Eger - hetilap, 1892

1892-11-15 / 46. szám

365 kir. tanácsos, Hevesmegye kir. tanfelügyelője is jelen volt, Bal- tás Ferencz előterjesztése, a kir. tanfelügyelő beható, meggyőző érvelése s rövid pour parier után, közhelyesléssel elhatározta, hogy egy Gyöngyösön felállítandó állami jellegű polgári leányis­kola részére alkalmas helyiségekről egyelőre bérlet utján gondos­kodik; továbbá kötelezi magát, hogy az 1895-ik évben ez iskola számára egy, a közoktatási kormány által elfogadott terv alap­ján megfelelő helyiséget épit, azt az igényeknek megfelelőleg föl­szereli s bebutorozza; s az iskolahelyiségek fűtésére évenkint 12 öl felvágott tűzi fát ád. Irodalom és művészet. Almanach. * Az Egyetemes Regénytár jól ismert Almanach-ja az év for­gásának pontosságával jelent meg ismét a maga csinos, kedvel- tető külsejével és sokat ígérő tartalmával. Oly megszokott jelen­sége már ez az Almanach az irodalmi piacznak, hogy megjele­nése semmi különös feltűnést sem kelt — és ez a legnagyobb bók, a mit reá mondani lehet. Nem feltűnést keltő szokatlan, vasy ritka vendég, hanem szívesen látott és várt kedves ismerős köszönt be vele a házba, a ki tovább fűzi a kellemes társalgást ott, a hol a legutóbbi alkalommal elhagyta s újabb élvezetes órá­kat igér és szerez azoknak, a kik vele érintkeznek. Az idei Al­manach szintén Mikszáth Kálmán szerkesztésében és elmésségtől duzzadó előszavával jelent meg. Nem kevesebb, mint — a szer­kesztőn kívül — tizenöt magyar iró elbeszélése van benne, meg­annyi eredeti, üde, friss termése az idei munkásságnak. Mint a korábbi években, ezúttal is régi és uj nevek együttesen lépnek itt az olvasó közönség elé. Jókai Mór, Beniczkyné-Bajza Lenke, Tóth Béla, Vadnay Károly sorakoznak egymás után, majd Sza- lóczy Bertalan, Lipcsey Ádám, Kozma Andor mutatják be ma­gokat az Almanach közönségének, a vidám Rákosi Viktor mel­lett, a mély elméjű, merengő Just Zsigmond, a sokat és méltán dicsért Herczeg Ferencz mellett a szerény, de magvas tehetségű Sebők Zsigmond kerül sorra, köztük a finom tollú Gyarmathy Zsigánéval, s végűi Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor — oly díszes sorozata az Íróknak és oly magas színvonala az alkotá­soknak, a minőt csakis az Almanach kötetei mutatnak fel széles ez országban. A változatosság a tárgyakban, a különféleség a * Almanach az 1893. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Be- génytár Vili. évfolyam 111. és IV. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára dísz- kötésben 1 forint. szép csillár, mely 1873-ban, a bécsi világ-kiállitáson dijat nyert. A Kapuczinus-kolostor pompás épület, temploma a bizanczi és román styl keveréke, melynek összes festészeti és szobrászati felszerelése a zárda magas műveltségű tagjainak valódi remeklései. Mindéi heim körülbelül iy2 órányira esik innen, a ter­mékeny rétek és szántóföldek s fejedelmi erdők által koszorúzott Mindel-völgyben. Körülbelül 3600 lakosa van. Kiemeljük a gyö­nyörű sétányt, mely a városon körül vezet, s honnan tiszta időben — mint nekem alkalmam volt élvezni, — gyönyörű kilá­tás nyílik a Bajor-Alpesekre. Itt van a vidékről messzünnen láto­gatott és legújabban a Kneipp szysztémája szerint berendezett Mayen bad, melyről már Brunnenmayer, mindelheimi plébános ezt irta „Chronik der Stadt Mindelheim“ c. művében: „Im Jahre 1799. wurden mehr als 80 verwundete k. k. Offiziere, welche des Bades wegen nach Mindelheim in’ s Mayenbad gekommen waren, durch diese Gesundheitsquelle vollkommen geheilt. “ Legszebb és legnépesebb e városok között Kaufbeuren, mely l3/4 órányira esik Woerishofentől. Megjegyzem, hogy a fal­vaknál távolsági alapúi a gyalogszert, itt a városoknál ellenben egy jól hajtó fiakker gyorsaságát veszem. Kaufbeuren tökéletes nagy város, virágzó iparral és kereskedéssel, nagy gyapjú és len-szövő gyárakkal, gázgyárral, több gőzmalom, olajgyár, nagy sörfőzők, sajtkészités, nagy és fényes kereskedések stb. stb. Mindez körülbelül 6500 lakoshoz csodaszerűnek, hihetetlennek tűnik fel előttünk, kiknek 22 — 25000 lakossal biró u. n. városaink is valóságos falvak e tisztaságtól ragyogó és örökké lázas forgalmú kis Kaufbeurenhez képest! Épületei közöl megemlítjük a Hauberisser müncheni tanár ter­vei szerint 1879-ben épített remek tanács házat, a két tem­plomot, a kolostort, a három kápolnát, az uj isko­lát, a Stadttheatert és az óriási tébolydát. stílusokban oly sajátságos és vonzó karaktert ad e kötetnek, a milyennel alig dicsekedhetik a könyvpiacznak bármely másik jelensége. Az egyes elbeszélések tartalmát vázolni annyi lenne, mint elvenni az Almanach kiváló érdekességének egy részét — di­csérni pedig ezt a nagy sor irót igy együttesen teljesen fölösle­ges volna. Megfelelnek ők magokért, pótolják, kiegészítik egy­mást, s az, a mit együtt nyújtanak, a legszebb, legtökéletesebb ajándék az olvasó közönségnek, mely eddigelé is hálás elisme­réssel fogadta szellemük nyilvánulásait. Az 1893-ik évi Alma­nach ép oly diadalmasan fogja megjárni évi pályafutását, mint előzői, és szintoly maradandó becsű darabja lesz a családi könyv­táraknak, mint amazok. Az Almanachot megnyitó naptári rész­hez ezúttal rövid és velős ismertetése is csatlakozik az új pénz­nek, mely a jövő évben már forgalomba jő. A díszes kötet ára 1 forint. Mikszáth előszója. A hatodik, hetedik előszó már ez, ugyanazon könyvhöz és írókhoz. Fekete hajjal kezdtem, szürkében járok most. A jobb- lelkü irótársaim elkezdenek rajtam sajnálkozni, mint azon az el­átkozott emberen, a ki mindég egy vizen csónakázik: — Szegény ember, — mondják, — ugyancsak unalmas dolga lehet. Az olvasók is abban a hitben lesznek. — Képzelem milyen megerőltetésébe kerülhet minden év­ben valami újat kigondolni. De miért is nem hagyja már abba? No hát épen ezt indokolom most meg. Hiszen eleinte ma­gam is erre gondoltam, hogy csak addig vállalom ezt a csóua- kázást, mig egy olyan utas akad, a ki elől kiugróm a sajkából s ő marad azontúl elátkozott embernek. De másképen történt. Mint az a darab föld, a mit ekéjével hasogtat a szántó, hosszú éveken át, kinyitja a mélyét ő előtte — úgy tesz velem az a kis papirterület is (a két-három első oldal az Almanach­ban), a mit beírok, megrázkódik és feltárja csodálatos büverejét. Hiszen az „Ezer egy éjbe“ való ez, — szinte lehetetlen elhinni. Szinte szédülök bele. És mégis úgy van. Visszatért a „terülj asztalkám“ regéje. Bizony nem képzeltem, mikor az elő- szó-irást elvállaltam, hogy milyen kolumnáris hivatalba lépek. De mit beszélek én hivatalról! Hiszen ez valóságos uralkodás. Jó tündér babonázta meg ezt a helyet s bizonyára ilyen­formán szólt: — A mit itt kotyogni fognak, az mind beteljesedik. Az első évi előszóban panaszkodtam, hogy a közönség nem veszi a könyeket. Üdülésképen és mint látványosságot is érdemes felkeresni a Rathskellert, hol pompás sör és a hires De Crignis-féle pinczegazdaság borai kaphatók. Én július 25.-én voltam Kaufbeurenben, midőn ott a régidő­től szokásos nagy• gyermek-ünnepély, az u. n. Tänzelfest tar­tatott. Hétfőtől csütörtökig zászlódiszben úszik ilyenkor a város és az egész környék lakossága idegyűl, hogy e sajátszerü ünnep­ben, melynek eredetét hiába kutattam, részt vegyen. Hétfőn van a legnagyobb zaj és legnagyobb tarkaság. A gyermekek reá te­szik lábukat az egész városra s a város kaczag a gyermeklábak érintése alatt. A felcziczomázott utczákon, tarka gyermekcsoportok hullámzanak, a fiúk katonáknak, a leánykák az összes lehetséges ba­jor népviseletek szerint vannak felöltözve s a menet élén nemzeti, sajátszerű melódiákat harsogtatva halad egy gyermekekből össze­állított trombitás-banda. Zászlóikat a zene rythmusai szerint len­getik s a dobpergés is megszóllal az alkalmas helyeken. Délután a tágas és szép városi park az ünnepség színhelye, hol a magas és tarkára festett fenyőárbocz, az u. n. Tänzelhölzchen körül megkezdik a gyermekek kedvencz tánczukat a gyűrű-tánezot, melyhez szintén a kis zenekar adja meg a taktust. Az öregek és a seregestül meszsze vidékről idesereglett idegenek pedig sátrak alá telepedve gyönyörködnek gyermekeik mulatságában s fogyasztják a sört; utóbb pedig gyermekeik mulatságában sem gyönyörködnek már, csak fogyasztják a sört! A sör tehát a bajorok egyoldalúsága! Ki tarka, lármás, változatosabb képet óhajt, az hétfőn nézze meg a Tänzelfestet; ki azonban a tolongást és a lármát nem sze­reti, az kedden jöjjön Kaufbeurenbe, midőn a gyermekek felvo­nulása, tánezok stb. mind láthatók, de az ünnepség hullámai szű- kebb térben mozognak és simáinak el. (Folytatjuk.) Várady Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents