Eger - hetilap, 1892

1892-11-08 / 45. szám

357 gorászati dilletantizmus, oda zenei tudás, igazi tehetség kell. S a kisasszony művészi tökélylyel, igen nagy sikerrel oldotta meg fel­adatát ügy, hogy hamarosan nem lehetett eldönteni, vájjon a tap­sok oroszlánrésze a gyönyörű éneket, vagy annak praecziz kísé­retét illeti-e meg jobban. A rendezőség szép csokorral lepte meg a fellépő kisasszonyokat. Még egy énekszáma volt a műsornak. Csépány Elemér joghallgató énekelte Farkas Dezső saját szerzeményű dalait, melyet maga a szerző kisért. Az ének igen csinos volt. Szép bariton-hangjával megérdemelt tapsokat vívott ki. A közönség a dalok szerzőjét, Farkas Dezső joghallgatót élénk tapsokkal tüntette ki s darabjai mély zenei tudásról, ala­posságról s különösen nagy eredetiségről tesznek tanúbizonysá­got. A két siikerűlt énekszám között Min ez ér József joghall­gató szavalta el nagy hatással Kiss József Rab asszony ez. költeményét, melyet igazi bensőséggel adott elő. Szavalatán meg­látszott az, hogy nem először lépett föl. Semmi izgatottságot sem vettünk észre rajta. A tapsok, melyek szavalata után zajosan hangzottak fel, tanúbizonyságot tettek arról, hogy nagy sükert aratott. Ez volt az estély egyik része, mely oly kitünően süke- rűlt, hogy ritkaság számba mehet városunkban s hogy a másik része is jól sükerűljön, arról tánezos fiatalságunk gondoskodott annyira, hogy a vigalomnak csak a viradat vetett véget. Min­denki megelégedetten távozott el a kaszinóból, várva az estély ismétlését. Az első négyest 36 pár tánczolta. A hölgyek névsora következő: Kovács Kálmánná Etelka lányával, Kiss Istvánná, Fekete Ferenczné, Martinovits Józsefné, König Józsefné Ilonka lányával, Köllner Lőrinczné Ilonka lányával, Hunyor Margit és Anna, Francz Alajosné Etelka lányával, Deésyné Elza lányával, Hubert Jolán, Ficzere Gusztávné Ilona és Margit lányaival, özv. Ficzere Sándorné Irma lányával, Kormos Lajosné Irén lányával, Remenyik Józsefné Leona lányával, Polonkay Endréné, Gröber Ferenczné Jolán és Anna lányával, Kosa Kálmánná, KósaMiklósné, Gáspárdy Katinka, Akantisz Jusztinná, Eötvös Józsefné Róza lányá­val, Neichelné Giza és Emilia lányaival, Hutter Lajosné Ilona lányá­val, Jankovics Adolfné Adrienne lányával, Póka Giziké, Máderné Mariska lányával, Weidlné Hedvig lányával, Marsóné Margit lányával, Staudné Ilona, Mariska, Anna lányaival, Jezierszky Bella, Vedlik Erzsiké, Farkas Vinczéné, Dálnoky Jánosné. (P.) — Beleznay László, fiatal hírlapíró, mint értesülünk, ma, nov. 8-án lép föl mint műkedvelő Miskolczon a Halmayféle színtársulatnál, s a „Vasgyáros“ ez. színműben Derblay előkelő szerepében fog mérkőzni. Beleznay, mint műkedvelő, már több Ízben lépett fel színpadon, s a kik látták, nem köznapi színi te­hetségnek mondják. Ép ezért nem tudjuk elgondolni, miért nem lépett föl eddig nálunk is? Mint halljuk, miskolezi vendégszerep­lését megnézni, jó akarói s barátai köréből többen át fognak rán- dulni Miskolczra. — Az orosz „leány-quertett“. ’A Rőder nővérek, euró­pai hírű művésznők, ez a fiatal négy orosz nővér, kik mindnyá­ * I. jan nemcsak művészet, de szépség tekintetében is fenome­nális jelenségek, — mint biztosan értesültünk, f. nov. hó 20-a körül szándékoznak egri hangversenyüket megtartani, ha a kö­zelebbi napokban művelt közönségünk kellő számú jegyek elővé­tele mellett tisztességes jövedelmet biztosit számukra, ügy hall­juk, hogy művelt közönségünk már is élénken kezd érdeklődni a nagy hírű „leány-quartett“ hangversenye iránt. Újból figyel­meztetjük t. olvasóinkat, akiknek még jegyeik nem volnának, — hogy alkalmas helyről idejekorán gondoskodni siessenek. Jegyek válthatók Bauer H. ismert főutezai üzletében. — Gyászhir. Vochler Alajos, gyöngyöspatai egyház- kerületi alesperes, szentszéki ülnök, solymosi plébános, munkás élete 68-ik, áldozársága 45-ik évében f. nov. hó 2-án elhunyt Sólymoson. A boldogúlt temetése a környékbeli lakosság tömeges részvéte mellett ugyanott ment végbe. — Bold. eml. Vochler Alajos huzamosabb ideig volt városunk lakosa, hol, mint az egri érs. lyceum philosophiai karánál a természettan tanára éveken át buzgón működött. E mellett a zenének, különösen a klassikus és egyházi zenének nagy kedvelője volt, s mint maga is kiváló zenész, minden komolyabb zeneelőadásinkban közreműködött. Mü­veit társas életünkben, nemes jelleme, szelíd lelkülete, s odaadó, áldozatkész jósága s baráti szeretete által általános tisztelet- és szeretetben részesült. Legyen áldott emlékezete! — Gyászhir. Dezseri Rudnyánszky Pál, a csász. és kir. 60. AVasa-gyalogezrednél volt főhadnagy, nyug. magy. kir. katasteri erdőbecslő, egri káptalani főerdész, f. nov. hó 4-én, életének 53-ik, boldog házasságának 22-ik évében hosszas szen­vedés után Egerben elhunyt. Temetése ugyanitt a múlt vasár­nap, f. hó 6-án délután, közönségünk tömeges részvétele mellett ment végbe. A boldogúlt elhunytát mélyen sújtott özvegyén, va­lamint árván maradt gyermekein kívül, nagyszámú rokonság gyászolja. — Gyászhir. Homonnay Szilárd, Hatvan város nyu­galmazott főjegyzője, Hevesmegye törvényhatóságának bizottsági tagja, 1848—9-iki lionvédhadnagy, élete 64-ik évében elhunyt Budapesten. — Gyászhir. Rakovszky Endréné, szül. Sebő Mária asszony, élete 68-ik évében elhunyt Budapesten, f. évi okt. hó 80-án. Az elhunyt neje volt Rakovszky Endre egykor egri alapít­ványi ügyvédnek, ki azonban pár évtized előtt Egerből a fővá­rosba tette át lakását. — Halottak napja. A sárguló ősz ismét elhozta magával a kegyelet megható ünnepét. Az emberek e napot, nyugvó kedve­seik emlékének szentelik, kiket elszakított tőlök visszavonhatatla­nul szomorú végzetünk: az enyészet; s kik fölött már sirhalmok domborúlnak a halottak bús országában: a temetőben. E nap az övék, nyugvó kedveseinké. A jóságos jó Teremtő úgy alkotta az embert, hogy nemcsak a megsérült test gyógyul be lassan, a szervi élet belső erői önmaguk készitvén uj sejteket és izmokat, de be­lem fölött rendelkeztek. A szekularizáczió után összes javaikat elfoglalta az állam, s kielégitésképen megszabott a főnöknő részére 250, az apáczáknak 200 és 160 frt évi pensiót, 3V* véka gabo­nát s 30 öl fát. I. Lajos, a bölcs intézkedéseiről hírneves bajor király, 1842. év november 29-én kelt rendeletével arra kötelezte a woerisho- feni dominikánákat, hogy vegyék át a falubeli leánynevelést, állítsanak ovodát és nyissanak gyermek menhelyet, elárvúlt és elhagyott leány-gyermekek számára. Megtették; és a minden jel szerint nagy és áldásos jövőt ígérő intézet úgy virágzik most, hogy 1843-ban megnyittatván, ma 90—100 növendéket lát el és a társadalomból ok nélkül kido­bott ezen szánalomraméltó lényeket minden dicséretre méltó mó­don oktatja a nő hivatásának összes lehetséges ágaiban. Úgy az iskolák, mint a kolostor egyéb dolgaiban Müller Augusztina fónöknő intézkedik teljhatalmúig s egészen füg­getlenül az augsburgi anyaháztól. A kolostorral egy minta-háztartás van kapcsolatban, mely­nek megszemlélésre legérdemesebb része a tejgazdaság és a sajtkészités. Van továbbá 28 gyönyörű, egyenlő szinű algaui tehenök, 6 pintzgaui lovuk, egy nyáj sertésök és igen sok szárnyasuk; kertjüket, is igen szépen művelik; maga a tágas kert kiadja — kalauzom szavai szerint — igen nagy részét annak, amire a kolostornak szüksége van. Mint első rendű nevezetessége a kolostornak: a kis, de mintaszerűleg berendezett sörfőző érdemel említést, mely ki­zárólag az apáczák vezetése és kezelése alatt áll. A kolostornak csak egyik részére szól a klauzúra, másik részét iskoláknak, a gyermekmenhely czéljaira stb. használták fel. Az épület ezen részében néhány vendégszobát is hagytak fenn, hová előbbkelő papi méltóságokat szoktak elszállásolni, kik azután a kolostorban étkezhetnek is. Itt volt szállva dr. Samassa József egri érsek úr ő nagy­méltósága is; ott időzésem alatt pedig dr. Heinrich Dénifle, a nagy hírű orientalista (dominikánus) volt a zárda és az egész fürdő egyik ünnepelt nevezetessége. Megemlítem itt, amit szintén a zárdában hallottam, hogy 1890. év őszén — akkor a lapok is telve voltak e különcz his­tóriával — br. Rothschild Nathaniel látogatta meg Bécsből Woerishofent. Akkor még kezdetlegesebb volt itt a vendégek ké­nyelméről való gondoskodás, mint most, s miután a báró úr hiába zörgetett a zárda kapuján bebocsáttatásért, — miután oda kizá­rólag csak papokat vesznek fel s ezeket is csak kivételesen, meg­felelő lakást pedig sem itt, sem a környéken nem talált, — az egész őszi és téli kúrát úgy csinálta végig, hogy — bár kissé hihetetlenül hangzik, — egész személyzetével együtt hónapokon át saját vasúti salon-kocsijá ban lakott! (Folytatjuk.) Várady Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents