Eger - hetilap, 1892

1892-11-01 / 44. szám

350

veit olvassuk: Elő lettek léptetve: a tábornoki kaiban: Rózsa Berta 1 an, vezérőrnagygyá. A gyalogságnál: Zichy Károly grófi. oszt. századossá; Fülöp Géza, és Beniczky Sándor II. oszt. századosokká; Lovassy Dezső badnagygyá. Szilágyi Zoltán hadapród tiszthelyettes badnagygyá. — A tartalékban elő lettek léptetve: a lovasságnál Kubik Gyula főhadnagygyá; a honvédorvosi tisztikarban, főorvosokká: Szeg- heő (Schönberger) Kálmán, Beöthy János.

— Vizsgáló bírák. Az igazságügyi kormány az 1892-ik évi XII. t. ez. 33. §-a alapján az egri kir. törvényszéknél vizsgáló bíróul Búza Endre, helyettesül Kobza Lajos, kir. törvényszéki bírákat rendelte ki.

— Dr. Karácsonyi János, nagyváradi theologiai tanár, hazai történetírásunk jeles munkása, néhány napot városunkban töltött, hol a káptalani és országos levéltárban Békésmegye történetéhez gyűjtött adatokat, melynek megírásával a megye részéről megbi- zatott. Az ifjú tudós a szemináriumnak volt szívesen látott vendége.

— Vincze Alajos tanítóképző intézeti igazgató kezdeményezésére a növendékek közt e hó folyamán önképzőkör alakúit, mely Babik József vetetése alatt múlt vasárnap tartotta megnyitó gyűlését. A nemes ezélú kör támogatását a tanügybarátok szives jó indulatába ajánljuk.

— Irodalmi és zeneestély. A jogakademiánk polgársága által e hó 5-én rendezendő jótékonyczélu irodalmi és zeneestély változatos műsora a következő: 1. Zimay László: „Suhog a szél“. Énekli az „Egri Dalkör.“ 2. „Virrad.“ Novella. Irta és felolvassa Lípcsey Péter., — 3. „Búcsúdal“ Rosenzweig „Tél és Tavasz“ c. operettjéből. Énekli König Ilonka urhölgy, zongorán kiséri Ko- vách Etelka urhölgy. — Szünet. — 4. „Magyar dalok“ Farkas Dezsőtől. Énekli Csépány Elemér, zongorán kiséri a szerző. —

5. „Rabasszony“ Kis Józseftől. Szavalja Mintzér József. — 6. Lányi Ernő: „Bordal“. Énekli az „Egri Dalkör.“ — A hangversenyt táncz követi. Helyárak: ülőhely 1 frt, állóhely 60 kr. Jegyek előre válthatók Blay István ur könyvkereskedésében és este a pénztárnál. Az estély kezdete 772 órakor. A tiszta jövedelem részben az akadémiai olvasókör javára esik. A táncz közben Balogh Gábor zenekara Farkas Dezső joghallgató jogászcsárdását játsza.

— Az orosz „leány-quartett.“ — Az odessai (Oroszország) származású „Rőder-nő vérek“, az európai hírnévre emelkedett orosz „leány-quartett“, Angliában és Francziaországban tett rendkívüli sükerű művészi körutjokból imént érkeztek hazánkba, hol a f. november hó 15-étől kezdve, hazánk nevezetesebb városaiban szintén hangversenyeket fognak rendezni. Sajátságos játéka a sorsnak, hogy egy családban négy leánygyermek születik, kiknek mindegyike kiváló, nagyszerű zenemüvészi tehetséggel van megáldva. Az oroszországi Rőder-család volt ily szerencsés. A távoli Odessában született Rőder Zsófia, Emilia, Lola és Róza, már gyermekkorukban rendkívüli hajlamot tanúsítottak a zene iránt, s a szülők ennek folytán elhatározták, hogy zeneművésznőkké képeztetik leánykáikat. — Kitűnő tanárok vezetése mellett a négy fiatal hajadonból valódi művésznő lett, mindegyik más-más hangszeren, úgy, hogy manapság a művészvilágban párját ritkító ensembléet képeznek. Zsófia a hegedűn, Emilia a gordonkán, Lola a mély hegedűn, s végre Róza a zongorán igazi művésznők. — Ama rendkívüli magasztalások után Ítélve, melyekkel a külföldi sajtó kritikája e hírneves „leány-quartett“ hangversenyeit elárasztotta, kétségtelen, hogy hangversenyeik nálunk is rendkívüli feltűnést fognak kelteni. — A Rőder- féle orosz „leány-quartett“ f. november hó második felében nálunk, Egerben is szándékozik egy hangversenyt rendezni, ha a határnapig, f. november hó 10-eig megszabott jövedelmük előre biztosítva lesz. A hangverseny a törzskaszinó nagytermében fog megtartatni. A helyárak következőleg vannak megállapítva: I. r. zártszék az öt első sorban 2 frt. II. )'. zártszék a többi sorokban 1 frt. 50 kr. Belépti dij 1 frt. Karzat 50 kr. Jegyek már a mai naptól kezdve készpénzfizetés mellett Bauer H. Széchenyi-utczai üzletében válthatók. A hangverseny, mint mondottuk, csak az előre váltott jegyek által biztosított fix jövedelem esetén fog megtartatni. A hangverseny napját s műsorát idejekorán fogjuk t. olvasóinkkal tudatni.

— „Petheö József költeményei.“ E czim alatt hagyta el a napokban az egri érs.-lyc. nyomdát egy csinosan kiállított kötet költemény. Szerzőjét, mint lapunk szorgalmas költő-munkatársát, az „Eger“ tárczájában megjelent számosabb hangulatteljes költeményeiből kedvezőleg ismeri müveit közönségünk, s ép ezért szükségtelen az ezúttal egybegyüjtött derék költeménykötetet t. olvasóink becses pártoló figyelmébe hosszasabban ajánlanunk. A kötet kapható 1 frt. 20 krért Blay István egri könyvárusnál, vagy a szerzőnél Mándokon.

— A hatvani kir. járásbíróság a jövő 1893-ik évtől kezdve telekkönyvi hatósággal is fel lesz ruházva. Telekkönyvi hatósága körébe fognak, a mondott időtől kezdve, tartozni: Tar, Hasznos, Pásztó, Szent-Jakab, Szurdok-Püspöki, Apcz, Fancsal, Ecséd, Hort és Hatvan községek, melyek eddigelé a gyöngyösi kir. járásbíróság telekkönyvi hatósága alá voltak beosztva.

Margit asszony méltóságteljesen mérte végig tekintetével Berczikéjét.

— Miért nem pusztítottad el ezeket a kölyköket mindjárt?

— kiáltá hevesen.

— Ja! Látod angyalkám — viszouzá Berczike engesztelőig

— én mindjárt a vízbe akartam őket fullasztani. De tudja a manó, nem vitt rá a lelkiismeretem. Azt gondoltam, hogy majd elajándékozom őket, de hát hat hetes koruk előtt senki se akarja elfogadni. No lásd, Minkácska — tévé hozzá Bérezi ur, kutyáját simogatva, — minő bajt hoztál a házhoz.

Margit asszony lassankint kiegesztelődött. Sőt utóbb mosolygott is, midőn látta, hogy barátnéja, a csecsemővel karján, mily jó Ízűn kaczag a történtek fölött, sőt az egyik kutyakölyköt fölemelve, azt Lujzácska karjaiba helyezi.

— De hol lehet Nimród? — kérdi az ebéd utáni fekete kávénál Vasvári ur.

Friczi urfi erre nagyot nyelt s olyan vörös lett, mint a rák, de egy kukkot se szólt. Vasvári urat csakhamar kiszólitották, s behallatszott, amint az ispán kaczagva beszélt el neki valamit.

— Friczi! — kiáltá Vasvári úr kívülről — gyere csak ki urficskám, egy szóra.

Friczi kiment ; de védő angyalnak mindjárt követte Margit asszony is.

Az istálló mögül keserves vonitás hallatszott. Mindnyájan odasiettek, s bámulva látták, mily kétségbeesett ugrándozást visz véghez a boldogtalan Nimród, hogy egy darab hurkát lekaphasson, mely madzagra kötve ott himbálózott elérhetlen magasban. A madzag pedig, amire a hurka kötve volt, az ablakon keresztül átszolgált az istállóba, aholott a másik végével oda volt kötözve egy tehén farkához. Miután pedig a tehén farka csapkodásával kergette el magáról a bögölyöket, ez által a hurka oly eszeveszett

tánezot járt, hogy a szegény Nimród legvakmerőbb salto mor- talé-i is kárba vesztek.

Friczi nem türtőztethette magát tovább, hanem féktelen hahotában tört ki, miáltal Bérezi urnák teljes haragját vonta magára, ki aztán nagybátyai hatalmánál fogva alaposan fel is képelte a csintalan ficzkót.

— Hallatlan állatkínzás! — kiáltá Bérezi úr méltó boszu- sággal, miközben a levágott hurkát Nimródnak dobta, a tehén farkát pedig megszabadította a kötelékétől. — Megállj te infámis kölyök, majd megtanítalak az állatokat kínozni.

Friczi urfi jobbnak látta a komoly büntetést tréfára venni. Mély pukedlit csinált nagybátyja előtt, kijelentette, hogy nem fájt a pofié, s eltűnt Nimróddal együtt, mely az ifjonezot ugrándozó örömmel követte.

Még azon nap estéjén Vasváriékhoz egy postacsomag érkezett, melyből igen erős, átható szag büzlött ki.

A csomag Vasvárynénak szólott.

Margit asszony felbontotta a jól lezsinegelt csomagot, s amint kinyitotta, mély fájdalomkiáltásban tört ki.

— 0 jaj! Hisz e bestia harap! — Ah — mily pompás majom! Ah! Nézd csak Berczikém! . . Ó te kedves, te áldott jó ember! Mily nemes figyelem! — S Vasvári úr elhalmoztatott a hálás csókok özönével.

A felbontott kalitkából pedig egy fürge, barna majmocska ugrott elő; egyik hátulsó kezére láncz volt kötve, de a többi három keze szabad volt, melyekkel ide- s tova ugrált a szobában. Élénk szemeivel hirtelen széttekintett, s egy pillanat alatt a kandalló előtt termett, melyben tűz égett. Itt összekuporodott, s csupasz tenyerét a lángok felé tartá, hogy melegedjék. E közben összecsattogtatta a fogait, s fenyegető tekintetet vetett Margit asszonyra.

— Valami nagyon szelídnek nem látszik ugyan, — mondá