Eger - hetilap, 1891
1891-03-10 / 10. szám
75 Hogy e szél malom-harczot a villany-világítás mellett épen akkor indítják meg, mikor városunk gázzal való világításának kérdése forog szőnyegen, addig pedig a villanyvilágítás mellett még egy árva kukkot sem koczkázt, attak; s csak épen most látják elérkezettnek az időt a villanyvilágítás mellett kardoskodni, — ezt, az igazat megvallva, egyátalán nem értjük, még pedig annál kevésbbé, miután az illető t. uraknak városunk ügyei iránt való érdeklődése-s jó indulatától nem tételezzük fel, miszerint czéljok az volna, hogy akadékoskodásuk által úgy a villany-, mint a gázvilágitás ügyét is — esetleg beláthatatlan hosszú időre — elodázzák. Inkább hajlandók vagyunk rólok föltenni, hogy városunk érdekei iránt való tulbuzgalmuk az elérhetetlen vágyak régióiba ragadja magas röptű szellemüket, holott máris a jövő század villamos fénytengerárjában úszó világvárosok sorában pillantják meg ami kedves városunkat: — Egert. Hiszen nem mondom, hogy nem volt idő, midőn magam is eféle hiú ábránd-álmokban ringatóztam, — heteken át ott ödöngve Páris, a hasonlitliatatlan Páris csodásán elragadó boulevardjain. Mikor elragadtatva gyönyörködtem, csillagtalan éjszakákon, a nappali fényárban úszó Place de la Concorde óriási körtérségen, s elmerengtem a Champs Elysées árnyas fái alatt. Midőn bámulva csudaltam az Avenue de 1’ Opera páratlan szépségű utczájának palota-sorai között, a parquetteszerű talajból magasra emelkedő hatalmas kandeláberek óriási tejüveggömbjéből vakitólag kisugárzó villanyfényözönt, mely a legderültebb nyári nappal déli verőfényével oly rendkívüli mértékben versenyez, hogy a mellette szerénykedő gázállványok nyolcz karjából előtörő légszeszláugok — árnyékát odaveti a talajra. (Mert hát a nagyszerű villanyvilágítás mellett még Párisban is szükség van a gázvilágitásra, mivelhogy az a szeszélyes villanytelep, minden tökéletessége mellett, gyakran úgy megbicsakolja magát, hogy egyszerre felmondja a szolgálatot, s az utczákat éjnek idején nem ritkán pokoli sötétségben hagyná, ha a hatalmas villanykandeláberek mellett, ott nem égnének a légszeszláugok is!) E csodálkozásomban, nem mondom, hogy magam is nem ábrándoztam a fölött, hogy vájjon eljő-e valaha az az idő, midőn az én kedves szülővárosom, és lakóhelyem, a derék Eger városa egykor szintén ily villanyfényárban fog úszni ? . . . Midőn városunk Place de la Concorde-ja, a „piarcz“, a Káptalan-utczai Avenue, s a Széchenyi utczai Boulevard öt emeletes palota-sorait szintén óriási villany-kandeláberek fogják csillagtalan éjszakáinkon, nappali fénynyel elárasztani! . ... De hát emez ábrándjaim légvárából csakhamar a szomorú valóság sivár földjére pottyantott a — filloxérás jövő gondolata! Most is jó lesz hát az ábrándképekkel felhagynunk, s gyakorlati szempontból tárgyalnunk a nem csekély fontosságú kérdést: vájjon czélszerübb, hasznosabb, s ami fő: gazdaságosabb lesz-e nálunk a gázvilágitás helyett a villanyvilágítás életbe léptetése. A villanyvilágítás barátai a következő argumentumokat hozzák fel ügyök védelmére. A villanyvilágítást már hazánkban is létesítette egy-két város; igy Temesvár, s az aránylag kis Karán- sebes. Ami tehát, e városokban létesíthető volt, miért ne volna kivihető kulcsos Eger városában? A villanyfény, aránylag, sokkal intenzivebb, mint a gázfény. A gázfény nagy hőterjesztéssel bir, s igy nyáron át a zárt helyiségekben kiállhatlan melegséget idéz elő, mely kellemetlen körülmény a villanyvilágításnál nem fordul elő. A gázvilágitásnál gyakori gázrobbanások történnek, mely esetek a villanyvilágításnál ki vannak zárva stb. Taglaljuk e főbb motívumokat közelebbről. ügy Temesvárott. mint Karánsebesen a villanyvilágítás alkalmazását hatalmas gyárak tették kívánatossá, melyekben a villanyvilágítás, némi tekintetekben, a gázvilágitásnál czélszerübbnek s jutányosabbnak mutatkozott. E körülmény vezette az illető városok közönségét ama gondolatra, hogy talán az utczák világítása is gazdaságosabb lesz villanynyal, mint gázzal. Karánsebes utczáinak villany-világítását egyszerűen az ottani gyár eszközli saját villanytelepével. De ezek a városok is csakhamar saját ká tűkön győződtek meg villanyvilágításuk silány voltáról, s czél- szerűtlenségéről. A hitvány villanyvilágítás rosszabb a petroleum lámpa-világitásnál. Hogy valaki ennek igazvoltáról meggyőződést szerezzen, nem kell messze fáradnia. Lépjen be az egri gőzmalom helyiségeibe, melyek elég hatalmas telep által villanyfénynyel vannak megvilágítva. Az ilyen világítás ott bizonyára czélszerübb, alkalmasabb s jutányosabb is a petroleumvilágitásnál, s talán nem is kerül többe, mint a gázvilágitás. De ha valaki az utczavilágitásnál is megelégszik a gőzmalomban látható egyes villanylámpák gyarló fényével, melyek az ottani helyiségek megvilági- tására elégségesek, de az utcza-világitásnál a mostani petróleumlámpák világosságát is alig pótolhatnák, — arról azt kell hinnünk, hogy a gázvilágitásról aligha bir kellő tájékozottsággal. Az ilyen világításról elmondhatnék mi is a temesváriakkal, hogy: „Olcsó húsnak hig a leve.“ Megvitatták már ezt a kérdést ahhoz értő okos emberek, az ország fővárosában, Budapesten, amely pedig tudvalevőleg elég- vagyonos arra nézve, hogy a villanyvilágítás luxusát magának megengedhesse; mégis, mint köztudomású, a sok oldalról vitatott és követelt villanyvilágítás eszméjét legújabban hosszú időre mellőzte, amennyiben a gázvilágitó társasággal a fővárosnak továbbra is gázzal való világítása tárgyában, a szerződést újabb húsz évre megkötötte. Elég részletesen ismerjük Budapest számvevő hivatalának a több oldalról sürgetett villanyvilágítás behozatala tárgyában a főváros képviselő-testületéhez körülbelül egy év előtt beterjesztett, szakszerüleg kidolgozott, terjedelmes véleményes jelentését, melynek alapján a főváros közgyűlése a villanyvilágítás tervét elvetette. E jelentésben a számvevőség a legpontosabb számadatokkal kétségbevon hatatlanul kimutatta, hogy, teljesen megegyező körül mény e k fölt é tele zés e m el- 1 e 11, egy villanyos 1 á m p a é v i költsége 58 frt 62 k r r a 1: mondd: öt ven nyolcz forint 62 k r aj c zárral kerülne többe, mint egy megfelelő légsz es z-1 ámpáé. Ez tény. Ki merné tehát e tény nyel szemben azt állítani, hogy a tisztességes, az utczai világítás követelményeinek megfelelő villanyvilágítás Egerben kevesebbe kerülne, mint az ugyanazon igényeknek megfelelő gázvilágitás? De — at. szerkesztőség engedelmével, — e tárgyat a jövő számban még részletesebben is szándékunk megvilágítani. Lux veritatis. A „hatvanvidéki takarékpénztár“ kegyeletünnepe. Hatvanból Írják lapunknak: A „Hatvanvidéki takarékpénztár“ febiuárhó 28-án tartotta rendes évi közgyűlését, fenállásá- nak 19-ik évében. Ez alkalommal a szokásos napirendet egy lélekemelő, igen szép ünnepély előzte meg, melynek tárgya a mindnyájunk által becsült „hatvani Deutsch“ család fejének, néhai Deutsch Ignácz arczképének leleplezése volt. Az alkalmi beszédet, mely minden izében magyaros, érdekfeszitő és lelkesítő volt, Scheidl Ágoston vezérigazgató tartotta, megérdemli, hogy nyilvánosságra hozassék; következőket mondta: „Tisztelt közgyűlés! A múlt év februárhó 22-én tartott közgyűlési határozatból kifolyólag, az igazgatóság ama megbízatást nyerte, hogy néhai Deutsch Ignácznak arczképét, intézetünk tanácsterme részére beszerezze. E megbízásban eljáró igazgatóság azon kellemes helyzetben van, hogy a tisztelt közgyűlésnek jelentheti, miszerint eme reá ruházott tisztében eljárt. A megoldást könnyűvé tette a fiúi szeretetteljes kegyelet, a mennyiben a család, melynek egyik tiszteletre méltó tagját egyesületünk bizalma az elnöki diszállásra emelte, a felmerülendő költségekre önként vállalkozott, s az arczképét sajátjából elkészíttetvén, azt intézetünknek ajándékozta. Úgy vélem, a közgyűlés érzületének adok akkor kifejezést, midőn ezért a család tisztelt tagjainak őszinte köszönetünket tolmácsolom. Tisztelt közgyűlés! Kétségtelen, hogy ama főn hivatolt határozatával, a tisztelt közgyűlés hálás elismerésének óhajtott kifejezést adni az elhunyt ama bokros érdemeiért, melyeket ő intézetünk létrehozása, megalakulása s felvirágoztatása körül oly odaadó buzgósággal kifejtett. S valóban, ő ezen elismerést méltán kiérdemelte magának. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy minden kornak megvannak irányeszméi, melyek körül az emberek reményeik s törekvéseikkel sorakoznak, s szerencsés az, ki ezen irányeszmék közül a feltétlenül szép, jó és nemes szolgálatába szegődik, mert ez által szavazatot biztosítva magának a közügyek asztalánál, az emberiség javát mozdítja elő, kettős kötelességet teljesítve egyszerre: emberbarátit és honfiúit. Ily irányeszme korunkban az egyesülés eszméje s ezen egye* *