Eger - hetilap, 1891
1891-03-03 / 9. szám
68 nem régiben ugyancsak ez intézet falai közt folyván le, a jelenvoltak elismerését és méltányló dicséretét nagy mértékben kiérdemelte. Ma, midőn ezen hasonló irányú, az előbbinek mintegy folytatását és kiegészítését képező, s egyszersmind az intézet érdemes főnöknője, Toldy Izabella névnapjának megünneplésére szolgáló estélyről értesítjük a t. közönséget, az igazságnak teszüuk eleget, midőn a jelenvoltak általános véleményének és közérzületének az elismerés szavaival adunk kifejezést. — Az ünnepség lefolyásáról röviden a következőkben emlékezünk meg. A tártál- mas'müsort I. II. szakaszra osztott 17 piece, egy külön szakaszt (III.) képező színi előadás, s két élőkép töltötte ki. Az énekrészeket a növendékek énekkarának gyönyörűen előadott két dala, s két magánének képezte, melyekben két lányka mutatta be Istentől nyert szép adományát, az üde csengésű hangot, s a buzgó tanítás eredményét. Mind a négy szám a közönség szinte zajosan nyilvánuló osztatlan tetszését érdemelte ki. Kivált a „Ha elmegyek nemsokára“ kezdetű gyönyörű népdal keltett nagy lelkesedést, melynek szerzője, Beleznay Antal, magyar zamatu népdalairól országszerte ismert tehetséges daliró, kit városunkhoz bensőbb viszony fűz. A zenei tanítás eredménye hét zongora- s egy hegedű-játékban mutaltatott be, a szülők megelégedését teljes mérvben kiérdemlő, s már is élvezetet nyújtó előadási ügyességgel. Mondhatjuk, az ünnepségnek fénypontját képezte, a magyar szavalmányok: „Ismeretlen vendég“ (Szülik J.) s a „Magyarország védasszonya“ (Mindszenti G.) költemények meglepően szép és kedves előadása. Ezeken kívül még két fran- czia s egy angol vers előadását, is volt alkalma hallania a közönségnek. A német nyelvben tett előhaladás bemutatására egy rövidke német színdarabot játszottak el a növendékek dicsérendő ügyességgel és folyékony, könnyed, biztos szókiejtéssel. Az előadások méltó befejezése két igen csinos élőkép volt: Szent Czeczilia és Szent István I. magyar király. — Midőn a szorgalmas és szakértelmes munka eme szép eredményeit, a tanítási zsengék sorából szinte kilépő sikereket élvezték a jelenvoltak, mindenkiben megerősült ama meggyőződés, hogy a növendékeket szakavatott, buzgó kezek vezetik a tudás ösvényein; — hogy a műveltség szinmézét szorgosan gyűjtő méhecskék gazdag mezőre találtak jó vezetőik szellemi körében. — A nevelés-tanítás ez igát, a szépművészeti irányt, s ennek egyik eszközét, az ily ünnepségek mivelését melegen ajánljuk továbbra is jeles nevelő- nőink ápoló gondjaiba, mert arra a kedélyvilágnak, a szépérzelemnek nagy szüksége van. Egy czirkáló őrjárat élményei. Pár hét előtt hozzám is beállított a „fér t ám es tér“ azzal az ukázzal, hogy az éjjel „czirkálásra ki kő rukkolnyi.“ Mert hát, muszáj, ügy parancsolta a tekintetes rendőrfőkapitány úr. Hiába szabadkoztam, hogy én békés nyárspolgár vagyok, aki esti nyolcz óra után már az igazak álmát alussza. Aztán én se bántok senkit, engem se bánt senki. Tolvajtól nem félek, sőt inkább az fél éntőlem, mert ha a lakásomba tör, még történetesen ott talál valamit — felejteni. Gyilkosoktól se félek, mert nem tartok kaczkiás — gazdasszonyokat. — Hasztalan ! Semmiféle mentség nem imponált. Különbeni 20 forint büntetés terhe alatt ki kellett rukkolnom. Idejekorán megtettem tehát előkészületeimet. Előkerestem a palláson egy kovás mordályt, melylyel valamelyik nagyapám még az insurrekczióban vitézkedett (hazáig szaladván Győr alul, amint a francziák „jövetelének hírét“ meghallotta), s melyet én, „ősi örö kség kép“ szállván reám, a magyar szabadságharcz után halálos verejtékek közt dugdostam el a zsandárok orra elül. Aztán eszembe jutott, hogy van nekem valahol még a nagyanyám ócska alntáriomának fenekén, egy vik- lerbe eldugva egy kócsi-puskám, melylyel hajdinában normálista koromban verebekre lövöldöztem, amiért jó öreg professorunk, Viklida bácsi, gyakorta kiporolta a „kimondhatatlanomat“, mikor t. i. én is benne voltam. Előkeresvén tehát e gyilkos fegyvereket, megtöltöttem őket legújabb találmányú füst nélkül való puskaporral, tetejében egy pár darab vágott ólommal, meg darabos sóval, s ekképen teljes hadi lábra helyezkedve, érkeztem a czirkáló őrjárat kitűzött helyére. Már akkor ott vártak rám az én derék fegyvertársaim, egy ez alkalomra kegyesen fölnyitott pinczegádorban. Mert én ott lakom, ahol a „part szakad“, tehát ahol sok a pincze. „Tetszik tudni“ — mint ahogy néhai való jó Lőrinczfy János, a városi árvák könyörületes szivű gyámatyja szokta volt mondani. Valának pedig az én derék fegyvertársaim: Peták — Felolvasó és kamara-zeneestélyek. A helybeli cist. r. főgymnásiumban, az egri zenekedvelők társaságának közreműködése mellett, a folyó böjti évadban, két felolvasó és kamara-zene- estély fog rendeztetni, melyek elseje a jövő szombaton, f. márczius hó 7-én fog az intézet tornatermében megtartatni. Ez estély érdekes műsora a következő: 1. Mendelssohn-Barlholdi Felix: „Vonós négyes“ (D dur; 4 tétel). Előadja az egri zenekedvelők társasága. 2. „Az indulatok és szenvedélyek phy- si og n o m i áj a.“ Causerie; az intézeti igazgatótól. 3. Gold- mark: „Ötös“ (zongora I. és II. hegedű, mély hegedű és gordonka). Játsza az egri zenekedvelők társasága. Kezdete pontban délutáni 5 órakor. Belépti dij családjegy (akárhány taggal) 1 frt. Személyjegy 50 kr. Tanulóknak 20 kr. Jegyek válthatók a t. Köllner-örökösök szívességéből,aKöllnerféle gyógyszertárban. A jövedelem, mint a múlt évben, az idén is, helybeli humánus czélokra fog fordittatni. Ama meleg érdeklődés után Ítélve, melyet müveit közönségünk ez estélyek iránt a múlt évbeu fokozatosan tanúsított, meg vagyunk győződve, hogy az idei estélyeket is hasonló érdeklődéssel fogja fölkeresni. — Márczius 15-ének megünneplése Egerben. Az egri törzskaszinó választmányának, a múlt vasárnap, f. márcz. hó 1-én tartott rendes ülésén Csiky Sándor, az egyesület örökös tiszteletbeli elnöke, azt indítványozta, hogy márczius 15-e, mint nemzeti ünnep, hazafias szellemű városunkhoz méltó megünneplésének ügyét, s ez ünnep rendezését, a kaszinó-testület vegye kezébe. Rövid eszmecsere után a választmány az indítványt elvben elfogadta; miután azonban ily nagyobb szabású ünnepségeknek a kaszinó-testület nevében való rendezése a választmány hatáskörén kívül esik, elhatározta, hogy a jövő vasárnap, f. hó 8-án, délut. 4 órakor e tárgyban egybehívandó rendkívüli közgyűlésen, pár- tolólag fogja előterjeszteni, hogy a törzskaszinó, mint erkölcsi testület, márczius 15-ike, mint nagy nemzeti ünnepünk méltó megünneplésének ügyét vegye kezeibe, s az ünnepség módozatait, a hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egyesületével egyetértőleg állapítsa meg. — Pour parier. Városunk előkelő hölgyei, az itteni két jótékony nőegyesület tagjai, a múlt szombaton, febr. hó 28-án, igen szép számmal gyűltek egybe barátságos értekezletre a megyeház egyik termében, hogy a két nőegyesület, t. i. a „hevesmegyei“ és az „egervidéki“ jótékony nőegyesületek czélba vett s már el is határozott egybeolvadásának módozatait megbeszéljék. Az érdekes eszmecsere közben, többek közt az az igen helyes és tapintatos indítvány is szőnyegre került, hogy az egyesülés által keGyurka, különben becsületes nyugalmazott szitakötő, jelenleg helyettes fertálybéli mester vezérlete alatt, ki ez ünnepélyes funk- czióra fölvevé az ősi százgalléru fertá-mesteri palástot, mig kezében egy nagyménkű malaczpecsenye-forgató nyárs mereszkedett; — MacaroniBeppó, talián ivadék, a néhai Ciecupieri-ezred egykori egri hadjáratának idejéből — jelenleg becsületes hentes-mester, egy hatalmas hurkatöltővel fölfegyverkezve; Szoplyák Vendel, származására nézve csaszlaubéli magyar, különben Bach- korszakbéli restanczia, aki ez idő szerint nadrágok foltozásával foglalkozik, mellékfoglalkozásképen pedig klárinétot fuj servita- bucsu alkalmával a muzsikás nagy-misén. Fegyverzetül egyik kezében egy nagy fene ollót, a másikban egy disznó nagy vasaló- vasat. tartott. A negyedik volt Stink ént hal Iczig, ragasz - ték-nevén a „venyige-lábú“, aki ott méri a baktai hóstyán azt a finom italnéműt, amitől a jó baktai, kinyillott bicskával a zsebében, nagy keservesen azt énekli, hogy: Csak aszongyák jaz egriek: nem lesz bor, Pegyig iszik jaz baktai mindenkor. Gyi te kesee! Kiegészítettem a tiszteletre méltó „bereitschaft“-ot én magam la, áliás: Kappan Tóbiás, a tekintetes nemes nemzetes és vitézlő városi tanács speciális grácziájából fizetéstelen számfeletti városi helyettes irnokjelölt, tiszteletbeli adóvégrehajtó. Alig hogy összeverődött a díszes „őrjárat“, a pinczegazda szívességéből egy pár pohár sziverősitő bekeblezése után, Peták Gyurka — obsitos firer — azonnal elkiáltotta a kommandót : „Arrrsch“! Megindultunk, méltóságos, kimért léptekkel. Az eső kegyetlenül szakadt ugyan a nyakunkba, s a teljesen beborult ég miatt az éj koromsötét volt; de azért egyetlenegy árva lámpa se pislogott, mert arra a napra derült holdvilágos, csillagfényes éjszakát prófécziált a komáromi kalen- dáriom.
