Eger - hetilap, 1892
1892-08-02 / 31. szám
245 12. A vándorgyűlés és a kiállítás tagjai belépti dijat nem fizetnek. Nem tagok részére a belépti dij 20 kr., tanuló ifjak és gyermekek 5 krajczárt fizetnek. Budapest 1892. évi márczius havában, A budapesti kereskedelmi A német osztrák és magy. méhészek muzeum igazgatósága. XXXVII. vándorgyűlésének előkészítő bizottsága. Németh s. k. igazgató. Máday s. k. elnök. Különfélék. — Dr. Samassa József, egri érsek-főpásztor ő exja püspökké szentelésének évfordulója napján, f. évi jul. hó 30-án a székesfő- egyházban ünnepélyes istenitiszteletet tartatott, mely alkalomból, teljes segédlet mellett, Kozma Károly [ répost-kanonok ő nsga pontifikáit, a hívekkel együtt az Ég áldását kérve a szeretve tisztelt egyházfő ő nmlgának a haza s egyházmegyéje javára szentelt hosszú boldog életére. — Tisztelgések megyénk alispánjánál. Zalár József, Hevesmegye újonnan megválasztott alispánja tiszteletére, mindjárt megválasztatása estéjén barátai, s tisztelői a „Korona-kertben“ bankettet rögtönöztek, melyen a megyei tisztikaron kívül a közgyűlésre bejött megyebizottsági tagok csaknem valameny- nyien, s Eger város értelmisége is tekintélyes számmal volt képviselve. Hogy a barátságos estebédet az alispán-választás fölött való közöröm, szebbnél szebb pohárköszöntők, fokozott lelkesedés, élénk társalgás, és jó czigányzene fűszerezte, — szükségtelen mondanunk. — A következő napokon Hevesmegye, s Eger város tisztikara, a hevesmegyei 1848/9-iki honvédegyesület, valamint a hevesmegyei községi jegyzők egyesületének küldöttsége tisztelgett Zalár alispánnál, ki a testületek vezetőinek üdvözlő beszédére meghatott szavakban válaszolva, köszönte meg az irányában tanúsított kitüntető figyelmet. — Gyöngyös város képviselő testületé Zalár alispánt egy szépen szerkesztett föliratban üdvözölte, melyet Tapossy Márton Gyöngyös városi tanácsnok nyújtott át az üdvözöltnek. Ezeken kívül az utóbbi napok folyamán számos magánosok, az uj alispán tisztelői, ismerősei s barátai tisztelegtek Zalár alispánnál, hogy kifejezzék előtte megválasztatása fölött érzett őszinte örömüket, s legjobb szerencsekivánataikat. — Az egri egyházmegye köréből. Tör öcsik József kanonok, egri plébános ő nsga, az egri rom. kath. elemi iskolák igazgatásától fölmentetvén, az igazgatói teendők vezetésével K a- tinszky Gyula, ez. kanonok, egri főegyházmegyei tanfelügyelő ő nsga bízatott meg. — Ft. Vincze Alajos, az egri érseki fitanitóképző intézet igazgató-tanára, ugyanezen intézet igazgatójává, — ft. Kontra László az egri kath. nőtanitóképző intézetben a nevelés- és tanitástan tanárává, — Dutkay József, felsőzsolezai lelkész ároktői lelkészszé nevezteti ki. A most elhunyt A kevély Szapolyay azonban hallani sem akart a szabadon bocsátásról. Hasztalan vettette magát Omár az engesztelhetetlen várur lábai elé, aranyhegyeket, s megbecsülhetetlen kincseket Ígérve váltságdíjul. Szapolyay fülei minden rimánkodásra süketek maradtak. Végre a büszke Hedvig, Szapolyay neje, látva ked- vencze, Fatime aggasztó kétségbeesését, szintén kérni kezdette hajthatatlan férjét, mire ez, neje kérő szavaira látszólag mintegy engesztelődve, igy kiáltott Omárhoz: „Tedd meg, hogy e sziklából viz fakadjon. Akkor elviheted Fatimádat minden váltságdíj nélkül!“ — „Kezet rá!“ — kiáltott Omár föllelkesülve. Szapolyay pedig parolát csapott a fiatal török vitéz tenyerébe. Omár és kísérete nyomban hozzá fogtak a kút ásásához. Csudás gyorsasággal hatoltak mind mélyebbre, de hasztalan ! Elmúlt három év az emberölő munkában, s még mindig nem fakadt viz a sziklából. Omár a rettentő munka sükertelensége fölött is kétségbe esve, végkép kimerültén feküdt kórágyán, várva a szabaditó halált. Csupán a hű Fatime gyöngéd ápolása tartotta még benne a mármár kialvó élet utolsó szikráit. Ekkor egyszerre lelkes riadalom támad a várban. „Viz! viz! Allah uekber!“ — kiáltják a mélyből a török munkások, s az összes várbeli népség örömrivalgva visszhangozza: „Vizi viz!“ —Omár szemei kigyul- nak. Uj élet száll szivébe, s mintegy csuda hatása alatt meggyógyulva, szerelemittasan öleli át kedves Fatimáját. Szapolyay maga is rendkívül megörült a nem várt csudás eredménynek. Fényesen megvendégelte Omárt s embereit, s szavát beváltva, nem csak Fatimát, hanem a várbeli összes török foglyokat is minden váltságdíj nélkül szabadon bocsátva, — barátságos indulatok közt vált meg tőlük. Gugyela János lelkész helyére Fojthó Mátyás neveztetett ki administrátornak in spiritualibus; Réz Kálmán nagy-iványi káplán pedig ugyanezen minőségben Szent-Erzsébetre helyeztetett át. — Szent Anna napján, az egri irgalmas-nénikék temploma védőszentje ünnepén, ez évben is, mint a múltban jó idő óta majdnem mindig, Szele Gábor püspök ő méltósága végezte teljes assistencziával az ünnepélyes istenitiszteletet a körmenettel együtt. Távozásakor az intézet czéljai előmozdítására most is, mint az előző években 50 forinttal kegyeskedett ő méltósága nagylelkűen járulni. A szent beszédet Vágásy Gyula, papnevelőintézeti administrátor úr tartotta. — Az egri koszorús dalkör hangversenye, ama napra, f. aug. hó 2-ára lett elhalasztva. Ez érdekes és gazdag műsorú hangversenyre ismételve fölhívjuk zenekedvelő t. müveit közönségünk pártoló figyelmét. — Ötven év múlva. Gánóczy Flór is, székesfehérvári kir. közjegyző nem rég a lapokban találkozóra hívta egybe azon egykori iskolatársait, kik vele együtt ötven év előtt, tehát 1842-ben, az egri szemináriumnak voltak növendék ei. E tanulótársak, számszerint harminezöten, kik akkor mint négy különböző egyházmegye klerikusai kerültek az egri papnevelő-intézetben össze, ezelőtt huszonöt évvel szintén rendeztek már egy jubiláris találkozót, mikor még huszonhatan voltak életben. Az azóta lefolyt századnegyed alatt azonban ismét erősen megfogyott a számuk, s ma már csak tizenegyen élnek közülök, többnyire előkelő állásban. E régi pályatársak közöl, kik félszázad előtt mint fiatal emberek s hű barátok szorítottak egymással, búcsúzóul, kezet, most, ötven év múltán, mint ősz férfiak ölelik egymást keblökre. Közölök csupán egy, Lichtensteiger Ferencz, kalocsai nagyprépost, fölszentelt püspök nem jelent meg ezúttal, két év óta tartó súlyos betegségével mentve, levélben, elmaradását. A többiek mindnyájan megjelentek az érdekes találkozón, mely f. jul. hó 26-án egyik pályatársuk, Bende Imre beszter- czebányai püspök pompás nyaralójában, Beszterczebánya mellett, Garam-Szent-Kereszten ment végbe, hol a nemes házi gazda részéről a legszívesebb vendégszeretettel fogadtattak. A félszázados találkozó megható ünnepsége reggel, a szent-kereszti kastély kápolnájában csöndes misével vette kezdetét, melyet Bende püspök olvasott, s melynél Gánóczy Flóris, kir. tanácsos és Mi- lassin Jakab nyug. kir. járásbiró egykori pályatársak ministrál- tak. Ezt „Te deum“ előzte meg, melyet az egybegyült egykori tanuló-társak énekeltek el meghatottan, miközben mindnyájoknak könnyek hullottak szemeikből. Azután zokogva borultak egymás nyakába, s úgy üdvözölték egymást, mert voltak olyanok is, kik fiatal koruk óta soha sem látták egymást, pedig a legfiatalabb társ is közel jár a 70-ik évéhez. Délben a jubilánsok tiszteletére, a püspöki asztalnál diszebéd volt, melyre a megyéből számos előkelő férfiak is hivatalosak voltak. Bucsuzáskor az iskolatársak ismét találkozót adtak egymásnak, most már tiz * A kútba, mely, miután a vár ez idő szerint lakatlan, nincs használatban, égő csutakokat dobáltunk be; igy bámultuk rendkívüli mélységét. A trencséni várkastély felső ablak-nyilásaiból gyönyörű kilátás nyílik a Vágvölgyére, s a várral szemben, dús lombozaté erdőség által környezett, kiszögellő kopár sziklacsucson emelkedő szkalkai apátság és templom festői romjaira. E kilátás egyike a legszebbeknek, miket valaha láttam. Trencsénből kocsikon indulva, a déli órákban érkeztünk Trencsén-Tepliczbe, hazánk egyik leghíresebb, s legszebb fürdőhelyére. De miután sem ut- sem fürdő-leirást nem szándékozom e helyütt adni, röviden csak annyit említek, hogy Tren- csén-Teplicz méltán megérdemli hirnevét. Vidéke gyönyörű. Fürdő-forrásai s levegője gyógyítók, s üdítők. Berendezése minden kívánságot kielégít. Innét rendkívüli látogatottsága. Vidám kedvvel, kitűnő czigányzene mellett elköltött pompás diner után bekalandoztuk a környéket, megnéztük a fürdő-helyiségeket, s megfürödtünk. Az alkony hűs óráiban pedig átkocsiztunk Illavára, hol a rendezőség, a vendéglő csinos kerti helyiségeiben, Ízletes estebéddel várt bennünket, melyet élénk, derűit társalgás, s koczintások közt elköltve, nyugodni tértünk, hogy a másnapi érdekes kirándulás fáradalmaihoz kellő erőt nyerhessünk.
