Eger - hetilap, 1891
1891-12-08 / 49. szám
400 latra ragadó. Mondataik elmések, eszméik emelkedettek; s megesik, hogy olykor még egy póruonek vagy iskolázatlau férfinak a nyelve s beszéde is mintegy műveltté, előkelővé lesz. Fogékonyságuk oly csudásan finom, hogy némelykor, ha kezöket ökölbe szorítjuk, arczuk azonnal a harag s kihivó fenyegetés kifejezését veszi magára; hogyha pedig kezöket mintegy imádságra ösz- szeteszszük, a legbensőbb áhitat tükröződik azonnal arczukon. És mit szóljunk végre az úgymondott „1 ucidi t á s r ól,“ melynél fogva a delejes álmodó, szemeinek s füleinek használása nélkül is lát és hall, pl. olvas a becsukott könyvben, látja a vele delejes rapportban állót a falakon át is! Azon helyzetben vagyok itt, hogy e tüneményről saját közvetlen tapasztalásom után tanúskodhatott]. Két ilyen delejes alvót ismertem és láttam. Mindkettő elhunyt már. Egyik: Berze- viczy Flóris nevű egri kispap, ki orvosát, dr. Hanákot, minden pillanatban látta, s azért ha rögtön kellett, a szolgát egyenesen oda küldé, ahol éppen az orvos időzött: a kaszinóba, társaságba, magánházba. Volt egy s'aliuma betegségének, s ekkor jutott az egyik alkalmam, hogy láthassam. Noha szemeit ekkoriban folyton lecsukva tartotta, ha valamit megnézni akart, arra fordulva csak nyelve hegyéi tolta előre ajkai között s minden jelét adta annak, mintha a látni kívánt dolgot csakugyan látná. A másik egy fehérvári, igen művelt és éppen jegyben járt, 20—21 éves nő,- ki jegyesét, a merre ez a házban, vagy udvaron fordult, arczának utána fordításával mindenütt kísérte, mintha csakis egy átlátszó üvegfal választotta volna el őket egymástól. Egyik látogatásomkor éppen csukát ebédelt. Ez volt hetekig saját maga által rendelt egyedüli tápláléka. Az ágyon ültében derekát és fejét föl- és mereven tartotta, szemeit lezárva, és mivel a halat kezével szedte szét, mintha ujjai hegyével nemcsak tapintott, hanem látott volna is, a sok szálkát bámulatos gyorsasággal s ügyességgel szedte ki tisztára a főzött csukából. S az ilyféle álmok nem lehettek egészen ismeretlenek már az emberiség őshajdanában sem. Apolló jós-papnői, a pythonis- sák, s a dodonai berkek jövendölő aggdadái mind ily delejes álomlátók lehettek. S ez magyarázza meg, hogy az álomfejtés a pogány őskorban, s a keleti népeknél mind máig, oly nagy tekintélyben állott s oly befolyással bírt nem csak az egyesekre, hanem az országos ügyekre is. Közelébb, a XV. században (1429.) a franczia hadak az orleansi szűz (Joanne d’Arc) visióinak kö- szönék az angolokon nyert fényes győzelmeiket. De az egykor majdnem természetfölöttieknek nézett delejes álom-tünemények ma már elköznapiasodnak. A párisi Salpétriére nevű óriási kórháztelepnek 4 — 5000 nőbetege van, kik az idegbaj, hysteria s hypnosis csudásszerü lélektani tüneményeit naponkint százféle változatokban mutatják. X. Hanem egészen más megítélés alá tartoznak az egészségesek álmai. Itt már minden alapot nélkülöz a köznép babonás hiszékenysége, minélfogva hiszi, hogy az álmok és álmoskönyvecskék jóslatainak még a lottó, sorshúzás, szerencsekerék is engedelmeskednek, — holott az álmok jóshatalma bizony nem egyéb, mint könnyű ködként elosztó fátyolkép, puszta képzelődés. Mit tartsunk hát mégis arról, hogy a megálmodott dolgok nem egyszer beteljesednek? . . ügy vau, bételje.-ednek; de koránt sem azért, hogy meg voltak álmodva Ki nem tudja, hogy míg egy ilyen álom néha teljesedik, ezer más álom nyom nélkül foszlik szét. Megálmodta valaki, hogy beteg lesz, és csakugyan beteg lett? Hát ez sem annyit tesz, hogy megálmodta a jövendőt. Sőt ellenkezőleg, azért álmodta meg betegségét, mert az már benne volt; csakhogy ébrenlétében még nem tudta azt. Greguss Ágost az „alvásról s álmodásról“ irt tanulmányában azt jegyzi fel magáról, hogy valahányszor bizonyos teremben ide-oda lebegett álmában a nélkül, hogy lábai a földet érték volna, mindannyiszor többnapi erős fejfájás lepte meg. . . Elhiszem, de azon megjegyzéssel, hogy a kóros állapot, mely az erős fejfájásban fogott megjelenni, említett álmakor szervezetében már folyamatot vett. Előfordulnak azonban a beteges változásokon kivűl is a hasonló „megálmodások“. A hétéves háború idején azt álmodta egy nő, hogy az az ismeretlen férfi, ki álmában előtte megjelent, a csatatéren harczoló férjéről hirt hozott számára. Másnap az álmában látott férfiúra ráismert a templomban. Megszólította. S az neki férjének elestét jelenté. . . Ez a kiválóan érdekes eset, ámbár nteg van Írva, hajszálra igy történt-e, és ha csakugyan igy történt, nem puszta esetleg volt-e, nem tudhatjuk; de az bizonyos, hogy a megmagyarázhatlan, rejtelmes álmok történeteiben ez az álom sem áll magánosán. Az efféle álmok azon titok- szerű jelenségei közé tartoznak már a lelki életnek, melyek mint előérzetek, rémlések, sejtelmek, v isiók az ébrenlét állapotában is nem egyszer előfordulnak. Az alvás és ébrenlét álmai t. i. mint maguk a szellem és a vér, legbensőbb kapcsolatban állanak egymással; de a titkos erő, mely bennök hat, lát, hall, érez, munkálkodik, a halandó szemei elől el vau fátyolozva. Csak azt. tudjuk mert fölös adatok szólnak felőle, hogy nem csak a hagymázos, vagy elme-betegeket, hanem a teljesen ép testii-lelkü s mindkét nemű egyéneket is meglephetik és meglepik olykor ébrenlétükb en is az álomszerű sugallatok. És itt nem azon különczökről van szó, kikről általában el lehet mondani, hogy valahányszor éber állapotukban más ébrenlévőkétől egészen eltérő lelki világban révedeznek: mindannyiszor álmodnak. Nem ezekről, hanem azon ébrenlévők rendkívüli eseteiről beszélünk, kiket talán csak egyszer az életben, s talán csakis egy-két álomszerű pillanat lepett meg; de melyeknek megfejtése mégis nehezebb problémája a lélekbúvárnak, mint az alvókat meglepő olyan álmoké, milyen a fent említett nőé, ki férjéről a hiób-hirt vette. Mondanunk is alig szükség, mikép az imént vázolt éber álmoknak semmi közük a beteges érzéki csalódásokhoz, a túlfeszített ábrándokhoz, káprázatok- és hallucinátiókhoz, melyeknek ködében ébren is látni, hallani, érezni vélünk olyasmit, a mi nincs. Végre, emlitsem-e még záradékul, mikép nem csupán csak egy-egv ébren-álmodója, hanem egész kor-osztálya létezik az emberiségnek, mely alva is, de ébren még többet álmodik . . . Hi-zen talán csak nem kérdés: kikből áll az ébrenálmodók- nak ez az érdekes osztálya ? . , No’s hát — az ép, a szép aranyifjuságból! Különfélék. — Mária-ünnep. Az egri egyházmegyei növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája a jövő vasárnap, f. decz. hó 13-án tartja évente szokásos Mária-iinuepét, a következő igen érdekes és változatos műsorral: 1. Üdvözlő dal, Zsasskovszky Károlytól; előadja a növ. papság énekkara. 2. Élnöki megnyitó beszéd; mondja Huttkay Lipót IV. é. hittanhallgató. 3. A dalnok imája, hegedü-solo, Godefroid-tól; zongora- és harmónium-kisérettel előadja Pethes Kálmán II. é. hittanhallgató. 4. Örökkévaló Szűz Máriához, Rudnyánszky Gyulától; szavalja Halászy Caesar III. é. hittanhallgató. 5. Ave maris Stella, Horáktól; vegyeskar által előadva. 5. Dömjén atya, a poklosok apostola, élet- és jellemrajz; olvassa Hmtkay Lipót IV. é. hittanhallgató. 7. Andante religi- oso, Gottermanntól; gordonkán, harmónium-kisérettel. 8. Sancta Maria, tenor-solo. Éauretől; énekli Panulin Péter IV. é. hittanhallgató, gordonka- és harmónium-kisérettel. 9. A vörös liliom eredete, Kalocsay Alántól; szavalja Dömötör György I. é. hittanhallgató. 10. Alkonycsillag, Wagner „Tannhäuser“ czimü dalműt é- ből; vegyeskar által előadva. 11. Duos brillants, két hegedűre, Danclától; előadják Pethes Kálmán II. é. és Deér Gyula I. é. hittanhallgatók, zongora-kisére'tel. 13. Mária dicsérete, duett, Zsasskovszky Károlytól; éneklik Panulin Péter és Matuszka Mihály IV. é. hittanhallgatók, harmonium és kar-kisérettel. 13. Szentek unokáihoz, Mindszentytó!; szavalja Szepesi Sándor III. é. hittanhallgató. 14. Jegyzői zárószó: mondja Matuszka Mihály IV. é. hittanhallgató. 15. Záródalok, Zsasskovszky Károlytól; előadja a növ. papság énekkara. — Az ünnepség a papnövelő intézet I. emeleti nagy termében délelőtti 10 órakor veszi kezdetét. — Az I. felolvasó s kamarazene-estély, melylyel az egri cist.-r. főgymnásium igazgatósága s tanárkara által, az egri zenekedvelők társaságának szives közreműködésével, a mnlt évi hasonló estélyek nyomán az idei hangversenyévad folytán is czélba vett felolvasó s kamarazene-estélyeinek cziklusát megnyitotta, a f. decz. hó 2-án, az intézet tágas és kényelmes tornahelyíségeibeu szokott szép sükerrel folyt le, nem nagy számú, de igya elegáns közönség, — különösen díszes hölgy közönség — részvéte mellett, melynek tagjai a klasszikus szabású felolvasások- s zeneelőadásokban műveltségük magasabb színvonalának megfelelő élvezetet találnak. A felolvasó ezúttal maga, az intézet tudós igazgatója, ft. Szvorényi József volt, ki „Szemlélődés az' álmok világában“ czim alatt tartott egy igen érdekes, és mulattatva tanulságos felolvasást, melyet a t. igazgató ur lapunk iránt mindenkor tanúsított kiváló becses figyelme- s szívességénél fogva, az „Eger“ jelen számában, egész terjedelmében megtalál a t. olvasó. Az estélyt az egri zenekedvelők nyitották meg Haydn
