Eger - hetilap, 1892
1892-09-20 / 38. szám
38-ik szám. 31 -ik év-folyam 1892. szeptember 20-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épiilet), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri köziósdija 1 frt 30 kr. Az egri érsek Eger városának. Abban az örvendetes helyzetben vagyunk, hogy dr. Samassa József egri érsek, szeretve tisztelt főpásztorunk ő exja, városunk iránt állandóul tanúsított kifogyhatatlan bőkezűségének, s nemes szive irántunk táplált magasztos érzelmeinek egy újabb megnyilatkozásáról értesíthetjük t. olvasóinkat. Nagyon jól ismerve kegyelmes érsekünk ő exja puritán jellemét, tartózkodunk ezúttal s e helyütt a hálálkodás mindennemű áradozásaitól annálinkább, mert nem tartjuk helyénvalónak a szóáradatot ott, hol magok a tények minden szónál ékesebben beszélnek. Itt tehát csupán magának érsek ő nmlga újabb tényének puszta registrálására szorítkozunk. Ismeretes dolog, hogy Eger városa nemrég dr. Samassa József egri érsek ő exjához, az érseki uradalom tulajdonához tartozó úgynevezett „Korona-vendéglőnek,“ s a hozzá tartozó teleknek méltányos vételárban való átengedéséért folyamodott azon czélból, hogy ennek helyén egy, a kor igényeinek s városunk elő- haladottságának megfelelő vendéglőt építtethessen, s igy egy régóta érzett hiányon és szükségen segítsen. Érsekünk ő exja szokott szives készségével tett eleget a város óhajtásának, s a „Korona“ vendéglőt a hozzá kért 723 □ öl területtel együtt a legméltányosabb becsárban engedte át Eger városának. Az ez értelemben az egri érsek és Eger városa között kötött adásvételi szerződés, a törvény értelmében, jóváhagyás és megerősítés végett a vall. és közoktatásügyi magy. kir. ministeriumhoz küldetett fel, honnét az, a szokott feltételek mellett a megerősítési záradékkal, e napokban érkezett vissza érsek- főpásztorunk ő nmglgához. Érsek ur ő exja ez örvendetes körülményről a következő leiratban volt kegyes értesíteni városunk polgármesterét: „Tekintetes Polgármester Ur! Mai napon érkezett hozzám a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi m. kir. minister ur folyó hó 9-én 36156. sz. a. kelt irata, mely szerint, az egri érsekség tulajdonát képező és Eger város közönsége által megvett „Ko- rona“-vendéglő és hozzá csatolt 723 □-öl területre vonatkozó adásvevési szerződést jóváhagyási záradékkal ellátván, megkeres engem, hogy a befolyandó 8723 forint vételárból magyar állami papírokat vásároltatván, ezeket az egri érsekség nevére leendő kötvényezés czéljából a m. kir. állampénztárhoz felküldjem. Midőn erről az adásvevési szerződés egy-egy példányának, s a térrajznak megküldésével további intézkedés végett Tek. Uraságodat ezennel értesítem, a vételárat illetőleg, mely e szerződés Il-ik pontja szerint ez értesítés után 15 nap alatt egyszerre készpénz mellett lenne a vevő város által az érseki uradalmi központi pénztárba befizetendő, következő elhatározásomat közlöm Tekintetes Uraságoddal: Fájdalmas részvéttel szemlélem azon anyagi pusztulást, mely Eger város határában a filloxeravész következtében beállván, polgáraira mindinkább súlyosabbá teszi a megélhetés gondjait elany- nyira, hogy a kenyérkeresés szüksége a vándorbotra is kénysze- rithetne sokakat, ha azok, kiknek e nyomasztó helyzeten enyhi- teniök hivatásbeli kötelességük, gyámolitásukkal, tőlük telhetőleg, nem igyekeznének a bajok enyhítésére. A város, tudomásom szerint, a „Korona“ megvétele által a maga részéről szintén e czélra kivánt egy uj segédeszközt nyerni; de a polgároknak eme kedvezőtlen vagyoni helyzete mellett, a fentebb említett vételári összegnek lefizetése kétségkívül terhesebben esnék, mindenesetre pedig a jelenglegi mostoha viszonyok között van elég kiáltó szükség, melynek kielégítésére ,amaz összeg hasonlóan hasznosan fordítható Eger városa által. És én ezek tekintetbe vételével, részemről a város javát s érdekeit ez ügyben is előmozdítani, s erre irányzott törekvéseit gyámolitani kívánván, készségesen ajánlom meg ezennel, hogy a város által fizetni kötelezett 8723 forintot a város helyett sajátomból fizetem meg az érsekségnek, s ez összegnek a fentebb idézett ministeri iratban előirt módozat szerint az érsekség részére való felhasználása, illetőleg elhelyezése iránt intézkedem. — Vegye a t. város közönsége ez elhatározásomban is egyik jelét azon fogyhatlan főpásztori szeretetemnek, mely hozzá mindenkor változhatlanúl fűz. — Ki többiben hazafiui üdvözlettel vagyok Tekintetes Urasá- god, Savnikvár (Szepesvármegye) 1892. hó 15-én, kész szolgája Dr. Samassa József, m. k. egri érsek. Nőnevelés és — leánygymnásium. A tengeri kígyók korszakát éljük. Nemcsak a magas politikában üti fel koronkint a fejét egy-egy rémes szörnyeteg, — kisért az, még pedig meglehetősen gyakran, az annyira megzaklatott magyar közoktatásügy hullámzó tengerén is, mert ez a sok tudós és nem tudós doktor, akik hivatva vagy hívatlanul, folyvást újabb és újabb experimentumokkal kúrálják, massirozzák, pasteurizálják, kneipozzák ezt a szegény magyar tanügyet, — bőven gondoskodnak róla, hogy e téren ki ne fogyjunk az újabb meglepetésekből. Most, mikor az országos diák-tornaverseny, s a „görögpótló tanfolyam“ immár elcsépelt dolgok, a közoktatásügyi színpad számára gondoskodni kellett egy újabb „bohózatról,“ nehogy a jó tanárkar, vakáczióbéli hevertében valamiképen elunja magát. S íme, megszületett a „leány-gymnasium“ kuriózus figurája, s odaállittatott a szakértő és nem szakértő nemes publikum elé. Gyönyörködjék benne. A „leány-gymnásium“ furcsa eszméje — mint mondják, — tudós (?) tanférfiak agyában született, s miután a napi (nemcsak a fővárosi de a vidéki) sajtó immár komolyan is kezdett vele foglalkozni, sőt egy, nők számára szerkesztett budapesti újság nő-olvasó-közönségét nyilatkozásra, mintegy szavazásra hívta fel a „leány-gymnásium“ kérdésében, — mi se vegyük tréfára ezt a dolgot, hanem tárgyaljuk lehető rövidséggel, de hozzá illő komolysággal. Tagadhatatlan dolog, hogy nőnevelésünk emelése érdekében, alkotmányos életünk újabb érája alatt, főleg az utolsó évtizedekben igen sok hasznos és üdvös intézkedés történt. A népnövelés terén, ahol csak lehetséges volt, megszűnt az a, pedagógiai szempontból, visszás és káros állapot, hogy a fiúgyermekek a növendékleányokkal együtt, egy közös tanteremben oktattattak. A leányiskolák száma évről évre szaporodik, s a magasabb női műveltség megszerzésére, egyes mecénások, egyletek, felekezetek, szerzetesnők, s főleg az állam által az ország különböző részeiben felsőbb leányiskolák állíttattak, melyeknek számában, időről időre, szintén örvendetes gyarapodás mutatkozik. Hogy ezekben a felsőbb leány-iskolákban az oktatás megfelel-é a női hivatás
