Eger - hetilap, 1892

1892-07-19 / 29. szám

228 6. §. A rendkívüli tárgyak tanítására nézve általában a kö­vetkező útmutatások szolgálhatnak irányadásul: a) Az igazgatónak, de kivált az osztályfőnököknek ügyel­niük kell, hogy oly tanulók, kik rendes tanulmányaikban elma­radnak, a rendkívüli tárgyaktól vagy egy részöktől eltiltassanak, továbbá, hogy a rendkívüli tárgyakra jelentkező tanulók összes heti óraszáma az 1883. évi XXX. törvényczikkben megállapított maximumot túl ne lépje. b) Két új rendkívüli tárgyat egy évben elkezdeni rendsze­rint nem szabad, s egyáltalában ügyelni kell, hogy sok rendkí­vüli tárgyat egyszerre ne tanuljanak a növendékek. c) A rendkívüli tantárgyakban csak mérsékelt követelmé­nyeket kell fellállitani, mert tanításuk czélja csak az, hogy ala­pot adjanak, melyre a tanuló később, a középiskola befejeztével, amennyiben ideje, hajlama és viszonyai megengedik, sikeresen tovább építhessen. d) A tanítás mindenütt, de különösen az élő nyelveknél, első sorban gyakorlati tanítás legyen. A mi az utóbbiakat illeti, a gramatikai rendszeresség mellőzésével mentői előbb olvasmá­nyokra s ezekhez fűződő beszédgyakorlatokra,térjen át a tanár. e) A tanulókat házi munkára serkentse, de ne kötelezze a tanár. Kivételt képez a reáliskolákban a latin nyelv, melynek Szabályzata e tekintetben intézkedik. f) A jelentkezett tanulókat a legtöbb rendkívüli tantárgy­nál czálszerü két vagy három csoportba osztani, beosztva mind­egyikbe azokat, kik értelmi fejletségüknél, osztályuknál vagy ismereteiknél fogva beléjök sorolhatók. Párád. — Kénes, égvényes savanyuviz, vastimÓ3 ásványvíz, fürdőhely 500 mét. mag. — Dr. Boleman István, kir. tanácsos, vihnyei fürdő-orvos, jeles balneologunk, néhány hét előtt egy igen érdekes müvet bocsátott a könyvpiaczra, e czim alatt: „Magyar gyógyfürdők és ásvány­vizek. A magyar szent korona országai balneologiai egyesületé­nek megbízásából összeállítva. A csinosan kiállított, s 16 igen szép ábrával illustrált derék mű megyénk nevezetes fürdőjét Parádot következőképen Írja le: • Hevesmegyében, a Mátra hegység szebbnél-szebb völgyei között legérdekesebb a parádi völgy, mely az 1012 mét. magas „Kékes“ hegy éjszaki oldalán nyugotról keletre vonul el, és me­lyet minden irányban kisebb-nagyobb bükk-, cser-, és tölgyerdők­kel borított hegyek öveznek. Ezen kies völgyben háromféle vegyi tartalmú ásványvizcsoport kerül napvilágra, u. m. a völgy nyu­mihelyt rákerül a sor (?) — foganatba fog vétetni,, ^-jtása a ministernek is. Úgy látszik, Czobor barátomnak igaza van. Legalább erre enged következtetnünk a kultusz-ministernek a mináret ügyében legújabban Egervárosához intézett leirata, mely e lapok előző számában olvasható. Esztergomban mintegy hat-hét órát töltöttem, mely alatt elég időm volt a város nevezetességeit megtekinteni. Láttam a nagyszerű dómot s annak minden egyes részletét, kápolnáit, ka­takombáit. Láttam páratlanul gazdag kincstárát is. Tüzetesen megismertem annak minden egyes nevezetesebb da­rabját, melyért nemesszivű, készséges, s rendkívül előzékeny és udvarias kalauzunknak: ft. Czibulka Nándor kanonok ő nsgának e helyütt is hálás köszönetét mondok. De — mert eszem ágában sincs „úti rajzot“ Írni, nem is irom le, hogy Esztergomban mi mindent láttam. Csak annyit mondok, hogy aki még Esztergomot, s illetve az esztergomi dó­mot nem látta, s alkalma van megnézni, halálos bűnt követ el maga ellen, ha meg nem nézi. Nem tudom azonban megállani, hogy föl ne említsem ama lehangoló benyomást, melyet reám az esztergomi doni előtti tá­gas térség elhanyagolt állapota gyakorolt. Egy pompás tér, me­lyet egyoldalról a nagyszerű dóm hatalmas homlokzata, s két felől a kanonoki palotasorok környeznek, mig éjszakkeletre elragadó kilátást nyújt a gyönyörű hegyvidékre ; — egy remek tér, mely csaknem kényszeritőleg kínálkozik, hogy fejedelmi parkká ala- kittassék, — ott gémberedik leperzselten, néhány gondozatlan, silány fájával, hitvány cserjéjével, kiégett, sárgult fenyértalajá- val! ... . Mily kár! Önkéntelenül kiáltottam fel, elszomorodva: — „Voilá! tout comme chez nous!“ * goti részén a „Csevicze“ égvényes kénes savanyúviz. Egykor itt csinos fürdőház volt, de azt lebontották, most csak a forrás és töltőház áll ott, s a savanyúvizet naponta friss töltésben pa- laczkokban szállítják a fürdőtelepre, a fürdőház helyébe pedig a tulajdonos gróf Károlyi Györgyné palotaszerü nyaralót építtetett magának. A déli fensikon az erdők mélyében fakad a „Clarissse“- forrás földes, vasas savanyúvize, melyet szintén naponta friss töltésben visznek a két óra távolnyira eső fürdőtelepre. A völgy keleti részén, a „Fehérkő“ déli lejtőjén vannak a vasas-timsós vizek, és maga a fürdőtelep. Ezt nagy park veszi körül, melynek középpontját képezi a felső fürdőház, nagy emeletes épület, két szárnyépülettel. Ebben vannak a fürdőkabinok, s ötven vendég­szoba, a közepén két nagy díszes terem. A felső fürdőház alatt ettől az úgynevezett felső sétány és a kocsi-ut által elválasztva, találjuk az alsó lakóházat, 14 szobával, és mellette a társalgó termet, közelében még néhány kisebb nyaralót. Azonkívül 1891-ik évben épült egy uj vendéglő tágas éttermekkel s kávéházzal. A felső sétány voltaképen a felső vagy főépületnek tágas udvara, mely gyepszőnyeges virágágyaival, árnyékos gesztenye-, liárs-, és szilfasorai között elhelyezett padjaival a gyöngélkedőbb vendégek kedvencz helye. A felső sétánytól a kocsi ut által el­választva, találjuk a nagy sétányt mely az alsó lakóház alatt elterülő völgyrészt, melyet egész hosszában a Tarnapatak szel át, foglalja magában. A fürdő teleppel szemben áll gróf Károlyi kastélya, körül­véve díszes angolkerttel. A vastimsós fürdő ásványvize voltaképen nem forrásból ered, hanem a régi, már hosszú idő óta nem müveit bányatárnákban a zöld trachitkő elmállása és az átszivárgó meteorikus viz által képződik. A tárnákban az elmállási terményekkel telitett vizet nagy falazott gyűjtőkbe vezetik s onnan használják a fürdő ház­ban. Ezek a bányatárnák a „Fehérkő“ oldalán zöld trachitkőben vannak. Ezeken kívül még más hasonló tárnákat is használ­nak, úgy a kies „Hona völgyiben — félórányira a fürdő te­leptől — fekvő elhagyott bányák vizét is felfogják és fürdő czélokra a telepre szállítják. A vastimsós és ilona-völgyi tim- sós vizek nem egyformák; ez utóbbi szilárd alkatrészekben sok­kal szegényebb. A vastimsós vizeket tisztán csak fürdésre használják: ivó­gyógymódra szolgál az óhutai „Csevicze“ égvényes, kénes sava­nyú vize. Ez utóbbi nagy kelendőségnek örvend kiterjedt vidéken mint élvezeti ital — borviz. — A vastimsós vizeket és a „Cla- risse-forrást“ Lengyel Béla tanár vizsgálta meg 1883-ik évben; a Csevicze vizét Felletár Emil 1861-ik évben. A vegyelemzésekből kitűnt, hogy a „Clarisse-forrás“ földes-.— ~~ - 2. Egy gondolat-olvasó. Alt-Wien. Esztergomból néhány napi tartózkodásra Pozsonyba rándúl­tam. Időközben azonban egy napra Bécsbe is fölugrottam, hogy a szinészeti s zenészeti kiállítást futólag megtekintsem. Miután ezt a kiállítást úgy a bécsi, mint a magyar lapok is egész az unalmasságig részletesen leírták, tartózkodom elmon­dani, mennyire gyönyörködtem a Eotunda fülkéiben elhelyezett színpadi dekorácziók csudálatra méltó remekein; mint bámultam meg Haydn, Mozart, és Beethoven, e hatalmas zenetriász kéz­iratait, s zongoráit; nem árulom el, hogy a kiállítás területén, Fenyvessy Feri tisztelt barátunkon kívül, hány honatyával ta­lálkoztam, kik ez idő szerint Bécsben intézik hazánk ügyeit; az­zal se dicsekszem, hogy szerencsés voltam hallhatni a nagyhírű amerikai zenekart, mely a kiállítási hangversenyteremben tartott remek előadásával, s tisztán amerikai zeneszerzők mü­veiből összeállított eredeti programmjával rendkivüli szerzácziót keltett a jó bécsiek körében. De mégis elmondok egy pár ap­róságot, mely talán az én t. olvasóimat is érdekelni fogja. A kiállítás területén bevetődtem a többek közt, egy „mű­vész-csarnokba“ is, holott épen akkor egy harmónika-művész, egy franczia prestidigitateur, s több eféle „künsztlérek“ produ­kálták magokat, mely látványosságok mellett a néző közönség kényelmesen átadhatta magát a müncheni hires „Hofbräu- haus“-ból importált pompás bajor sör élvezetének is egyszers­mind. Záradékul a franczia bűvész egy fiatal leányzót vezetett a színpadra, s bekötötte a szemeit. Azzal a prestidigitateur el­mondva francziául, hogy a fiatal kisasszony nem bir ugyan a Patti Adelina hangjával, de azért elég csinosan énekel, — a fiatal leánykát a színpadon hagyva, lejött a közönség köré, s fölhívta a nézőket, súgják meg a fülébe, melyik dalt óhajtják, hogy a kisasszony elénekelje. A hallgatók köréből számosán

Next

/
Thumbnails
Contents