól elszakadt és szigorú fegyelem s uj életviszonyok közé kerülő ujonczok között úgy szolgálati életök legkritikusabb első hónapjaiban előfordulni szokott., — elrendelő, hogy a tábori lelkészek hetenként oly tanításban részesítsék ilyenkor a katonákat, mely alkalmas őket megnyugtatni s sziveiket a föld megpróbáltatásai közöl az ég örömeihez emelni. Városunkban nem lévén szervezve katonai lelkészi állomás, a vigasztaló sz. beszédeket Várady Gy. képezdei tanár tartotta meg 6 egymá-utáni csütörtökön a székes fő-egyházban.

— Gyászhir. Egy, minden magasztos női erényekben gazdag úrnőt, kisírtunk f. nov. hó 24-én, csütörtökön, a délesti órákban, az örök nyugalom helyére. Özvegy ruhmwerti R&paics Dániel né, szül. Hartung Eufrozina asszony, f. nov. hó 22-én, áldásos életének 67-ik évében jobblétre szenderült. A boldogult özvegye volt a néhány év előtt ugyancsak Egerben elhunyt néh. Rapaics Dániel honvédezredesnek, az 1848/9 iki magyar szabadsághaiez egyik halhatatlan nevű hős bajnokának. Rapaics Dániel, 48 előtt osztrák tiszt volt, s a Ferencz Kát oly ezredben szolgált. Még mint osztrák csász. tiszt vette noül imént elhunyt özvegyét Hartung Eufrozina urhölgvet. Hogy az 1848/9 iki magyar szabadságharcz kitörésekor Rapaics Dániel sietett katonai szolgálatait a magyar alkotmányos kormánynak felajánlani, ez elhatározására, nemzetünk s igaz ügye iránt érzett mines lelkesedésén kivtil, kétségkívül jelentékeny befolyással volt imádo't nejének, ez idegen ajkú s nenzetiségű, de f*n- költ szellemű hölgynek, hazánk s nemzeti szabadságunk iránt táplált rajongó szeretete is. Szabadságharczunk szomorú levere- tése után Rapaics is osztrák fogságba került, s ha neje szüleinek közbenjárása folytán nyert hatalmas pártfogás utján elkerülte is a mártír-halált: nem kerülhette ki a súlyos börtönt. Ekkor állott be a boldogult Rapaicsné sokat hányatott, viszontagságos életének legszomorubb korszaka. Szeretett férje börtönre vetve, ő maga mindenektől elhagyatva, úgyszólván minden gyámol és segitség nélkül, apró gyermekektől körülvéve, minden testi és szellemi erőit meg kellett feszítenie, Imgy azokat a reánehezült gondok és aggodalmak: a szenvedő férj vigasztalása, s családja föntartásának súlyos küzdelmei közt megossza anélkül, hogy e nyomasztó terhek alatt ő maga össze ne roskadjon. De a Gondviselés, melybe a nehéz megpróbáltatások által felmagasztosult nemes léleknek, vallásos buzgalma minden reményét és bizodalmát helyező, — számára is elküldé a vigasztalás angyalát. Férje nem sokára kiszabadult, akivel aztán csöndes falusi magányba vonult, mindketten fáradhatatlan szorgalommal munkálván az anyaföldet, hogy az élet nehéz küzdelmeit legyőzve, családjukat tisztességesen föntarthassák, s gyermekeiket, növelhessék. E küzdelmes, fárasztó, kimerítő munkálkodás közepette érte őket a magyar alkotmányos élet napjának újból felragyogása, mely Rapaics számára nyomban tisztes állást biztosított. Hevesvármegye közönsége egvhangulag választotta meg a megye egyik előkelőbb tisztviselőségére. Azontúl Rapaics, nejével s családjával együtt, köztünk élt és lakott, egy részt tiszti hivatása buzgó betöltésének, másrészt gyermekei növelésének szentelvén minden idejét. S hogy ez utóbbi téren legfőbb támasza, irányadója, jobb keze szeretett neje volt. — nem szükség mondanunk. Ez a nagy szellemű 8 nagy műveltségű nő, kinek egész életén át minden törekvése abban pontosult össze, hogy nemes lelke, finom gyöngéd érzülete s magasztos erényeinek magvait szeretett és szerető

gyermekeinek leikébe, szivébe plántálhassa! A kifürkészhetetlen Gondviselés keze még egy súlyos megpróbáltatást mért az üdvö- zült Rapaicsné, már ősz fejére. E nem váratlan, de reá nézve mégis mélyen megrendítő csapás volt — szeretett férjé elnunyta. De az áldó Gondviselés ez úttal sem hagyta vigasz nélkül a gyászba merült özvegyet, mert látta, s megérte, mily dúsan hozzák meg nemes gyűrne cseiket fenkölt szellemének gyermekei leikébe áldott, kézzel táplált magvai. Látta, s megérte, hogy gyermekei, kiknek gondos növelésére szentelte minden idejét s tehetségét, mint, fejlődnek kitűnő, előkelő emberekké, s egyedül önerejükre támaszkodva, mint emelkednek, fokonkint mindig magasabbra, úgy, hogy ma már közölök hárman előkelő társadalmi állást foglalnak el. Az egyik: Raymond, budapesti egyetemi rendes tanár; a másik kettő: Rikárd m. kir. hajózási főfelügyelő és Radó minísteri tanácsos. Velük együtt a hon szeretett édes anya, s illetve anyós és nagyanya fájdalmas elhunytat, egy leány- gyermeke (özv. Zsendovics Endréné sz. R. Róza), öt fiúgyermeke (Ravmund, Rikárd, Radó, Robert, R meo), négy menye, és 15 unokája gyászolja. — A bo doguH temetése, diszes egyházi gyász- szertartással, melyet, ft. Dankó Mihály prépost-kanonok ö nsga, fényes papi segédlet, mellett, tartott, nagy számú rokonság, s városunk előkelő én éhínségének impozáns részvéte mellett,, f. nov. hó 24 én ment végbe. Az ünnepélyes engesz'elő gyászmise pedig a boldogult lelki üdvéért, f. nov. hó 25-én a szent-ferencz- rendiek templomában tartatott meg. A béke angyala viraszszon az üdvözült örök álma fölött!

— Hálanyilvánitás. A kik boldog emlékű édes anyánk végtisztességen megjelenni szive.-ek voltak, és részvetökkel fajdalmunkat enyhíteni törekedtek, fogadják szivünk hálás köszönetét. Eger, 1892. nov. 25-én. A Rapaics-testoérek.

— Hymen. Medics Mariska kisasszony, Medics Ferencz egri magy. kir. adópénztáros kedves és müveit leá: ykája, az egri elite-hölgykoszorú egy kedves-bájos virága, f. hó 23 áti tartotta, esküvőjét Konst Emil csász. és kir. közöshadseregbeli fóliad- nagygyal, az Egerben állomásozó 6. Appel-gyalogsorezred egyik közkedveltségű tisztjével.

— Kinevezés. Az igazságügyminister Frantz Gyula egri kir. járásbirósági joggyakornokot a temesvári kir. törvényszékhez aljegyzőnek nevezte ki.

— Kitüntéssel! A hivatalos „Budapesti Közlöny“ egyik legutóbbi számában felsorolja azon egyetemi s jogakademiai polgárok neveit, kik az 189 V« -iki iskolai évben a jog- és államtudományi szigorlatokat s illetve vizsgálatokat kitüntetéssel tették le. Az egri őrs. joglyceum jogakad. polgárai közöl, a következők vannak a kimutatásban felsorolva: kitüntetéssel tették le: Gruden Dezső, Huszár János, Gröber Aladár, Halász Aladár, Weisz Gyula az I. alapvizsgálatot; Héray Andor és Komáromy István a II. alapvizsgálatot; Feherpataky László, Szapáry József, Hunyor Ödön és Debreczen Gyula a jogtudományi államvizsgálatot.

— Az „egri szőlészeti és borászati egylet“ alapszabályszerü

évi rendes közgyűlését vasárnap f. évi deczember hó 4-én d. u. 3 órakor fogja megtartani a város közháza nagytermében. — A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki jelentés az igazgatóság évi működése és a szőlészeti telep állapotáról. — 2. Az évi számadások

megvizsgálása a számadók és az igazgatóság felmentése. - 3. A

jövő 1893. évi költségvetés és tagsági dij megállapítása. — 4. Az alapszabály egy hafározmánya módosítása. — 5. A tagoknak a közgyűlés előtt 3 nappal az igazgatóságnál bejelentett Írásbeli indítványa fölötti határozathozatal. — Eger, 1892. nov. 27-én.

Az igazgatóság.

— Korcsolyázók gyűlése. Egri korcsolyázóink, műit vasárnap, f. nov. hó 27-én az egri takarékpénztár helyiségében, egyleti alakulás czéljából közgyűlést tartottak — volna, ha e ez él r a a tagok elegendő számmal összejöttek — volna. A jelenvoltak azt határozták, hogy majd máskor — határoznak, vagyis az alakuló közgyűlést — mint halljuk, — jövő csütörtökre, f. é. decz. hó 1-ére halasztották el. No de anuyi szent igaz, hogy a tó befagyott, a korcsolyapálya pompás, korcsolyázni pedig egylet nélkül is lehet. (De csak úgy, ha lehet!)

— A hevesmegyei és egervidóki jótékony nöegylet Katalin tánczestélye alkalmával felülfizettek: dr. Samassa József 25 frtot, dr. Párvy Sándor 10 ftot, dr. Kállay Zoltán, Babies Béla, Deutsch Kornél egyenkint 5 írt 50 krt; Begovcsevicb Róbert, Debreczenyi János, Gröber Ferenczné, Kozma Károly, Kovách Kálmán, dr. Kösztler József, Ledniczky Istvánná, Szvorényi József, Volf Ká- rolyné, Hartl Edéné, Zsendovich József, 5—5 frtot, özv. Gyu'ay Pálné 4 frtot, Bende Dezső, Buzáth Lajos, Czillich János, Zalár Jó-