Eger - hetilap, 1892

1892-01-26 / 4. szám

26

képtelen lesz, wert, a községi háztartás ma is közel 90%-kos községi pótadóval terheli a polgárokat; minthogy végre a viszonyok most. is úgy állauak. hogy a külvárosi kö/.ségi népiskolák, kath. vallásit tanítóikkal tulajdonképen kath népiskolák, s csak terheiket viseli a'jMgári község: részemről a városnak úgy közművelődési mint pénzügyi érdekei lelkiismeretes szem előtt tartásával, nem hábözoffi kijelenteni, miszerint leghelyesebben jártra él a város, ha az érsekséget és a főkáptalant íei'k éf’n é, hogy á k ül városi községi iskolákat, bizonyosméltányos feltételek alatt vegye át. Ily módon egy jellegűekké válnának a külvárosi osztatlan népiskolák; megosztható lenne azokban a tanítás, s bizonynyal hatváuyozódnék annak eredménye; a város pedig megszabadulna a márna á r elviselhetetlen tehei töl!“

Halász Ferencz kir. tanácsos tanfelügyelő e nagy fontosságú nyilatkozatára fölhívjuk városunk összes közönségének, különösen pedig elöljáróságának s képviselőtestületének figyelmét.

Távul legyen tőlünk ez alkalommal az egri községi iskolák keletkezése fölött rekriminácziókba bocsátkozni. De annyit szabad legyen megjegyeznünk, hogy nálunk, e par excellence ka- tholikus városban, hol — más-keresztény hitfelekezetek elenyésző, s számba se vehető-csekély száma mellett, — a számot tevő izraelita hitfelekezet saját költségén maga tartja főn saját népiskoláit. -közsé:gi iskolákra, miként azokat a népiskolai törvény koutemplálja, -— sem a múltban nem . volt,. sem jelenben nincs semmi szükség. Köztudomású, hogy a kath. felekezeti jellegű nép- és elemi iskolák teljesen megfeleltek Eger város népoktatási követelményeinek; — s hogy jelenben is erősen versenyeznek a felekezet nélküli községiekkel, — azt hiszszük, senki sem fogja kétségbe vonni.

, Evekkel ezelőtt, még. néh, bold. eml. Bártakovics érseksége 1 alatt, befő 1 yáso s.po 1 gár i körökben szóba is került, hogy Éger-város az itteni főpapságot a községi elemi s népiskolák átvételére kérje föl. E jó szándék, magán-ütőn, tudomására jutott a bold, érseknek is, ki é hirre, — ha az csakugyan megváló sül vaja, — mint a legmegbízhatóbb forrásából tudjuk, — 30,000 ír to t tartott készen egy Egerben már akkor közöli aj t á s s á. vált ’reáliskola' létesítésére. A „jó szá u- dék“ azonban, — néhány „mai contentus korifeus“ ellen-i szegiilése folytán, — hamarosan füstbe, ment.;' Egervárosa nyakán továbbra is- megmaradt a községi iskolák fentartásának évről-l évre súlyosodé tértié, s a bold, érsek 3.0,000 írtja más 'Humánus c.zélokban talált elhelyezést.

MoSt á figyelemre méltó eszmét újból felelevenítette, hivatalos jelen íésébeb, '.Mevesvármégye kir. tanfelügyelője, ki

Az „EGER“ tárczája.

Tolvaj-csiny.

— Francziából — •

Vidocq, a hírhedt párisi rendőrfőnök hivatalszobájába egyik tisztviselője azon jelentéssel lépett be, hogy egy paraszt sürgősen kivé,» - a főnök úrral beszélni, mert ügye titkos, csak négy szem közt kívánja azt a főnök úrral közölni.

— Hadd jöjjön! paraiiesolá Vidocq.

.. Az ajtó kinyílt, s azon egy hülye arczú emberke lépett be, kopott paraszt öltözetben, esetlen hajlongások között.

A hírhedt rendőrfőnök éles vizsgáló tekintettel mérte végig a parasztot, s aztán igy szólt hozzá nyers, parancsoló hangon:

— Mit kívánsz tőlem V

A paraszt buta : pofával nézett föl a hatalmas férfiúra, s miután lábaival még néhányat csosszantott, s torkát egy-két krá- kogással neki köszörülte, igy válaszolt:

••—-Ha nem lenne terhére, poli czáj kom maii dáfis ur .... én . . -én szeretnék áz ön szolgálatába állani.

Te? . . Te? . . Hát tettél már te valaha a rendőrségnek Valami szolgálatot? 1

Nem éli. Sőt ellenkezőleg. Én igén jó lábon állok néhány veszedelmes ficzkóval, kik rendszerint sötét éjjel mennek munkára. s kik már nem egyszer voltak abban a veszedelemben, hogy a rendőrség körmei közé kerülnek. Én minden mesterfogásaikat ismerem, — de mivel semmi kedvem sincs velők együtt hurokra, s utóbb még kötélre is kerülni, jobban szeretnék rendőrkém

úgy állásánál, mint kiváló szakképzettségénél fogva legilletékesebb biraja népoktatási állapotainknak. Nagy fontosságú javaslatát újból és ismételve ajánljuk tehát városunk összes polgárságának megszivlelés és foganatosítás végett azon kijelentéssel, hogy ha ez irányban a városi közönség kérelme az illető körökben meghallgatásra s elfogadásra találna, oly nagyszerű jótéteményben részesülne s egyszerre oly hatalmas kultúrál i s lendületet nyerne Éger város«,, mely annak összes lakosságát örök hálára kötelezné a nagylelkű jól te vők irá nt.

Az egri kath. legényegylet tánczmulatsággal egybekötött felolvasó estélye.

„Isten áldja a tisztes ipart.“ E jelszó van azon derék egylet ma már magasan lengő zászlajára Írva, mely egylet czélul tűzte ki maga elé az iparos-segédek képzését, az erőteljes vallási és polgári érzület és élet fölgerjesztése és ápolása által. A czél kétségkívül nemes és gyümölcseiben kiszámithatlan értékű, mert ha e czélt. diadalra vezetjük, egy társadalmi osztálynak teremtünk új jövőt. Korunk minden téren megkíván több-kevesebb műveltséget, igy tehát iparosainktól is megvárja azt, hogy vele, a haladóval lépést tartsanak. A munkát ma már minden szívvel biró ember megbecsüli, mert a munkában is az Isten képét — az embert szereti s az emberben a törekvő, becsületes munkást becsüli.

És ez igy van jól, ennek igy kell lenni.

„Munka az erény forrása,

Munka a vér balzsama“ mondja Tick, és Wieland szerint:

„Érzékeinknek semmi által úgy nem

Parancsolunk, mint hogy ha munka által

Fárasztjuk el; de semmi féköket

Nem oldja úgy föl. mint a tétlen 5

Ábrándozás ....

A kath. egyház, mely oly szerencsés kezekkel ragadja meg mindazon eszközöket, melyeknek segélyével nemessé teheti a szivet, derültté a lelket, a munkát, legyen az bár kézzel vagy szellemmel folytatott, mindig nagyra becsülte és istápolta. Az ő szelleméből fejlődtek a legényegyletek is, melyeknek, bármily kicsinylőleg Ítéljen is az avatatlan felettök — nagy és magasztos czéljuk van. Nagyon, de nagyon sokan vannak műveltebb kedélyű iparosaink között, kik meleg hálával gondolnak vissza azon kedves körre, melyben mint segédek éltek s melyben a becsületesen elvégzett munka után üdülést, szórakozást és lelki gyönyört találtak.

lenni, s igy keresni meg becsületes utón a mindennapi kenyeremet.

Vidocq újból gyanús szemekkel vizsgálta végig a furcsa kérelmezőt, — aztán igy szólt hozzá:

— Kérelmedet; nem akarom rövid utón elutasítani, azért szeretnék meggyőződni róla, vájjon igaz-é a te dicsekvésed, hogy te a mondott gazficzkókkal összeköttetésben vagy. Mert ha ez igaz, akkor neked az o mesterségükhöz is kell valamit értened. Lássuk hát! íme, itt van egy öt frankos arany; menj vele a baromfi-vásárrá, s add valamelyes próbáját tolvajmesterségbeli ügyességednek.

Alig tette ki a paraszt a lábát az ajtón, midőn a rendőrfőnök két legügyesebb detektiyjét bízta meg, hogy gyanús látogatóját a legszemíülesebb figyelemmel kisérjék. Mert azon esetre, ha a kapott pénzzel meg akarna ugrani, a legpéldásabb büntetést nem fogná elkerülni.

Azonban alig egy rövid negyedóra múlva a paraszt már ismét jelentkezett a bámuló rendőrfőnöknél, kinek egy kappant meg egy csomó aprópénzt nyomott a markába.

— Mit? Hát csak ennyi az egész, mire képes vagy? — mondá Vidocq kicsinylőleg. Akkor ugyan édeskeveset értesz a presterségedliez.

— Hát csakugyan olyan butának tart engem a nagyságos policzájkommandáns ur? — viszonzá a furfangos paraszt, miközben a blouzához varrt tarisznyából még más két kappant húzott ki. — Itt van még másik két kappan is — folytatá, — azonkívül visszahoztam ám az apró pénzzel együtt, ime, még a kapott öt frankos aranyat is..

Vidocq ajkán a meglepetés futólagos mosolya vonult végig.

— Az ördögbe! Ez aztán mesterileg volt csinálva. Nos