Eger - hetilap, 1892

1892-01-26 / 4. szám

menyemet elfogulatlanul olvasta, teljesen meggyőződhetett róla, hogy én e minden tiszteletre méltó, és országszerte is sokoldalulag kitüntetett „koszorús egri dalkör“ előadásáról minden kitelhető elismeréssel, s szép jövőjébe vetett reményeimből fakadt örömmel irtani, s csak a legjobb akarat, s derék dalkörünkhöz való őszinte vonzalom adta toliam alá — ilt-ott a jelenvolt közönség hangulatából s egyes nyilatkozataiból is ellesett — ama szerény észrevételeimet, melyeket dalkörünk megszivlelésébe ajánlottam. E nyilatkozataimból tehát az egri dalkör iránt ellenséges indulatot kiolvasni csuk a legnagyobb bornirtság képes, me 1 y az émelygős „obiigát agyotidies érésen“ kívül, más véleményt egy át alán nem tűr. — Sajnálom, hogy antikritikus ur azon óhajtásának, miszerint észrevételeimet a nyilvánosság helyett „jobb lett volna élőszóval elmondanom a dalkörnek, hol ki is kérik az ilyent“, — már azon okból sem tehettem eleget, mert még eddig nincs meg , a kedvező alkalmam a személyes közvetlen érintkezésre. De meg az ilyen dolgot egyátalán szokatlannak, sőt furcsának is tartom, mert manapság a nyilvános előadásokat, a müveit világban mindenütt nyilvánosan tárgyalják. Ez elengedhetetlen kötelessége a kritikának és sajtónak egyiránt, melyet, remélem, az,, Eger“ sem fog soha szem elül téveszteni, akár találkozzék ez az „egy dal köri“ úr magas tetszésével, akár nem. Mert a kritika — akár jó, akár rósz — mindig alkalmat szolgáltat a tanulságra úgy a meg- biráltaknak, valamint a közönségnek is. Annál különösebb pedig ez a furcsa kívánság az „egy dalköri“ ur részéről, ki — mint jó forrásból értesültem — néhanapján, mint. egyik-másik helyi lapnak szini re fe re n se, maga is nyilvánosságra hozta — minta rósz nyelvek beszélik: nem mindig a tiszta elfogulatlanságtól sugalt, sőt néha ugyancsak kíméletlen — kritikáit, ahelyett, hogy azokat szépen fiókja mélyébe rejtve,— személyesen oda ment volna a megkritizált művészhez, vagy művésznőhöz, egész tisztelettel kijelentve előtte, hogy: „Tisztelt művésznő, vagy művész úr, itt és itt. az én szerény vél emé nyem szerint, kontárul csinálta a mesterségét.“ — Ami az „egy dal köri“ urnák az elcsépelt kvartettek ismételt előadására vonatkozó megjegyzéseit illeti, hogy azok „annál szeb b e k (?), m i n él többször halljuk (!), s a dalkör éneke is csak úgy fejlődhetik, ha többszörös áttanulással a dalkör minden tagjának vérébe megy (mint barátban a lencse), arra csak azt jegyzem meg, hogy „egy dalköri ur“ nagyon szeretheti a „melegített csuszpájzt“, de a dalestély közönsége körében alig hiszem, hogy akadt valaki, aki ebbeli gusztusában osztozik . . .“

. . És most t. referensünk meg fog nekünk bocsátani, ha közleményének ama részét, melyben dalkörünk organizmusát. — nem is egészeit alapos informácziók nyomán — bonczolgatja, mellőzzük. Vannak dóig ,k, melyek a „noli me tangere“ érzékenységével bírnak, s melyek a legcsekélyesebb érintésre, csak nem régiben is erős rázkódással, sőt csaknem válsággal fenyegették e derék, életképes egyesületünket; — s az „Eger“-nek sem kedve, sem akarata, esetleg, némely nagyhangú matadorok könnyebb kibúvására, „bűnbakul“ szolgálni. Ezért nem is óhajtunk az „egy dalköri“ urnák, az „Eger“ ellen szórt, kevés jó akaratra, s még kevesebb józan ítéletre valló ráfogásaira reflektálni.

T. referensünk ez érdekes sorokkal zárja be ez ügyben hozzánk küldött közleményét:

„Az egri dalkör, mintegy 36—40 tagjával, ma. anyagra nézve, egyike a magyar birodalom leghatalmasabb férfidal- egyesületeiuek. De — mint személyesen volt alkalmam meggyőződni. — ngyanaz szellem, és műveltség tekintetében is, mert tagjainak legnagyobbrésze, a magasabb értelmiség köréhez tartozik, mivel, manapság, hazánk területén, kevés, ily nagyszámú tagokból álló, dalárfestület dicsekszik. Már pedig elvitathatlan tény, hogy az értelmiség magasabb fokával a köny- nyebb felfogás és tanulás arányos fokozata, is együtt jár. Hol, miben rejlik tehát annak az oka, hogy az egri koszorús dalkör, mely a múltban, oly méltán vívta ki magának egy ország elismerését, s a dicsöségteljes „estri" nevet: ma, midőn egy hosszú év lefolyta után dalestélyével a közönség elé lép, hogy pártoló tagjai előtt egy évi haladását, s a további pártolásra való érdemességét bemutassa, 6 számból álló programmja legnagyobb részét kénytelen lomtárából előszedett ócskaságokból összetákolni?

Én is a mondó vagyok, hogy manapság hazánkban a dalegyesületek. úgy hazafiui, mint kulturális tekintetben, a leghatalmasabb tényezők közé tartoznak, melyeket pártolni, s hivatásuk betöltésében minden módunkban álló szellemi s anyagi eszközökkel támogatni, hazafiui kötelességünk. De viszont megvárhatjuk, hogy a dalegyesületek is ügyekezz'enek minden jó akarattal, feladatuk magaslatára emelkedni.

Miként? Minden a szakértő, hivatott vezetéstől függ. Én nem az egri dalkörről, hanem általánosság b an beszélek, s azért ismétel ve visszautasítok minden ellenem irányuló roszakaratu ráfogást.

Befejezésül szabad legyen — korán sem összehasonlításul, csupán egyszerű tanulságképen — egy példával 'szolgálnom.

Az „egri koszorús dalkör“ dalestélyével egyidejűleg, tehát f. é. jan. 9-én, szombaton (ezer bocsánat múltkori dátumbéli tévedésemért!) tartotta hasonló dalestélyét a lévai dalárda is, mely a maga szerénységével messze áll az egri koszorús dalkör régi országos hirneve mögött. A lévai dalárda ez estélyének műsora következő volt: zongoraversenydarabok : Concert (E moll) Chopin. — „Nocturne“ Jensen. — „Menuett“ Paderevszky. — „Au hord d‘une source" Liszt. — „Bluett es en forme de walse“; Schütt. Előadta Kuli ff ay Izabella kisasszony, a foherczegi család zenetanárnője. — Hegedűversenydarabok: „Andante.“ Vieuxterops. — „A ve Maria“ Schubert. — „Bölcsődal“ Schubert. Zongorakiséret mellett. hegedűn játszotta Becker Nándor. — Vegyeskarok: „Fölébreszt a harangszó.“ Kerner. „Vándordal“ Abt. Előadta a lévai dalegyesület vegyes kara. — Férfi-karok: „Dalra vígan fiuk!“ Kammerlander. „Fohász“ Huber K. Énekelte a lévai dalárda. — XI. Symphonia. Haydn. Teljes zenekarral előadták a. lévai zenekedvelők.

Mikor produkálunk mi egriek ilyen programmot? Mert. hogy az egri kitűnő zeneerők, szakértelmes vezetés, erős akarat, s kellő buzgalom mellett lehetséges, azt megmutatta pár év előtt Hausmann, egri főegyházi karnagy, az általa rendezett, feledhetetlen „Concert spirituePMel.

— Nyilvános nyugtázás. A hevesi dalkör által 1891. decz.

30-án tartott dal-estély alkalmával felülfizetni kegyeskedtek: Dr. Dobóczky Ignácz 4 frt., Puchlin Kázmér 4 fit., Veisz Jónás 3 frt., Adler Illés. Bereczky Ferencz. Buclialter Bernát, Csontit Béla, Hellebronth Béla, Hevesi János, Mader Miksa. Ledniczki István, Remenyik József, Saáry Ágostonná és Slezinger József 2—2 frtot. Strausz Ede, Ambrus Antal, Bállá Z-igmond, Dr. Blau Henrik, Dr. Békeffi Lajos, Braun Sándor, Lipovniczky Kálmán, Nagy Éerencz, Fi'ilöp István, Strausz Miksa, Svarcz Fiilöp, Spitzer Vilmos, Ungár Ferencz, Vratarics Gyula, Vrataries Lajos, Dr. Zudar Sándor 1 1 frtot. Fogadják a dalkör hálás köszönetét.

Czeizler József pénztáros.

— Képvisöválasztási mozgalmak Hevesmegyében. A kápolnai kerületben Almássy Géza, a kerület volt képviselője, s a lefolyt orszásgyü'és háznagya, f. jan hó 19-én tartotta beszámolóját, Kápolnán, nagyszámú választó közönség előtt, mely ismét Almássy t jelölte ké p v i selőj én ek.

Mindenki azt hitte, hogy Almássy ellenjelölt nélkül fog a kápolnai kerületben képviselőül megválasztatni, — midőn a múlt hét utolsó napjaiban, mint Deus ex machína, egyszerre ott termett a kerületben, Okoücsányi László nevű fiatal úri ember, mint mondják: budapesti ügyvéd, aki előre jelzett reklámok után több községben megjelenvén, függetlenségi programmal ajánlotta magát a választó polgároknak a kerület képviselőjéül; egész őszinteséggel hozzátette azonban, hogy csak becsületből kéri megválasztatását, miután pénze nem lévén, se nem etethet, se nem itathat. Mindeme nemes nyiltszivüség daczára azonban, mint, mondják, mégis sitke- rült a kerületben valamelyes pártot összetoboroznia úgy, hogy okvetlenül szavazásra fog kerülni a dolog.

A pétervásári kerületben pedig, ugyancsak a múlt hét, utolsó napjaiban, Rusznyák nevű, állítólag szintén budapesti ügyvéd lépett föl képviselőjelöltül kormánypárti programmal, Ivády Béla, a nemzeti párt jelöltje ellen. Rusznyák, mint mondják, a kerület egyik községéből, Szent-Erzsébetről való, s hitsorsosai, a kerület izraelita vallású választó polgárai léptették föl, — de igen valószínűleg — a síik er legkisebb reménye nélkül.

— Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) A terményű/.letben a múlt alkalommal jelzett lanyha irányzat a lefolyt héten is állandó maradt, s az árak újból 10 krral csökkentek. Jegyzettáraink: t. búza 9.60—10.20; rozs és kétszeres 8 50—9.20; árpa 6.—6.75 ; kukoricza 5.—5.20; zab 5.60--5.80. mmkint.

Felelős szerkesztő: Szabó lg-nácz.