Eger - hetilap, 1892
1892-08-16 / 33. szám
259 A szabadságharcz emlékeinek kiállításáról. Nagy idők nagy eseményeiről megfeledkezni nem akarhat soha a kegyelet, hiszen ez rút hálátlanság volna. És vájjon reánk nézve létezik-e fényesebb korszak szabadságharczunkénál? — Az önfeláldozó hazafiságnak adta-e valaha nemzet tündöklőbb példáját mint mi? Hős korba való történetek hősök szerepléséről! Méltó feladat a nagy idők eseményeire, szereplő alakjaira vonatkozó minden emléktárgy összegyűjtése, hogy a hős elődökre való megemlékezés buzdító példa gyanánt hasson az utódokra. El nem évülő érdeme marad gr. Kreith Bélának, ki, nem kiméivé semmi fáradságot, páratlan ügybuzgalommal összegyűjtött mindent, a mi csak megszerezhető volt az 1848/9-iki dicső szabadságharczunk emlékeiből, hogy bemutassa azt a nemzetnek. Az ország szivében Budapesten, a Vigadó termeiben rendezett kiállítás, mely a szabadságharcz emlékeinek lehető teljes gyűjteményét tartalmazza, már is méltó zarándok-helye a hazafias közönségnek. Lehet-e bárki előtt, kinek szivében él a kegyelet, méltóbb tárgya az érdeklődésnek, mint ha történelmünk eme nagy és dicső napjainak eseményeit szemléltető alakban varázsolja vissza lelki szemeink elé? Pedig most erre megvan adva a mód és alkalom! A szabadságharcz emlékeinek kiállításában mintegy 1600 festmény, csatakép és rajz tükrözi vissza szabadságharczunk kiváló alakjait és eseményeit. Több mint 200 festmény és akvarell ad számot szemléltetőleg nagy idők nagy alakjairól s első rendű pontosságú eseményekről. Egykorú, hű bizonyságai a történteknek. Kiváló diszeit képezik a kiállításnak a több száz darabból álló egykorú fegyverek és egyéb harczi felszerelési tárgyak, ruhadarabok, zászlók stb. elkezdve a nemzetőrök által használt kaszáktól, a hadvezérek által suhogtatott remek művű kardokig. A szabadságharcznak alig van szereplő férfia, kinek arcz- mását a kiállításban nélkülöznők. Noszlopy Gáspárnak és az erdélyi vértanuknak: Török, Horváth és Gálffynak arczképét óhajtaná még bírni a rendezőség, hogy a gyűjtemény teljes legyen. Kinek ne csordulna ki a köny szeméből, ha végig nézve a kiállítást, eljut az úgynevezett vértanuk gyászszal bevont termébe ? Az aradi tizenhárom mártír és sok más áldozat mindegyikétől maradt ereklyék vannak itt felhalmozva. Szívfacsaró emlékek, melyek e mellett hazafiságra, igaz önfeláldozásra oktatnak és buzdítanak. A lánglelkű hazafinak, történelmünk nagy alakjának, Kossuth Lajosnak, egész termet szenteltek a kiállítás derék rendezői. Kossuth szereplése itt van egész teljében megörökítve. És ha hozzá vesszük a páratlanul álló okirat-gyűjteményt, mely e kiállításban elénk tárul, s ha végig nézzük a nagybecsű ereklye-sorozatot, mi itt szemünkbe ötlik, igazán kifejezést kell nyerni az elismerésnek, hogy a kiállítást számunkra, a sivár jelen nemzedékének megmentették és csoportosították nagy fáradsággal és áldozatkészséggel a megbecsülhetetlen kiállítás rendezői. Csáky Albin gróf, Magyarország közoktatásügyi ministere kijelentette, hogy a kiállítás tárgyait állandóan láthatóvá teszi a múzeumban. Küszöbön az idő, midőn Magyarország évezredes fennállásának ünnepét fogja megülni. A nagy történelmi korszak, szabadságharczunk emlékeit erre az időre kell, hogy állami tulajdont képező állami muzeum tegye hozzáférhetővé az egész nemzetnek. ügy a vidéki múzeumok, mint az egyletek s az egyesek csak küldjék el egész bizalommal a szabadságharczra vonatkozó mindennemű emléktárgyaikat a kiállítás rendezőségéhez. Itt ebben a kiállításban lesznek azok helyén, hogy teljes legyen mindenki előtt a kép, ha a fővárosban nagy idők nagy eseményeiről kíván magának hű képet szerezni. Egyes kiszakított részletek ott a vidéken nem kárpótolhatnak senkit, ha az összbenyomást nélkülözni kénytelen. A kiállítás rendezői készek minden beküldött emléktárgyért cserébe egyenértékű, szintén becses emléktárgyat küldeni, sőt az emléktárgyakat meg is vásárolni. A nemzeti czél érdekében tehát tegye meg mindenki, kinek módjában van, a magáét. Közczélt szolgál s a hazafiság oltárán hoz áldozatot, ki a kiállítás becsének s a gyűjtemények teljességének emeléséhez hozzájárul. Sarkady Elemér. — Nagy-Boldogasszony ünnepét, a múlt hétfőn f. hó 15-én szokott áhítattal ülte meg városunk kath. közönsége. Az ez alkalomból, szépszámú ajtatoskodók jelenlétében a főszékesegyházban reg. 9 órákkor tartott ünnepi szentmisén, díszes papi segédlettel Szele Gábor püspök, főkáptalani kisprépost ő mlga ponti- kált, mi közben a főegyházi kórus, jeles uj karnagya, Lányi Ernő vezetése mellett, több igen érdekes egyházi zenemüvet mutatott be kiválón szabatos előadásban. Ezek voltak: Kyrie, Gloria, kőszén-füstje rontotta meg, a ház maga pedig egy boldog párnak volt a fészke, a kiknek lelkét gyermekeiknek édes gügyögése, csengő kaczagása töltötte el örömmel. A vaskohó pénztárosa, a művész édes atyja lakott ott hajdan. A mestert épen munkánál találtuk, alig vett észre, midőn feléje közeledtünk, egész odaadással dolgozott, nem ugyan a szobrászat újabb remekén, hanem egy kerti lugason, az ehhez szükséges fenyő-szálakat fürészelgetve épen. Bemutatás után azonnal elvezetett szobáiba. Az előszoba küszöbét átlépve, egy olajfestményű kép ötlött szemünkbe, mely az ebédlőbe nyíló ajtó fölött függ. Gyönyörű kivitelű kép, egy szürke agarat ábrázol, a mint a tarka virágú perzsa szőnyegen megpihen. A művész nővére festette, kedvencz kutyáinak egyike szolgálván modellül. Az ebédlőbe nyitva meglepett bennünket annak érdekes berendezése. Az ablakokon beömlő világosságot nem nehéz gobelinek, hanem zöldre festett zsaluk mérséklik, fehérre súrolt padlóját nem födi szőnyeg, a bútorzat pedig teljesen magyar stylű. A felvidéki tótságba odavarázsolt kis magyar paraszt szoba az, melynek minden bútordarabja, asztal, lócza. szék, szekrény, vörösre festett alapon, piros, fehér, sárga tulipánokkal ékeskedik, az ebédlői szekrény fölött, az u. n. „tálas“-on pedig rózsás, ka- kasos tányérok, tarka-barka ornamentikás korsók vannak elhelyezve, de hogy a csalódás teljes ne legyen, a fehérre meszelt falakon jutott hely a művészet egy-két remekének is. A tulipános lócza fölött sötét keretben, egy tisztes, öreg nőnek, a művész édes anyjának olajfestésű arczképe függ. Jobbra a tulipános keretű nagy fali tükör mellett egy másik kép van, mely kék szemű szőke lányt ábrázol, a zólyomi tót nép festői viseletében. Ez Stróblnak egyik nő-rokona. Mindkét kép a művész nővérének mesteri ecsete alól került ki. Az ebédlő baloldali falán Lotz Károlynak két festménye látható; az egyik Stroblt, a másik egy ábrándos szemű szép barna lányt, a művész nővérét ábrázolja. Az ebédlőből jobbra is balra is nyílik egy-egy szoba. A jobbra nyíló szobában a forrón szerető fiúi kegyelet szép jelét láttuk. A művész e szobát teljesen úgy és azon bútorokkal rendezte be, a mint és a melyekkel szülőinek életében volt bebutorozva. Itt is a falakon olajfestésű képek függnek, melyek közül kettő a művész szülőit fiatalabb korukból ábrázolja, magyar öltözetben. Mindkét kép a művész édes atyjának Íróasztala fölött függ. Magán az Íróasztalon pedig, mely mellett egykor az apa rideg számmüveletek végzésével kereste szerető családja számára a mindennapi kenyeret, ott áll ma a művész legelső, ifjúkori munkája: az elhunyt édes apának életnagyságú, agyagból mintázott mellszobra, melyet a művész 16 — 18 évvel ezelőtt készített. A szobák megtekintése után Strobl szives készséggel mutogatta meg fényképeit is, melyek egy részét József főherczegtől kapta az elmúlt télen, midőn négy hétig Alcsúthon tartózkodva, a főherczegi család tagjait mintázta. Ezek a főherczeget kedvelt czigány-népe között mutatják be, másrészük a művész budapesti epreskerti lakását, nővérének festő-műtermét s egyes szobor-alakokat ábrázolnak. Az egyik fényképen a készülő Arany-szobor egyik mellékalakja, a „termetes növésű“ Toldi Miklós látható. Kérésemre, hogy ki szolgált ez alak mintázásánál modellül s egyáltalában volt-e modellje? a művész ezt válaszolá:- Óh igen, Uraim. Volt. Modell nélkül nincs művészet. A művész is csak úgy alkothat remeket, ha az életet figyeli meg, a valót lesi el s azt igyekszik alkotásába is belevinni. Toldi alakjának elkészítésénél két modellem is volt: a test izmainak mintázásánál Pékár Gyula, a fej mintázásánál pedig egy aradme- gyei paraszt ember szolgált modellül. Piroskát meg, a szobor másik mellékalakját, gr. Széchenyi Bélának Alice leánya után készítettem. Az Arany János szobráról beszélgetve, a művész egész honfiúi büszkeséggel jegyezte meg, hogy a szobor teljesen magyar *
