Eger - hetilap, 1891

1891-03-24 / 12. szám

93

lebb álltunk hozzá, érezvén, hogy helyét be nem tölthetjük, készek valánk életéveihez önnön életünk éveiből is áldozni örömest.

Az élet Ura mást határozott. Nemsokára egészsége ha- nyatlani kezdett; mindnyájunk mély bánatára, életkora által mindinkább legyőzetett — és az örökkévalóságba elköltözött, hogy a földi élet küzdelmei után erényei- s érdemeinek elvegye jutalmát.

Defunctus adhuc loquitur.

Semmi kétség, a magánélet erényei egész tiszteletünket érdemlik, de egy nemzetnek tett szolgálatok még magasabban állanak. Boldog, a ki bármi parányi jót tett egykorúinak ; boldogabb, a ki jót tett mind egykorúinak, mind a jövendő ivadékoknak. Mindazok, a kik az igazság hirdetésére és megszilárdítására, a jónak és szépnek kultuszára, a jog és szabadság, valamint a nemzeti hatalom és méltóság szükséges feltételeit képező intézmények védelmére szentelik életöket, nemcsak az élő nemzedéknek tesznek nagy szolgálatot, de lelkök legnemesebb érzelmeit örökségképen hagyják a jövendő századoknak. Ok nem éltek hiába, gondolatuk ott maradt rányomva az enyészhetetlen egészre, a melynek alakulása az ő munkájuk is. Forma mentis aeterna.

Az ő emléke is él és élni fog az emberek lelkében, az idők végtelenségében, a történelem magasztalásában. Manet mansurusque est in aniinis hominum, aeternitate tempómra ac tama reruin.

*

A hallgatóság hosszan tartó éljenzése követte az egri érsek beszédét, melynek rhetorical szépségeit még jobban kidomborította a szónoki szabad előadás. Gr. Zichy Nándor elnök tolmácsolta a közgyűlés háláját az egri érseknek. Rövid, de meleg hangú beszédében az elnök egyszersmind azt az óhajtását fejezte ki, hogy az elhunyt prímás helyét, kiről a megnyitó beszédben megemlékezés történt, minél méltóbb férfiú töltené be. Megjegyezvén, hogy Samassa József print ási helyettes épen ma ünnepli nevenapját, alkalmat vesz magának, hogy a közgyűlés nevében a legmelegebben üdvözölje Samassa érseket, neki az ég áldását kérje és szerencsét kívánjon. (Hosszantartó zajos éljenzés. Taps.)

lakott corsetbe öltözött, hallgatag nővel találkozunk, kinek kígyóval körűitekért sisak födi fejét. Tekintete vad, visszataszító. Épen azzal foglalkozik, hogy egy csészén tartott szivet epével öntsön le. Paizs áll mellette, melyre nád és páfrány, — az a két növény van egymásmellé festve, melyek a természetben soha együtt elé nem fordulnak. S ime, a régieknél ezen sötét alak a (,igülölet szenvedélyének arczképe. S valóban, a gyűlölet a legszebb arczról is letöröl minden szelidebb emberi vonást. S e mellett még azon legsötétebb szenvedélyek egyike, melyek több más, szintén komor szenvedély társaságában lépnek fel. Ilyen a gyűlölet szövetségében: a boszú, gyanakodás és irigység. A boszút sápadt arczczal, szikrázó szemekkel, komor tekintettel és kezében tőrrel rajzolják a régiek. S e kivül mellébe is nyil van fúródva, mely a boszut forraló kebelnek állandóan erzett s önmagának szerzett kínját jelképezi. A gyanakodás rendszerint az irigység vonásaival együtt ül a gyűlölőnek arczán. A gyanakodást a régi művészet férfinak ábrázoló, kinek sisakján az éberség jelképe, kakas ül; s ki nyugtalan tekintettel védelmi állásba helyezkedve, paizsa mögé vonul, melyen ugrásra kész tigris, a gyanakodás jelképe, van rajzolva. A tigris t. i. már Aristoteles szerint is annyira bizalmatlan, hogy még a zene lágy harmóniája is óvakodásra s védelmi állásba készteti őt. Még ezeknél is visszataszitóbbnak látták a régiek az irigységet, ezt az önmagát és másokat gyötrő daemont. Mint éltes, kisértetes női alakot ábrázolák azt, kígyókból álló boglyos hajzattal, sárgás szinü, kiaszott arczczal, beesett szemekkel, kancsal tekintettel, s kezében is kígyóval, sőt karjára tekerőzve is egy másikkal, mely hervadt emlőibe harap . . . Szörnyű egy toilette!

Es mégis egy indulat sem torzítja úgy el az ember arczát

Dr. Samassa József megköszönte az ovácziót s kijelenté, hogy boldognak érzi magát, hogy a Szent-István- társulat közgyűlésén épen nevenapján elnökölhet. (Zajos éljenzés.) Ezután köszönetét mondott a társulat elnökének, tisztviselőinek és választmányának a múlt évben tanúsított buzgó tevékenységükért.

Zichy Nándor gr. elnök felkérte a primási helyettest, hogy remek megnyitó beszédét engedje át a sajtó utján való sokszorositás végett.

Dr. Samassa József primási helyettes annál szívesebben enged a felhívásnak, mert maga is óhajtaná, hogy minél többen olvashassák és tudják, hogy mily nagy tisztelettel és szeretettel viseltetett az elhunyt herczegprimás iránt, a kinek emlékét folyton kegyelettel őrzendi. (Élénk éljenzés.)

Nöegyletek egyesülése.

Hazánk vidéki városai között kevés az olyanoknak száma, melyek annyi, és oly szépen viruló jótékonysági és közművelődési egyesületet zárnának falaik közé, mint kulcsos Egervárosa, s még kevesebb azok száma, melyekben a jótékonyság egyik legszebb és leglélekemelőbb neme: az árvák iránti szeretet, oly mély gyökereket verve élne az emberek szivében, mint épen Éger városában. Világos tanúbizonysága ennek a városunkban csak nemrég még különválva virágzott, s ma már egygyé lett két jótékony nőegyesület: „A hevesmegyei“ és „Egervidéki“ jótékony nőegylet./ Nem volt e két egylet egymásra nézve idegen, hisz alig egy'negyedszázada, hogy a városunkban megalakult első, a „Heves megyei nőegylet“ kebeléből különválva az „Egervidéki jótékony nőegylet“ új életet kezdett; azóta versenyre kelve működött mindkét nőegylet az árvák gyámolitásában fáradhatlanul, tevékeny és tapintatos elnökök vezetése alatt, oly sikerdus és oly szép eredményekkel, a minőket csak oly nemesszivü és magasztos lelkületű hölgyek érhettek el, mint megyénk s városunk honleányai.

De valamint egy gépezetnek erői, ha szétforgácsoltainak, nem képesek oly hatást előidézni, mint ha együttesen működnek közre; épen úgy nőegyleteink hölgyei is, belátva azt, hogy kölcsönösen vállvetve, s együtt munkálkodva, az azzal járó teher könnyebb viselése mellett nagyobb és sikerdraabb eredmé. nyékét érhetnek el. kimondották a két nőegyesület egyesülését s ma már szívvel lélekkel működnek azoknak egybeolvasztásán,

és alakját, mint a bősz harag; egy sem ragadja oly ellenállhatatlan erővel, egy sem sodorja oly rögtön a bősz állatok sorába. Ránczokba rántja hirtelen a szemöldek közén a homlokot; magok a szemöldek rángatóznak ; a villámló szemek kimerednek és forognak; az elhalványodott vagy szederjes ajkakba harapnak a fogak; a hang állatias, reszketeg; a kezek ökölbe szoritvák; a lábak ingának, az egész test görcsös mozgásban vonaglik. . . . Sok esetet észleltek már, mely szerint a dühösen felharagvó ember harapása oly sebet okoz, mely a mérgezésnek minden jelenségével bir; és hogy a csecsemő, ha az anya, haragjának heves kitörése után bocsátja mellére, a méreggel vegyült tejtől görcsöket kap, sőt halállal múl hátik ki.

A harag magasabb fokán a test villauyossága nagyot emelkedik, s ez lesz talán oka, hogy némely embereknek és állatoknak felharagvásukban sajátszerű szaguk van. Bizonyos No r i Fülöp nevű olasz oly rendkívül finom szaglással birt. hogy a haragvó embert, ha semmi külső jel el nem árulta is, egyedül szaglása által fel tudta ismerni. Legtöbb ember, haragjában nem elvörösödik, hanem elsápad, mi a gyomorizgalom következménye, melyet rendszerint szédülés s rosszullét követ. A hirtelen-haragra való hajlamot, az epés természeten kivül, a nagy erőfeszítések, idegesség, érzéki izgalom s a kedély-nyugtalanság és az eleven képzelődés idézik elő. Mondják, hogy a harag sokat leenged hevéből, ha hirtelen leülünk, s még inkább, ha lefekszünk.

Hanem ezen szenvedélyek már most meg igen is komoly érzelmeket vernek föl lelkűnkben. Nem folytatom hát, hanem physi- ognomiai szemlémet még két derültebb szenvedély képével zárom be. Egyik a kevélység képe.