Eger - hetilap, 1892
1892-05-03 / 18. szám
138 neseit teljesen elhallgattatni — csakhamar az egyes államok vették kezükbe ezen üdvösnek bizonyult óvintézkedésnek minél szélesebb alapon való foganatosítását, úgy hogy manapság a véd- kimlöoltásra vonatkozó törvények és rendeletek szigorú keresztülvitele legfontosabb és leghálásabb feladatát képezi az összes culturállamok egézségügyi kormányainak. És méltán; mert példátlan az orvostudományok történetében, hogy az emberiségnek oly bősz ellensége, mint a himlő, mely versenyre kelve a világtörténelem legvérengzőbb háborúival, százezrével szedte áldozatait, majdnem teljesen ártalmatlanná tétetett. Midőn Jenner sok évi tapasztalat után az állati nyirknek hatékonyságát illetőleg védelmi képességét az emberi testre nézve megállapította és a tehén megeredt himlőjéből gyermekeket beoltva az ezekből szedett humanisált nyirkot, ismét további oltásokra használta fel, nem tudta egyszersmind kivenni a védhimlőojtás ellenzőinek kezéből a leghatalmasabb fegyvert, melylyel ezek a sikerekben bár dús, de mégis fiatal intézményt megdöuteni és a közvéleményt is annak ártalmas voltáról meggyőzni fáradhatatlanul iparkodtak. Megengedve annyit, hogy az emberi himlő átültetése enyhíti vagy talán meg is gátolja a himlő további fellépését, azt állították ugyanis, hogy ilyképen különféle lappangó betegség vihető át az egyik emberi testből a másikba és igy a védhimlőoltással járó esetleges haszon egy sokkal valószínűbb kár által teljesen lerontatik, mert ezen óvitézkedés az eddigelé egészséges emberi testben a himlőnél nem kevésbbé végzetes kórokat idézhet elő ; a védhimlőoltásnak ekkoráig már felszaporodott lelkes hívei nem csekély ijedelemmel voltak kénytelenek ezen aggodalmak alaposságáról meggyőződni. Mig a legtöbb kórnak ílvformán megtörténhető átültetése legalább is eldöntetlen maradt, addig kétséget nem tűrő módon bizonyult be, miszerint a kórok legborzasztóbbika, a syphilis, melynek mérge nemzedékeket képes csirájában megrontani, az ernbeti himlő által terjesztetett. A himlőoltás ügye tehát csak akkor ülhette meg igaz diadalát, midőn a Jenner korszakalkotó találmányát követő évtizedekben a tehénhimlőnyirk (cow-pox) mindinkább kiszorította a kifogásolt liu- manisalt nyirk használatát, mig végre korunkban nemcsak a művelt nyugat államaiban, hanem a közegészségügyi tekintetben meglehetősen hátramaradt Balkán-államokban is a karról-karra való oltás teljes mellőzésével, kizárólag tiszta állati nyirkkal oltanak. Belügyi kormányunk egyelőre mereven ragaszkodik még a sürgős módosításra váró 1876. évi XIV. tvcz. idevonatkozó paragrafusaihoz, mely beéri a karról-karra való oltással is, ugyanAz „EGER“ tárczája. Meg vagyok én verve. Meg vagyok én verve, Az Isten kegyelme Felém soli'se fordul, Rám emeli fejét, a féreg a porbul. El vagyok átkozva Csupa bóra, rosszra; Nincs a ki szeressen, A boldogság révét hasztalan keresem! Mért nem szakad vége! A sok szenvedésre Jönne sír nyugalma, Bár volnék mielőbb kiterítve, halva. Kár se lenne értem ; Ki Örült, hogy éltein? Most csak bánt mindenki, S ha meghalok, tudom, nem sirat meg senki! Szülőfalum . . Szülőfalum, szellős tanyám, Czifra szűröm kis furulyám, Kis angyalom — Isten veled! Itt maradnom már nem lehet. ezen törvény szól „magfentartás“ és „magmegujitás“-ról stb., mindmegannyi intézkedés, mely manaspág, midőn minden község csekély költséggel beszerezheti a szükségelt eredeti állati nyirkot, nagyon is meghaladott álláspontot képvisel. Ezen rég elavult törvény akkor keletkezett, midőn az eredeti tehénhimlőnyirk beszerzése sok költséggel járt, igy meg kellett nyugodni az oltó- orvos elővigyázatában; de ma, midőn a bakteriológia korszakában tisztában vagyunk az iránt, hogy az itt kifejtett legnagyobb elóvigyázat is csalódhatik és a kifogástalanul egészséges szülők legegészségesebbnek látszó kisded gyermekének szervezetében is lehetnek olyan anyagok, melyek a karjára oltott gyermeknél súlyos idegen betegséget idézhetnek elő, a leggondosabb elővigyázatnak ilyetén megbizliatatlansága következtében itt a legfőbb ideje, hogy az általánosan kárhoztatott karról-karra való oltással mi is végkép felhagyjunk. Eltekintve a nagy időveszteségtől és azon tapasztalati ténytől, miszerint a törvény által úgynevezett „magszedés“ a népnek bár csak öszfönszerű, de annál határozottabb ellenszenvével találkozik, mindezektől eltekintve, legtöbb helyen az oltás eme primitiv módjával okvetlenül együttjáró vég- nélküli fuvarozási dijak czimén több számoltatik el, mintha eredeti tehénhimlőnyirk hozattatott volna meg, a mi egy 2000 lelket számláló, tehát már nagyobb község háztartásában csekély 4 forint 80 krajczárnyi költséggel szerepel — jobban mondva nem is szerepel. Különben ezzel teljesen összevág azon tapasztalat, bogy a hol az illető orvos a tiszta állati nyirk előnyeit hatóságával megismerteti, az sohasem ellenzi az állati nyirk beszerzését. Sajnos, hogy mig a szomszédos Horvát-Szlavonországban, Boszniában és Szerbiában, hire sincs már a karról-karra való oltásnak, egészségügyi kormányunk még nem látta elérkezettnek az időt, a fent említett és már rég elavult törvényczikk módosítására, illetőleg a kötelező kizárólagos állati nyirkkal való oltás kimondására, de még sokkal sajnosabb lenne, ha hatóságaink és községeink, ily kézzelfogható előnyökről lévén szó, a kormány kezdeményezését akarnák bevárni. Miután az 1876. évi törvény ez időszerűit még érvényben van, a minisztérium egyelőre álláspontját ezen kérdésben csak annyiban változtathatná meg, hogy — mintegy elismerve a tiszta állati nyirk ma már kétségtelenné vált nagy előnyeit és ezekre utalva, — meghagyná a törvényhatóságoknak, miszerint területükön lehetőleg az oltás ezen módját hozzák be. Lehetőleg, t. i. a mennyiben a községek nem ellenzik, mig a törvényhozás e tárgyban nem intézkedik, vagyis mig a kormány ez irányban javaslatot nem terjeszt be, a mi reméljük — ha nem akarunk Hej, az utam de keserves! Szél sikongat, vihar verdes, Mintha temetőbe mennék, Mintha kósza lélek lennék! Foly a könnyem, csak úgy szakad, Szegény szivem majd megszakad! Mért is nem öl meg a bánat? El nem hagynám szép hazámat! Rudnyánszky Gyula. Elnökök városa. Irta: Csoór Gazsi. *) Téved, aki azt hiszi, hogy nálunk nincs meg még az ösztön sem a társas életre. Évek múltak, mióta utólszor láttam a hétszilvafát s a szél- kakasos, zászlós héttornyot. Csak úgy repesett is a szivem, ahogy végtére bekanyarodhattam a faluba jekigyózó kocsiutra. A vén kúria recsegés garádicsain már türelmetlenül rohantam föl. Fölrántottam az ajtót és egyenest öregem nyakába vetettem magam. Mi ez ? Apám, mint akit szemmel láthatólag kellemetlenül megzavarnak, a fél kezét nyújtotta mindössze felém. Azt is elfordulva, séta közben, mintha ki akarna tuszkolni a szobából. Egy papirt tartott. Bámulva néztem rá. 0 csak ennyit szólt, izgatott rövidséggel : *) Mutatvány szerző „Az én falum“ czimí, közelebbről Endrényi Lajos szegedi könyvárus kiadásában megjelent beszély-gyiijteményéből.
