Eger - hetilap, 1891
1891-03-24 / 12. szám
12-ik szám. 30-ik év-folyam 1891. márczius 24-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. —- A hirdetési dij előre fizetendő. A Szent-István-Társulat nagygyűlése. A központi papnövelde aulájában nagy és fényes közönség jelenlétében tartotta meg f. hó 19-én, XXXVIII-ik rendes nagygyűlését a Szent-István-Társulat. Reggel ki- lencz órakor az egyetemi templomban szent mise előzte meg a közgyűlést, melynek tagjai a templomból vonultak fel a papnöveldébe. A közgyűlés díszes közönségében megjelentek : Császka György, Schuszter Konstantin, Bubics Zsigmond, Hornig Károly báró és Steiner Fülöp megyés püspökök, Márkus Gyula és Latinovics Gábor ez. püspökök, Bogisich Mihály és Romeiser József prépost-plébánosok, Trautwein János, az oltáregylet igazgatója, dr. Bitta, dr. Kiinger, dr. Breznay, dr. Rapaics Rajmund, Czobor Béla egyetemi tanárok, Lévay Imre, a budapesti kath. kör elnöke, Szmrecsányi kanonok, Wolafka Nándor miniszteri tanácsos, Venczell közp. papneveldéi alkormányzó, dr. Való és dr. Robiesek tanulmányi felügyelők, dr. Komlóssy Fe- rencz orsz. képviselő, Zimándy Ignácz, törökbálinti plébános, Odray János, esperes-plébános stb. és még igen sokan az egyháziak közül. A világiak sorában számosán jelentek meg a főrendiház, a képviselőház tagjai közül. — Gróf Zichy Nándor elnök, a tagok meleg üdvözlésével nyitotta meg a közgyűlést, majd küldöttség indult Samassa József egri érsekért, ki a védnöki kar nevében a közgyűlés elnöki vezetését elfogadta. Zajos éljenzés üdvözölte a terembe lépő egri érseket, kit a megyés püspökök kisértek. Majd Samassa József elfoglalván az elnöki széket, a közgyűlés osztatlan figyelme mellett mondta el Simor János herczegprimás emlékének szentelt kegyeletes beszédét, melyben a szónok ékesszólásának teljes pompáját fejtette ki. Samassa József elnöki megnyitó beszéde a következő: A Szent-István-Társulat tisztelt elnöksége azon megkereséssel fordult hozzám, ki ez időszerűit a nagyméltóságú védnöki karban, a mély sajnálatunkra súlyosan beteg kalocsai bibornok-érsek után rangra az első helyet foglalom el, hogy a társulat ez évi nagygyűlésén az elnöki tisztet elvállalnám. E szives meghívásnak elfogadása által kedves kötelességet vélek teljesíteni. Midőn tehát az itt megjelent nagyérdemű társulati tagokat az Úrban szívélyesen üdvözölném, az ülést megnyitom. A legutóbbi huszonnégy évre terjedő időszakban emelkedett s lelkesült érzelmekkel gyűltünk össze a társulat évi nagygyűléseire, részint azért, hogy hódolatunkat bizonyítsuk az ország első főpapja iránt, ki szellemének nagysága és erényeinek ragyogása által uj fényt terjesztett azon dicskörre, melyet a századok története a pri- mási szék körül vont, mely nemcsak a magyar katholikus egyház büszkesége, de egyszersmind nemzeti egységünk egyik legnevezetesebb tényezője; részint azért, hogy meghallgassuk azon fenséges eszméket, azon magasztos tanokat, melyekkel a főpap megnyitó beszédeiben a társulat tagjaihoz, az ország összes katholikusaihoz fordult. S ime, ma egy pótolhatlan veszteség kinos emlékével jelentünk meg és öröm helyett újra kitörni érezzük a fájdalmat a fölött, hogy az, ki e társulatra annyi fényt árasztott, nincs többé. Mély fájdalmunkban hol keressünk vigaszt? Mi, kik az Ur kifiirkészhetlen bölcs végzéseit imádva fogadni megtanultuk, az ő akaratán való teljes megnyugváson kívül főleg abban találhatunk enyhülést, hogy a megdicsőültre joggal lehet alkalmazni az irás eme szavait: defunctus adhuc loquitur. Igen, most is szól hozzánk igéző ékesszólásával, mely sajátja volt, élete példája által, melyben oly egyenesen és emelt fővel járt. S én bizonyára önök gondolatának hű tolmácsa vagyok, midőn a napirendre kitűzött ügyek tárgyalása előtt kevés, rövidre vont szó által, e nemes életből, mely a társulat érdekeihez sok czimnél fogva szorosabban volt fűzve, mint bárki másé, néhány vonást kiemelek, oktatásul és bátorításul a komoly élet feladatára, és buzdításul, hogy róla vegyünk példát társulati törekvéseinkben is, nem ugyan hogy magaslatát elérjük, hanem hogy edzzük erőnket e nagy élet tanulmányozása és beható ismerete által; és e tündöklő pharosra szegezve szemeinket megértsük, hogy a köztisztelet és a nemzet áldásai között élni fog emléke oly férfiúnak, ki híven betölté az Isten által elébe szabott két nagy feladatot: a munkát és kötelességet. Kik 24 évvel ezelőtt Simor János, akkori győri püspöknek Magyarország első főpapi székére emeltetését örvendve üdvözlék, örömüket még csak azon erős reményből merítették, hogy a ki már előbbi kitüntetéseire a legérde- mesbnek bizonyult, e magas méltóságra való emelkedését erényeinek és érdemeinek ahhoz méltó gazdagodásával fogja tetézni. Nagy és fényes okaik voltak e bizalomra. De miként a bizonytalan jövő és a bizonyos jelen értékben nem egy, s igazibb, jogosultabb örömre hangol a beteljesült, elért való, mint a várakozó sejtelem s remény: úgy ma több sulylyal s értékkel bir a magasztalások és a közbánat versenyző összhangzata, mely friss sírja fölött emelkedik, mint bírhattak azon dicsőítések, melyeket még csak a reménykedés és bizó jósolgatás előlegezett, hogy olyan lesz ő valóban, a minőnek tényleg bebizonyult. Hisz évek nagy során keresztül a primási széken ültek-e, kik az ország első főpapjához méltó erényekben gazdagabbak lettek volna, mint ő egymaga!
