Eger - hetilap, 1891
1891-03-10 / 10. szám
78 czirnű színdarabról van szó, melyről egy new-yorki előkelő színésznő a következőket írja: „Ez olyan színdarab, amely négy felvonásból és ötszáz csókból áll. Csókokkal kezdődik, s csókolózással végződik. Vannak benne csókok a liajíürtökre, a homlokra, az arczokra, a karokra, kezekre, lábakra, s a legszámosabbak — természetesen — az ajkakra. E számtalan csókoknak aztán mindenütt megvan a maguk; mentsége, vagy magyarázata. Ilyenek például: „Hogy érzed magad“? (csók). „Mennyire örülök, hogy láthatlak!" (csók). „Már elhagysz“? (csók). „Miért nem jöttél korábban? (csók). — Előfordul e darabban a csöndes elé- gültségnek, a kéjnek, a szenvedélynek, a féltékenységnek, a megvetésnek, a bocsánatnak, a bánatnak, a könyörületnek s több más egyéb indulatoknak és szenvedélyeknek csókja. A levegő csakúgy szikrázik a tömérdek csóktól. Szinte csudálkozva kérdezi a néző, vájjon Kleopatra hol fogja Antóniust a következő pillanatban megcsókolni, s vájjon a legközelebbi egész felvonás nem tisztán a csókolózásnak lesz-é áldozva; vagy: nem fog-e csupán egyetlen-egy hosszú csókból állani ? — S mégis mindeme számtalan csókok egytől egyig különböznek egymástól. Némely csókok rövidek, nyersek, határozottak; mások hosszúk, késedelmesek; vannak köztök ismét rohamos, és malicziózus csókok, sőt még olyanok is, minőkkel gyöngéd anyák illetik csecsemőiket. E különféle csókok gondos és alapos tanulmányozásához kétségkívül hosszas gyakorlat szükségeltetik. — Kirándulás Konstantinápolyba. A konstantinápolyi kirándulás, melyet a m. kir. államvasutak menetjegy-irodája a húsvéti ünnepek alkalmából rendez, az utazóknak minden elképzelhető kényelmet fogja nyújtani, a mennyiben a különvonathoz külön étkező és hálókocsi is lesz csatolva; előbbiben, mely finom franczia konyhát tart, történik az ellátás útközben. A hálókocsiban csak azon utasok foglalhatnak helyet, kik helyüket az ezért járó külön dij lefizetése mellett előre biztosítják. Részletes programútok a menetjegyirodában (Hungária szálloda) kaphatók. ■— Terményiizlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) A terményüzletben beállt szilárd irányzat a lefolyt héten is megmaradt. Az árak változatlanok. Jegyeztettek: t. búza 7.50—7.80; vaggonrakománynál 8—-8.20; rozs és kétszeres 6.40—6.80; árpa takarmányárú 6.20—6.60; vetni való 7.20— 7.60; kukoricza 6.20 — 6.60; zab 7. —7.20 ; ültetni való bab 7.30—7.60 mmkint. — Színház; Hétfőn márcz. 2-án volt a Veszprémy társulatának negyedik bemutató előadása, mely alkalommal Moser mulattató vigjátéka „A könyvtárnok vagy a két Róbert“ került szilire, melynek változatos és ötletekben gazdag komikai helyzetein, mindvégig kaczagva mulatott a jelenvolt kis szánni közönség, annál is inkább, mert az előadás úgy folyt, mint a karikacsapás s a szerepek legnagyobbrészt igen jó kezekben voltak. A főbb szerepekben mindjárt első sorban Tisztái (Gipson) pompás alakításával, melyben sok természetességgel személyesítette a becsipett szabót, Iványi (Róbert), kit itt-ott féltettünk is, hogy túlzásokba fog esni, és Timár'né (Sarah) a spiritizmu- sért rajongó vén kisasszony, kit e rajongása a legmulatságosabb helyzetekbe sodor, — tűntek ki leginkább;úgyszintén Veszprémy (Lothair) Veszprémyné (Edith) Nagy Katicza (Webster Éva) Kiss Ferko, Rélay, stb. stb. kik mind teljes ügyekezettel és kedvvel játszották többé-kevébbé hálás szerepeiket, s szereztek oly mulatságos estét, aminőt régóta élvezett közönségünk színtársulat részéről; csak az kár, hogy nem nagyobb szánni közönség nézte végig az előadást. Kedden márcz. 3-án erős próbát állott ki a társulat, anieny- nyiben arról az oldaláról mutatta be magát, a melyik közönségünket legjobban érdekli. Ezúttal ugyanis a társulat operette része lépett színre a „Czigánybáró“-ban Strauss e szép zenéjü, közös-ügyes operettejében. Hát bizony sokat hallottuk már színpadunkon ez operettet, de még soha oly gyenge előadásban, mint a minő a mai volt. elannyira. hogy ha Veszpréinvnek a 30 előadására a helybeli katonai zenekart megnyernie nem sikerül, kevés gyönyörűségünk tellett volna ez előadásban, mig igy a katonazene szép játéka némileg élvezhetővé tette azt, nemcsak, de sőt csak ma győződtünk meg róla, mily gyönyörű zenei részek foglaltatnak ez operette közjátékaiban. Saffit, egyikét a legnagyobb szerepeknek, Perczel Mari játszotta és énekelte, s az énekes szereplők közül, ha valaki, úgy ő az egyedüli, ki megérdemli, hogy vele bővebben foglalkozzunk. A t. énekesnő — mint ez mindjárt entré-dalában előtűnt — a közép regiszterekben eléggé kellemesen csengő és erős hanggal bir, s habár nem vagdalja is ki valami nagy könnyűséggel a magas c-ket, éneke elég biztos intonáczióra és helyes zeneérzékre vall. Kár volt azonban, hogy egyes számainál heve annyira elragadta, miszerint hangja erejét a kellem rovására produkálta, a miért, bár minden igyekezetét kifejté, hogy fölkeltse maga iránt a közönség érdeklődését és rokonszenvét, ez még is hideg maradt. Kevesebb sükerrel énekelt Újvári Teréz Arzéna szerepében, ki igen jó kardalosnő volt pár évvel ezelőtt, s mint ilyen ma is első helyet foglal el, önálló énekes szerepekre azonban még nincs elég routinirt hangja és iskolázottsága, s még kevesebb sükerrel Szab óné, ki Czipra czigányasszonjt eltg ügyesen adia — volna ha énekelni tud vala, — illetve, ha hangja lett volna hozzá. A férfi énekes szerepekről még kevesebbet mondhatunk, mert Lorándi (Barinkay) a társulat tenoristája nagyon gyenge complexiojú tenorista. sokszor csak láttuk, hogy énekel, de nem hallottuk, pedig hát szerepét és énekszámait is úgy látszott, hogy tudta, a jól fegyelmezett katonai zenekar pedig oly discréten játszott, hogy nem mondhatjuk, miszerint ez nyomta el erős játékával. Sokkal jobb hang a Violáé (Gábor diák), csakhogy ennek sincs kellő iskolája. A többi szereplők közül Tisztái (Zsupán) és Iványi (Carnero) tűntek ki különösen pompás alakításaikkal. Az ensemblék s karok meglehetősek volnának; figyelmébe ajánljuk azonban a karmesternek, hogy ne engedje egyiket a másikát túl- visitani. Szerdán márcz. 4-én Rónaszéky kitűnő bohózata „Tyu- kodi Lőrinez famíliája Budapesten“ került színre hasonló sükerrel, mint a „Könyvtár“-nok. A czimszerepben, Tisztái (Tyukodi) excellált, ki az eféle szerepekben teljesen otthon van, sót bátran mondhatjuk, hogy egészen beleéli magát. Volt azonban a mai szereplők között egy, akit eddig alig méltattunk figyelemre, de aki ma oly alakítást mutatott be minőt az ő szerepkörében még kevesektől láttunk, s ez Nagy Katicza volt, a társulatnaivája, kinek Ninuskájában szende, nyájas arczával és kedves természetes játékával annyira pompás öszhangban volt az ártatlan naiv lányka szerepe, hogy igazán csókolni való jelenség volt. A többi szereplők, kik közül Lux Matild, Iványi, Timárné, Viola, Krémen Rélay stb. érdemelnek említést kik egytől egyig jelesül megállották helyüket s élvezetes estét szereztek a közép számú közönség számára. Csütörtök márcz. 5. Fedora Sardou lélektani alapokon nyugvó, egyik legsükerűltebb, de egyszersmind egyik legnehezebb színmüve, mely daczára annak hogy a szerepelosztás nem a legszerencsésebb volt, s hogy egyes szereplő — kik közül készakarva említjük meg Krémért, (a kinek pedig Sirieux nagyobbszabású szerepét kellett volna betöltenie), — szerepéből egy mukkot sem tudott, és mégis eléggé összevágóan sükerűlt, az a társulat két díszének Veszprémynének de különösen Veszprémy igaz- datónak érdeme. Előbbi mint Fedora lignő kétségkívül igen szép tanulmánynak adta jelét, s el kell ismernünk hogy a t. igazgatóim szerepeit perfekt tudja s a legnagyobb ügyekezettel játszik ; de játéka fölött inkább az értelem semmit az érzelem uralkodik, nem tudja magát eléggé szerepeibe beleélni, játékából hiányzik a közvetlenség és bensőség, s ez az oka hogy hidegen hagy s nem képes a néző szivébe mélyebben beférközni s azt magával ragadni. Már Veszprémi Ipanoff szerepében igaz ben- sőséggel és feltűnő sükerrel játszott. Szombat márcz. 7. A fenegyerekek (Gigerlik) másodszor. Vasárnap márcz. 8. Postás Klári Bérezik A. sükerűlt népszínműve, a czimszerepben Újvári Terézzel. Felelős szerkesztő: Sza/loó J.g'Häcz. 1718917 Hirdetmény! Eger város képviselő testületének folyó évi 1077. számú határozatához képest; tekintettel az 1886-ik évi XXIII. t. ez. 110 §-ára közhiré tétetik, hogy a város tulajdonához tartozó „Hosszú pincze“ czirnű épület és telek eladására vonatkozó szakosztályi előterjesztés, másod ízben folyó év april 5-én délelőtt 10 órakor tartandó képviselj testületi közgyűlésben fog tárgyaltatni. Eger 1891. marczius 7. Grónay Sándor s. k. (46) i*’ polgármester.
