Eger - hetilap, 1891
1891-11-17 / 46. szám
374 Magyarország hatalmasan kidomborodó empariuinává, hanem a legfiatalabb és legtöbb reményekre jogosító világvárosok sorába emelték, — mely iránt az egész művelt világban folyton élén- kebb lesz az érdeklődés, melynek csak alkalmat kell adni arra, hogy ide cső litse a világ érdeklődő százezreit, hogy úgyszólván a világvárosok díszes sorozatába ünnepélyesen f-1 tvattassék. És csak egy tekintetet kell vetnünk a főváros szépségeire, a főváros berendezésére, modern európai közintézeteire, nyugati kényelmére, vendégek befogadására és ellátására alkalmas eszközeire, és azonnal tisztában lehetünk azzal, hogy egy Európa keletén rendezendő vi1 ág kiállítás egyedüli méltó és helyes színhelye csakis és első sorban Budapest lehet. Ez a rohamosan fejlődött és ez által méltán európai hírnévre vergő lőtt város, mely nagyobb kíváncsiságot ébresztett fel ebben — mint akár a románok, akár a törökök fővárosa s mely végre egy oly művelt, modern államnak a központi városi, mely államnak érdeklődő intelligens lakossága egymaga képes a világkiállítás sikerét a látogatottság tekintetében biztosítani. Budapest iránt oly nagy az érdeklődés, h így a külföldön mindenütt, örömmel fogják az alkalmat üdvözölni, mely a magyar fővárosnak,az idegenek által való tömeges és sűrű látogatását indikálja. És pe iig annál is inkább, mert nem kizárólag magyar főváros az, mely a külföldi kíváncsiságát felcsigázta, hanem maga az ország, melynek annyi eredetisége, s a külföld állal alig sejtett oly sok term iszeti kincse és szépsége vau, hogy egy nemzetközi közxiállitás rendezése csupán azért is kivan <tos volna, hogy az „ismeretlen“ Magyarországnak a müveit világ által való alapos és közvetlen megismerésére alkalmat adjunk. Nun is lehet tehU kérdés, vagy vita tárgya az a szempont: lehetséges vagy kivánaros-e a millennium alkalmával Budapesten egy világkiállítás rendezése, mert. ez a kérdés oly tisztán és világosan nyomul előtérbe, liojry csakugyan nem szorul semmiféle részletes interpretáczióra. De fölmerült az a kérdés: nem felelue-é meg inkábi a millennium ünnepi fontosságának és a nemzet méltóságának, hogy—- miként ezt az ipartanács által javallott, és a ministertauács által jóváhagyott határozat akarja — egy nagy nemzeti kiállítás révén közelitse meg azokat a czélokat, melyeket ily tárlatok alkalmával a müveit nemzetek érvényesíteni törekednek? E kérdésre tisztán és vilAgosan adhatunk feleletet azáltal, ha a világkiállításnak az országos kiállítás fölött való kimagasló előnyeit még néhány érvvel megvilágítjuk. Ha országos kiállítást rendezünk, akkor a millennium csak a mi ünnepünk; a külföld mint vendég jön hozzánk s megbámul, megtapsol vagy megbírál bennünket s aztán megy haza. Hí vi'ágkiállítást, rendezünk, a külföldi mint élénk résztvevő és szereplő velünk együtt dolgozik és ünnepeinkben nemcsak érdekelt f 1, hanem tényező is. kora tulságba. Az emberfia, ha Mártonnapra kerül egy hízott libája, szépen leöleti, s egy pár jó barátjának társaságában tisztességes poharazás közt elfogyasztja azt. A későbbi időkben szent Márton napja, különösen Franczia- országban, Belgiumban, s a Raj na-vidéken gyermekek ünnepévé lett. É vidékeken Márton napján szoktak a gyermekek közt, ajándékokat kiosztogatni, épen úgy, mint nálunk Miklós (Mikulás) előestéjén. Belgiumban szent Márton előestéjén a gyermeksereg színes lampionokkal, zászlókkal vonul végig az utczákon, s kalapjaikba csak úgy lmllanak az ablakokból a kis pénzek, mézes bábok, czukorsütemények, kalácsok stb. A Kajna-vidéken, különösen Düsseldorfban még Mártoutüzeket is gyújtanak a magaslatokon, s a népség csapatokba verődve, vidám, hangos dallikó- zással vonul végig az utczákon, miközben apraja-nagyja rudakra tűzött, s kivilágított nagy tököket, vagy papirlámpákat czipel kezében, melyek szent Mártont ábrázoló süteményekkel vannak fölczifi'ázva. É napon egy háznál sem hiányzik az estebéd asztalán : a Mártó n-k a 1 á c s. Vasúton. (Vége.) Esetleg mindaketten K. . .-on szállottunk ki. Az én kedves utitársnőmnek legelső dolga volt, azonnal panaszt tenni a pályaháznál ödöngő rendőrtisztviselőnél, a köztünk történt affaire-ről. A rendőrtiszt,viselő megtudakolta kilétemet; föl irta a nevemet, s udvariasan megkért, hogy másnap reggeli 10 És a nemzetünk praestige-ét mennyire emeli a külföld előtt ? Majdnem egy egész éven velünk együtt fog ünnepelni a világ, rólunk beszél, velünk foglalkozik s politikai tekintélyünket, emeli és növeli világszerte? Ez pedig nemcsak nemzeti önéi zetünket, hanem politikai pozicziónkat, is emeli és szilárdítja. * * * A „Budapesti Hirlap“ nyilatkozásra hívta fel közéletünk számos kitűnőségei közöl azokat, kik állásuknál, tapasztalásaiknál s összeköttetéseiknél fogva irányadó véleményt adni illetékesek: mit tartanak a milleniumi ünnepségek alkalmából hazánkra nézve jobbnak és helyesebbnek: egy nemzetközi világ ki á i 1 i t, ás, vagy pedig egy országos nemzeti kiállítás rendezését-e? Eddigelé e tárgyban, figyelemre méltó indokolással tizenegyen nyilatkoztak. Ezek közöl Csepreghy János, Divi- a c z k y János, E d e 1 s h e i m-Gf y u 1 a y báró, H o f f ni a n n S. és W., Jelűnek Henrik, Marton Alajos, Posch Gyula, Sclick Béla, és Wartha Vincze határozottan az országos nemzeti kiállítás mellett harezoluak, s csak ketten: Rémy Róbert és Török György kardoskodnak erősen a világkiállítás rendezése mellett. Különfélék. — Dr. Samassa József) egri érsek ő exja a múlt szombaton, f. hó 15-én, a delegácziók üléseire Becsbe utazott. — Üxküll-Giilebrand Sándor gróf altábornagy, a VI. (kassai) hadtest, újabban kinevezett parancsnoka, az egri közös hadseregbeli iiadcsapatok hivatalos megszemlélése czéljából a múlt vasárnap t hó 15-én, városunkba érkezett, s Pántby Endre püspök, egri fokápt. n így prépost ő mlgának volt vendége. — A vallás és közokt. magy. kir. minister 1891. november 5-én 47.353. sz. a. kelt s Hevesmegye közigazg. bizottságához meneszteti rendeletének másolata. Hevesvármegye kir. tanfelügyelőjének folyó évi október 12-én 1806. sz. alatt, kelt jelentéséből örömmel szereztem értesülést arról, hogy a vármegyei községek a kisdedóvásról szóló 1891. évi XV. t,.-czikk nemes czélzatát, készséggel .sietnek megvalósítani s hogy a kir. tanfelügyelő közreműködésével 10 kisdedóvodi, 15 állandó és egy nyári menedékház felállítását ha'ározták el, s e határozatokat Czim. már jóváhagyta. Annii kedvezőbb ezen eredmény, mert a sikeres tevékenység a népiskolák ügyeire szintén kiterjedt és 1888. év óta a vármegyei hatóságok a tan ügyet mindenkor felkaroló egyházmegyei hatóságokkal egyetértoleg 156.326 fit költséggel épült uj iskolák léteórára az ügy elintézése végett a rendőri hivatalban legyek szives megjelenni. Mikor másnap reggel a rendőrségnél megjelentem, — már ott találtam a tisztviselő szobájában kedves utitársnőmet kárörvendő arczczal. Ügyünket mindaketten részletesen előadtuk, s vallomásunkról jegyzőkönyv lett felvéve. — Itt személyes sérelemről nincs szó, — monda a rendőr- tisziviselö. Legfölebb tehát csak kártérítésnek van helye; ami kölcsönösen meg is lesz állapítva. Mit kíván tisztelt asszonyságod a kidobott burnót-szelenczeért ? — Csak hadd szóljon előbb ez az úr. Én dobtam ki elébb az ő szivarszipkáját. Mondja meg, mit követel érte? A tisztelt asszonyság épen nem volt, híjával a finesznek. Gondolta magában: hadd mondja meg csak a rongyos szivarpipájának az árát. Majd rásózok én aztán az arany-burnót-szelen- czeért olyan összeget, hogy meggebed tőle. A rendőrtisztviselő kérdőleg tekintett rám. — Igaz, — mondám, — hogy a kidobott szivarszopóka, mint kedves emléktárgy, oly rendkívül becses volt előttem, hogy semmi áron sem váltani volna meg tőle. De én nem akarom a tisztelt asszonyságot., megzsarolni. Azt hiszem, a szivarszopóka 15 frt. értékű volt. Én tehát csupán annyit követelek érte. Az asszonyság mohón nyúlt a tárczája után s rögtön lefizette a rendőrtisztviselő asztalára a 15 forintot. — És most, mit kíván az asszonyság a burnót-szelenczéért ? — kérdé a rendörtisztviselő.
