Eger - hetilap, 1891
1891-03-17 / 11. szám
Mellélclet az „Eger“ 1891. évi 11. számához. 85 nem kárt, liánéin hasznot, tesz, mert ezzel az illető helyiségek fűtési költségeit csökkenti. Nyáron pedig, mikor a gázvilágitásra csak 8 — 9 óra felé van szükségünk, nyitott ablakok mellett soha sem terjeszthet annyi hőséget, hogy a helyiségekben való tartózkodást kellemetlenné lenné, — miként ezt közvetlen tapasztalásból mindnyájan tudjuk, akik gázzal világított helyiségekben megfordultunk. Aligha értékesebb az előbbinél a gázvilágitás ellen felhozott azon érv, hogy a gázvilágitás, gázrobbanások által már sok szerencsétlenségnek volt előidézője, — mi a villany világit ásnál nem fordul elő. — Nem reflektálva ama tapasztalati igazságra, hogy a villanyvilágítás is okozott már baleseteket, — csak any- nyit mondunk, hogy ha a gázvilágitás azért vetendő el, mert gázrobbanások által már igen sok kárt és veszedelmet idézett elő, akkor az államhatalom az emberiség érdekében alig tesz belesebb dolgot, mint hogjr szigorun betiltja a — petróleum-világítást, mely köztudomás szerint ezerszerte több kárt és veszedelmet okozott már az emberiségnek, mint bárminő más világítási eszközök összevéve. Valóban difficile est satyram non seribere. * Ezek előrebocsátása utáu csak a mondó vagyok, hogy hagyjunk fel a villanyvilágítás Egerbe való behozatalának, ami ismert szerény anyagi helyzetünkben, bizonyos nagyzási hóbort színezetével biró erőszakolásával; — hanem örüljünk rajta, ha sükerü- lend, mai nem épen vigasztaló viszonyaink közt városunkban a gázvilágitást minél előbb létesítenünk. Tudtunkkal jó ideje már, hogy az egri gázvilágitás berendezésére két ajánlat is van a városi elöljárósághoz beterjesztve; egyik, mely e lapok hasábjain pár hét előtt már eléggé részletesen volt ismertetve, —a Walser Ferencz, bpesti gépgyárosé, — a másik, amelyet részletesen még nem ismerünk, de hallomásból annyit tudunk íóla, hogy úgy íinacziális, (több mint 1000 írttal drágább a Walserféle ajánlatnál), mint egyéb czélszerüségi szempontokból jóval mögötte áll a Walserféle ajánlatnak, — egy külföldi légszeszvilágitó k o n z o r c z i u m é. Az ezen ajánlatok beterjesztése óta lefolyt idő, nézetünk szerint, bőven elégséges volt arra nézve, hogy úgy a városi tanács, mint az illető szakosztály mindakét ajánlatot tüzetesen áttanulmányozhassa, egymással összehasonlíthassa, s ezek alapján városunk légszeszvilá- gitására nézve immár egy kész objektív-javaslattal állhasson a képviselő testület elé; — mire nézve ezennel tisztelettel fölkérjük városunk t. polgármesterét, ki mint hivatásának magaslatán álló férfiú, kell, hogy tudatával bírjon annak, hogy a polgármesteri teendők súlypontja nem a beérkezett csekély jelentőkép? Az értelmes szemlélő hamar fel fogja ismerni. A nőnek ugyanis a levélre szegezett élénk figyelme, sovárgó feszültsége, vágyteljes arcz- és tagbeszédje — daczára a könyeknek s a fájdalmas látszatnak — nem a fájdalom, hanem a csendes öröm érzetében való részvételt fogja a szemlélőben felkelteni. S menynyire értett ezen hangulatnak kifejezéséhez a nevezett nagy művész és lélekbúvár, Correggio, mutatja a képnek még az a titkos hatása is, melynélfogva, ha a festvény szemléletébe mélyedünk, mintegy ösztönszerüleg úgy találjuk, mintha a kezében tartott levelet a lyánka most már harmadszor, vagy negyedszer olvasná. Érezzük és látván látjuk, hogy az öröm sir az arczán; és hogy lángol a vágy benne, hogy az első benyomás örömét, ezt a majdnem fájdalomig fokozódott örömet a levélnek újabb meg újabb átolvasásával felújítsa s tartósabbá tegye. Föl kell valóban kö- nyekkel áztatott arczán is ösmernünk, hogy örömhír van a levélbe foglalva. Mert a lesújtó hirt nem olvasná annyi vágygyal, oly odatapadt figyelemmel; hanem azon volna, hogy az első leverő benyomást enyhítse, s fájdalmai fölött uralkodjék. Tehát, a mint látjuk, olykor az öröm is sir. De mily egészen máskép sir a bú, bánat, fájdalom! Itt a sírása görcsös rángatózás, a rövid, hangos, fuldokló lélekzés fokán törhet és tör gyakran elő. A még hevesebb lelki fájdalom pedig már nem képes sírni, és nem is sir. Csak ha a fájdalom, az idegrendszer megrázkodása enyhült, áradnak meg az enyhítő könyek. A sirás nem mindenkor bú, vagy fájdalom jele. Gyakran csak a kedvetlenség idézi azt elő. A gyermeket mindaz, mi tetszése ellen van. megrikatja. A nő is könnyen sir, könnyebben, mint a férfi; az élvezethajhászó könnyebben mint a mértékletes. És a hol a melancholikusok és vérmes véralkatúak sírnak, ott a cholerikusok és phlegmatikusok szemei szárazán meradnak. ségü ügyek elintézésében, hanem legfőkép a város anyagi és szellemi előhaladásának fokozásában áll; — s elüljáróságát, hogy e kérdéses javaslatot tárgyalás végett, az ügy sürgősségénél fogva is, minél előbb a városi képviselőtestület elé terjeszteni ne terheltessék. Lux veritatis. A városi hatóság figyelmébe. Amint sajnosán tapasztaljuk, városunk lakossága a philloxera pusztítása folytán napról-napra mostohább anyagi viszonyokkal kénytelen kiizködni, a megélhetés folyton nehezebbé válik Eger lakóira. Ennek daczára, ahelyett, hogy a lakosság helyzetén könnyittetnék, akadnak emberek, kik a megélhetést nem csak nehézzé, de lehetetlenné is akarják tenni. Köztudomású dolog, hogy mióta városunkban a philloxera-bogár szőlőhegyeink százados tőkéinek életerejét szipolyozza, a mészáros urak is egy consortium nevű szintén veszélyessé vált féreg által kezdték saját hasznukra zsebeinket szipolyoztatni. S ez a féreg háboritlanul fejlődik évek óta, anélkül, hogy városi hatóságunknak eszébe jutott volna garázdálkodásában legkevésbbé gátolni. A hús mindennapi életszükség; s ha annak árulói, mint Egerben pár év előtt, közösségre lépnek, a szegény tehetetlen lakosság vagy kénytelen a legrosszabb minőségű húst méregdrága áron venni, vagy lemond a mészáros-consortium kedvéért a húsevésről, mint a philloxera miatt a borivásról. De nézzük csak közelebbről, hogy is volt? Pár év előtt Egerben 40 kr. volt a jó minőségű húsnak kilója. Ha egyikmásik mészáros rossz húst mért, vagy eszébe jutott a húsárakat emelni, ott hagyták vevői s mentek máshoz. Meg volt az üdvös verseny. Egyszer csak össszesúgnak és kompániába állanak, s Eger lakói arra ébrednek, hogy a hús ára minden székben kilónként 4 krral emelkedett. Egy kicsit bosszankodott a lakosság, de végre is kénytelen volt beletörődni. Alig múlik el azonban néhány hónap, újabb 4 kr. áremelés s az utóbbi időben ismét 4 kr. Ma tehát a hús kilója Egerben 52 kr. A közönség zúg, bosszankodik, de tehetetlenségében kénytelen magát megadni. A mészáros urak pedig fogatot tartanak, urizálnak és markukba nevetnek. De még ez mind semmi. Daczára, hogy az árak ily rohamosan, minden elfogadható ok nélkül felemeltettek, a hús minősége és a mészárosok ismeretes igazmérlege (?) egy cseppet sem javult. A hús többnyire rossz, a mérték pedig következetesen szűk, úgy, hogy egy kilóból 8 — 14 deka mindig hiányzik. A sirásnak mindig valami okszerű alapjának kell lenni. Ez mutatja, hogy a sirás tulajdonkép csak az ember tulajdona. Még a kisdedeknél is okszerű a sírás annyiban, hogy ők bajuknak vagy fájdalmuknak kifejezésére még más jellel nem bírnak. Azért mondjuk a nőt méltán gyermekesnek, ha minden kedvetlenségét s emlékezéseit könyekkel jelezi. A régi^stoikus bölcselők a bölcs emberhez illetlennek találták a sírást. És ma is vannak oly stoi- kusai — ha nem az erkölcsöknek is, legalább az érzelmeknek — kik átallanak könyezni még akkor is, midőn a könyek nekik a jószívűség szép kifejezését adhatnák, melyet a szemlélők vonzalmuk- és bizalmukkal jutalmaznának meg. De ha a könyezés nem épen férfiatlan jelenség is, annyi igaz, hogy kifejlett férfinak a kitörő sirás nem áll jól. A férfi bánatának, vagy mély fájdalmának legszebb kifejezője a nyu- gott, komoly, halavány arcz, mely mindig rokonsáenvet és bizalmat ébreszt. Ezért mondjuk a különben is kifogástalan halavány arezot érdekesnek. S a halavány arcz, valóban, kivált ha rajta a férfit ékesítő értelem s szilárdság pihenuek, inkább kelt egy szellemes világismerőben érdeklődést és bizalmat, mint egy- egy életvidor fej, melyen a gondnélküliség nyugalma s ezzel együtt talán a rész vétlenség ül s a könnyüvérüség rózsái piros- lanak. Egy finom érzékű szemlélődő rendszerint kevés lebilincselő!, fog az ily arezokon találni, s hamar fölismeri, hogy udvarias nyájasságuk mögött a hiúság, önbálványozás és a tetszvágy lappang, s hogy hízelgő szavaik nem a szívből, csak a torokból szedett frázisok. Egy érett s igazán férfias arezon az önérzet, akaraterő, bátorság, s a leküzdött bajok, a végrehajtott munka s fáradalmak barázdái méltán kötik le a figyelmet; mert a férfi küzdelemre születik, — küzdelemre a napi élettel, munkával s az előre-töréssel. . . , (Vége köv.)
