Eger - hetilap, 1891
1891-12-29 / 52. szám
4 22 nyomtalauul eltűnni, hanem tegyük meg már most a szükséges előkészületeket, — mert máskülönben a szőlőmunka nemcsak, hogy nem fog vígan megindulhatni, hanem a rombolás müve folytatódik ! Azt fájdalmasan el kell ismernünk, hogy a reconstructs nagy munkája évek hosszú idejére fog kiterjedni, s addig is területünkön mar kevésbbé fizető művelés-ágra fog kelleni átmennünk, melynek sikere, állattenyésztésünk állásától tételeztetik fel. — Ezért az állattenyésztést is fel kell karolnunk. Ez alkalommal itt csak röviden a lótenyésztésről, mint a melynek felvirágzását illető föltételek (milyenek pl. a lovak elég nagy száma, a lótenyésztés addig is népességünk kedvencz foglalatosságát képezte stb.) leginkább találtának meg városunkban, kívánunk néhány szóval megemlékezni. Tudva van bizonyára képviselőtestületünk előtt, hogy az állam az ország különböző vidékein fedeztetési telepeket tart fenn lónemesités czéljából. Ily telepet kellene városunk részére is megszerezni, — a haszon e mellett kettősnek mutatkozik, egyrészt abban, hogy a városi lóállomány nemesittetnék, másrészt abban, hogy az egyes fedeztetésekért a rendes dijakon kivül, a város maga részére is, valami díjtöbbletet számíthatván föl, pl. a helybeliektől 50 krt, a vidékiektől 1 irtot, anyagi haszonra is tehetne szert. Tegyünk sokat és gyorsan, mert „iám proximus ardet Uca- legon !“ Különfélék. (Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetősök a f. decz. hó végével lejár, előfizetéseiknek idejekorán való megújítására. Egész évre Előfizetési föltételek: 5 frt. Félévre 2 „ 50 kr. Évnegyedre . 1 „ 30 „ Egy hóra . ,, 55 „ ig^T’ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. dolgot és szó nélkül világgá ment. Hat hónapja se gólya se fecske hirt nem hozott róla. Zsófika tovább fecseg. — Mamuska, kivel osztatja szét most a kriszkindli-patkó- kat? Nincs itt a ki szokta, a Pista. — Hallgass piczi, a Pista rósz, a Pistát nem szeretem. S mig ajka azt mondja, „nem szeretem,“ úgy szeretné azt a rossz gyereket karjaiba zárni, keblére szorítani, s csókjaival elhalmozni : hogy miért olyan rósz? A kis Poldika az alatt a képes könyvek közül előkotor egy kis perselyt, kivesz belőle négy fehér pénzt — oda tartja apja elé. — Most is küldjünk a kis Krisztuska által a szegényeknek — kik éheznek, fáznak. A Borcsa vigye el a templomba. Az atya magához öleli a nemes szivü csemetét. — Aranyom, még nem felejtetted el tavalyról? Igen, gyermekem, mikor legboldogabbak vagyunk, jussanak eszünkbe a szegények : fütött szobánkban a didergő, telt asztal mellett az éhes, s jó ruhánkról a rongygyal fedett. Akkor szeretni foga Krisztuska. A Borcsa cseléd ez alatt feltálalja a mézes mákos csuszát és töltött káposztát. Valamennyien helyet fognak. Egy hely üresen maradt. Megint locsog Zsófika: a Borcsa Pistikének is terített. Az anya kérdőleg tekint régi hü cselédjére. Hej ki tudja? a Kriszkindli vendéget is hozhat mává. Erre csengetés hallatszik. — Betlehemesek! Betlehemesek! — Örül a két gyermek. Betlehemesek, kik hirdetni járnak a dicsőséget, hogy az Istenfiú született. A Betlehemesek bejönnek. A Poldika és Zsófika nem tudnak T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Hivatalos hirdetmények dija az 1892 ik évi január hó I töl az „Eger“ lap hirdetési rovatában, egyszeri közlés után, bé- lyegdijjal együtt 2 frt. 50 krban állapíttatott meg. — Tisztelt olvasóinkhoz! Midőn a küszöbön álló évforduló alkalmából t. olvasóinknak boldog újévet kívánunk, lapunkat jövőre is becses pártfogásukba ajánljuk. Az „EGER“ szerkesztősége. — Az uj szepesi püspök eskütétele. Szmrecsányi Pál szepesi püspök ő mlga a hivatalos esküt f. decz. hó 22-én, kedden délelőtti 10 órakor tette le Bécsben a burgban király ő felsége kezébe. Az eskületételnél Szögyény-Marich László, ő felsége személye körüli magy. kir. minister és Paar Ede gróf, ő felsége első hadsegéde voltak jelen, mint tanuk. Az esküformát Szalay Imre ministeri tanácsos olvasta. — Kanonoki installaczió. Tegnap, hétfőn, f. decz. hó 28-án regg. 10 órakor ment végoe az egri főszékesegyházban dr. Párvy Sándor ó nsgának, az egri mélt. főkáptalan legújabban kinevezett tagjának, kanonoki székébe ünnepélyes beiktatása, nagy számú díszes közönség jelenlétében. A beigtató tisztét Pánthy Endre püspök, fokáptalani nagy-prépost ő mlga teljesítette, még pedig szembetűnő örömérzettel, miként ez nemcsak arczának nemesen derült vonásaiból tükröződött le, hanem különösen kitűnt egyszerűségében is szellemesen fenkölt, hatásos, fokozott figyelmet keltő, s folyton élénk figyelemmel kisért beiktató beszédének bensősége, s melegségéből. A beiktató beszéd végén az ünnepelt éltetése lelkes visszhangra kélt a jelenvoltak ajkain és — szivében. A beiktatás ünnepét a székesfőegyházi ének- és zenekar üdvözlő hymnusza fejezte be. — Az egri jogakademia köréből. Az egri érs. jogakademia tanárkara, a múlt vasárnap, f. hó 20-án a reggeli órákban, az intézet újonnan kinevezett igazgatója-, dr. Kozma Károly egri prépost-kanonok ő nsgánál tett testületi tisztelgése után tartotta, az uj igazgató elnöklete alatt, első conferentiáját, melyen első sorban felolvastattak: egri érsek ő exjának az uj akad. igazgatót kinevező kegyelmes leirata, s a szepesi püspökké kinevezett, volt akad. igazgató, Szmrecsányi Pál ő mlgának búcsúzó levele. Elnöklő igazgató ő nsga fiúi hódolattal, s engedelmességgel fogadta ugyan érsek ő nmlga e kitüntető megbízatását, de nem minden aggodalom nélkül annak tudatában, hogy egy előtte eltelni a kis jászol, az aranyos Krisztuska és bámuló bárányok nézésével, mit az a nagy szakálú pásztor a glóriás istállóban hóna alatt czipel. Mikor a főpásztor hirdetni kezdi: „Ma született Jézuska jászolba, jászolba“. Akkor Poldika a pásztor kifordított bundájába csimpajkodik; — Mindig ilyen szakála volt magának? Maga épen úgy beszél, mint az én Pista bátyám, a ki olyan rósz, hogy nem jön haza, pedig mennyit sir érte a mamácska meg a papuska. A betlehemes kezében remeg a gloriás jászol, és zavartan folytatja versét. „Hej! pásztorok siessünk, siessünk, még az éjjel Betlehembe érhessünk.“ — Fázik maga szakálas bácsi, hogy úgy reszket? S csakugyan a szakálas bácsi úgy reszketett, hogy kezéből kihullt a glória. A szemét zavartan hordozza körül, majd könyekre fakad. A könyek felolvasztják a szakáltartó viaszt. A szakái lehull és a bámuló szülők s ujjongó gyermekek előtt áll Pista! — Pista! — Szüleim, testvéreim! Krisztus nevében bocsánatot a megtért báránynak! Se vége se hossza nem volna a csokolódzásnak, ha az öreg Borcsa nem zavarná őket: — Ehe né! mondtam, hogy vendéget hoz a kriszkindli, csakhogy csüstől hull az áldás. Pista, meg két pásztor. Künn a harangok zúgnak, s hirdetik tovább, hogy megszületett Jézuska, ki megbocsájtani tanít bennünket a tévedökkel szemben. A boldog apa s megtért fiú a haranggal zengik: Hozsanna, Haleluja!
