Eger - hetilap, 1891

1891-01-06 / 1. szám

o bizonyos szabályellenes merészségektől s meglepő, szokatlan bizarrságoktól. Miután a „Cavalleria rusticana“ magán-szólamai nem kiván- nak magasabb énekmüvészetet, azért e szerepeket operánkban csak másodrangú énekesnők és énekesek töltik be, habár magok a magándallamok, s párdalok, melyekben annyi az érzelem ki­fej ez és, méltó tanulmány tárgyát képezhetnék kiválóbb művész- erőknek is. Mind e mellett alig hiszszttk, hogy e rendkívüli ked­vessége kis opera vidéki színpadainkon is meghonosulhasson, miután a vidéki operett-társulatok épen abban szenvednek legna­gyobb hiányt, amire a Mascagni operájának legnagyobb szük­sége van: •— számos tagból álló, s jól fegyelmezett és betanított énekkarban. Az opera szövege, melyet egy kiváló olasz népbeszélyiró szerkesztett, már magábau véve is elég érdekes. Turiddu hűt­lenül elhagyja kedvesét, egy kikapó menyecske kedvéért. Az el­hagyott kedves bevádolja a hűtlent a megcsalt férjnek, aki boszut esküszik, s Turiddut, egy Sicziliában szokásos paraszt párbajban lekéseli. Mikor Iliiül hozzák, hogy Turiddu meggyilkoltatott, az elhagyott kedves is holtan rogy össze. A szöveg egyes részletei igen ügyesen vannak kidolgozva, s egybeállitva. Magyarra dr. Radó Antal fordította le, mint mondják, elég ügyesen; de a ma­gyar czim nem felel meg sem az olasz czimnek, sem a darab tartalmának, mert „Cavalleria rusticana“ nem: paraszt becsület; hanem: „paraszt lovagiasság“. — A kis opera után a „Csárdás“ czimű balletet adták, melyet Stojanovics compilált, s melylyel Bpesten annyi hűhót csináltak. Én részemről sajnálom, hogy a „Paraszt becsület,“ után meghallgattam ezt a semmit­mondó férczmüvet, mely nem áll egyébből, mint ütött-kopott, ócs­ka és uj. magyar, czigáuy, oláh, rácz pólyák, stájer, szász stb. nóták többé-kevésbbé esetlen összetákolásánál, melyekre a ballet- személyzet különféle nemzeti tánczokat ugrál, s ép ezért csodá­lom is, hogy miért a neve „Csárdás“, mikor tulajdonképen legke­vesebb benne a „csárdás“. Egyébiránt ez az egész csárdás-ballet, mely a „bécsi keringő“ utánzata akart lenni, — de nem süke- rült, hogy operaházunk színpadjára került, épen nem válik e derék intézetünknek dicsőségére. Minthogy az újévi köszöntések időszakát éljük, én is azt kívánom szivemből: adjon isten Egervárosának az uj évben szebb és boldogabb napokat! Almagyari. Kiállítás. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur intézkedése következté­ben a budapesti kereskedelmi muzeum által Budapesten 1891. évi május 15-től, junius 31-ig rendezendő időleges agyag, czemení, aszfalt és kőipar-kiállitás programmja és szabályzata. jövevény mély, megindító hangon. — Vagy hitelt ád szavaimnak, Nagyságos asszonyom, s kegyes lesz várni holnap délig, mig a bábu árát megtéríthetem, — vagy közönséges csalónak tart, s akkor, .... — Én tökéletesen elhiszem minden szavát, jó ember, — mondá Várayné, szelíden, — de hát — tévé hozzá vontatottan, — a bábu tulajdonképen a leánykáké volt, s ők, nem tudom, — s ezzel kémlő pillantást vetett gyermekeire, kik a jövevényt, ösz- tönszerü gyermek-kíváncsisággal csakhamar körülvették, előadá­sát mind nagyobb figyelem- s érdeklődéssel, utóbb pedig már könnyektől csillogó szemekkel hallgatták. — Én a bábut a kis Marinak, az idegen bácsi leánykájá­nak ajándékozom, — vágott hirtelen anyja szavába Ilonka. — Én is! — sietett nővéréhez csatlakozni a kis Jenny. A kis Pali gyerek is csakhamar odaczammogott egy játék- iskátulyával. — Hallja-e, bácsi, ezeket a katonákat meg vigye el Pisti- kának. Mondja meg neki, hogy a Palika küldötte. Mert hát marad még nekem is elég. Az anya maga sem fojthatta többé vissza könnyeit. Oda­rohant gyermekeihez, és sorra ölelte, csókolta őket. Az idegen pedig ott állt a mély megindultságtól mereven és szótlanul, mint egy szobor. — Millió mennydörgés bomba és kartács! hát én már senki se vagyok? — kiáltott az ajtóból Váray ezredes, ki már jó idő 1. §. A budapesti kereskedelmi muzeum a városligeti ipar­csarnoknak az időleges kiállítások számára fentartott részében vásárral egybekötött időleges kiállítást rendez, melynek tárgyai: az agyag, czement, aszfalt és kő-ipari czikkek és az említett iparágaknál alkalmazott munkagépek, segédeszközök és szerszámok. A kiállítás 1891-ik évi május hó 15-én nyittatik meg és junius hó 30-ig tart. 2. A kiállítás czélja : lehetőleg teljes áttekinthető képet nyújtani a hazai agyag, kő, czement és aszfalt-ipar jelen állapo­táról: megismertetni a közönséggel az ezen iparágakkal foglal­kozó czégeket és az egyes czikkek árait; bemutatni az illető iparosoknak a legújabb munkagépeket, segédeszközöket és szer­számokat és iparűzés rendelkezésére álló eszközök gyakorlati értékének és használhatóságának feltüntetése és azok megszer­zésének megkönnyítése által megmutatni az utat és módot, mely­nek követésével iparosaink versenyképessége fokozható; a szóban levő iparágak köréből a keleten — különösen a Balkán-félszige­ten leginkább kelendő és az említett csoportba tartozó ipari czik­kek gyűjteményének kiállítása által megismertetni hazai iparosa­inkkal az ottani Ízlést, a fogyasztási és üzleti viszonyokat, az eladási árakat és a kelendőség egyéb feltételeit, s ez által egyút­tal megkönnyíteni készítményeiknek a Balkán-félszigeten való ér­tékesítését s általában az üzleti összeköttetések létesítését. 3. §. A kiállítás tárgyai: I. Agyag-ipar. A) Az agyag ipar ezéljaira szolgáló nyers termények, úgymint: 1. Agyag. Kaolin, tűzálló vagy plastikus-agyag, fazekas-agyag, tégla- agyag, agyagos márga. 2. Soványitóanyagok. Kvárcz (kvárcz-szikla, tűzkő, homok s. a. t.) grafit. 3. 01 vadó any ago k. Földpát, földpátot tartalmazó kőzetek; mészvegyületek u. m. mészkő, mészpát, kréta, márga, gipsz, csonthamu s. a. t. 4. Máz anyagok. U. m. ölomoxyd, minium, ólomfehér, szóda, hamuzsir, borax, borsav, boronatroncalcit, salétrom, wismuthoxyd, ón, ónhamu. 5. Festőanyagok. Antimonoxyd, antimonsavas kálium, vasoxyd, okra, umbra, barnakő, manganoxyd, chromoxyd, nikeloxyd, cobaltoxyd, smálte, uranoxyd, titánsav, timföld, arany-, ezüst és platina-vegyületek s. a. t. 6. Kész mázak és zománczok. Kerámiái festékek s. a. t. óta néma tanúja volt a jövevény elbeszéllésének, s az azt követő megható családi jelenetnek anélkül, hogy ottlétét a jelenlevők közöl észrevette volna valaki. Mindnyájan hozzá futottak. — A keresztapus! A keresztapus! — Nini! — folytatta aztán az ezredes, mikor az idegent közelebbről szeniiigyre vette, — hisz ez meg, ha nem csalódom, Halász Menyhért, az én egykori derék őrmesterem. Nagyon örü­lök rajta, hogy itt találom, s véletlenül fültanuja lehettem szo­morú helyzetének. Mert tudd meg, kedves húgom, — folytatá az ezredes Váraynéhoz fordulva, — hogy én ennek az egykori kedves bajtársamnak az életemet köszönhetem. A königgrätzi lovassági csetepatéban épen egy porosz dragonyos ezredessel mérkőztünk össze, mikor egyik embere hatalmas csapást készült fejemre mérni. De nem volt már ideje rá, mert Menyhért bajtár­sam elébb a másvilágra küldte. Rendkívüli örömömre szolgál kedves barátom — fejezte be az ezredes, ismét Halász Menyhért­hez fordulva, s kezet nyújtva neki, —- hogy e megbecsülhetetlen szolgálatot most épen alkalmam van némileg viszonozhatni. Gróf S. tábornok barátom épen most lépett nyugalomba, s magyaror­szági birtokaira vonult vissza. Igaz, hogy ő maga is szenvedé­lyes gazda, de már erősen bántja a — podágra, s így nem igen nézhet a gazdaságnak mindenütt maga utána. Engem kért fel, nem tudnék-e számára valami jóravaló, szorgalmas és mindenek- fölött becsületes gazdatisztet ajánlani. A tábornok, mondhatom, gavallér ember, s jól fog fizetni. Nos, Menyhért bajtárs, hát nem volna kedve ez állomást elfoglalni? Arnóthi.

Next

/
Thumbnails
Contents