Eger - hetilap, 1891

1891-02-03 / 5. szám

óhajtva, képviselőm dr. Pásztor Bertalan ügyvéd által, azon tisz­teletteljes ajánlatot teszem a t. városi képviselő testületnek, mi­szerint Egerben a mellékelt szerződés tervezete alapján, a lég- szeszvilágitást alkalmazni, vagyis létesíteni késznek nyilatkozom, s tisztelettel kérem a t. városi képviselő testületet, méltóztassék e tervezet elfogadása mellett, velem szerződve, a légszeszszeli világítás behozatalát e tervezet alapján foganatosítani. Amint a szerződés tervezete világosan bizonyítja, a légszesz- világitásnak e szerződési tervezet értelmébeni behozatala Eger- város közönségére új teherrel épen nem, sőt ellenkezőleg, elte­kintve a felszámlálhatian előnyöktől , nagy anyagi haszonnal is jár. A szerződési tervezet pontjai világosan feltüntetik a rend­kívüli előnyöket s igy azokat ismételni feleslegesnek tartom, csu­pán a következő részleteket említem fel: A szerződés szerint 416500 óra-számban állapíttatott meg a gázvilágitás minimuma, mely legfeljebb 250 láng között oszol­hat meg; ezen szám megfelel legalább 750 petroleum lámpának vagyis háromszor annyinak, mint mennyi jelenleg ég. A jelenleginél több mint háromszor nagyobb világításért óránként 1*8 krjával számítva tizet a város közönsége éven­ként 7513 frtot vagyis körülbelül annyit, mint mennyibe a jelen­legi - ad résznél is kisebb világítás kerül, — sőt tulajdonképen a város közönsége ennyit sem tizet, — mert a szerződés értelmében 3% vagyis 225 fit 39 kr a város javára rögtön elengedtetik s igy valóságosan az első 5 évben csak 7288 fit 61 krt fizet a világításért a város közönsége, mely összeg folyton 5 évenkint 3“/0-kal fokozatosan fogyván 5—10 év közt már csupán 7063 fit 22 kr, 10 — 15 év között 6837 frt 83 kr, 15—20 év közt 6612 frt 44 kr s igy tovább mindig 225 frt 39 krral kevesebbet fizetve 45 —50 év közt már csupán 5259 frt 10 krba kerül a város közönségének a jelenleginél több mint há­romszor erősebb világítás, sőt ha a magánosok által fogyasztott légszesz a 8.000,000 angolköblábat meghaladja, ami minden va­lószínűség szerint megtörténik, hiszen már 2000 lángnál ez eset előáll, akkor 5 évenként nem három, hanem 4% lévén az enged­mény, a fenti levonások. 75 frt 13 krral növekednek s igy 45—50 év közt nem 5259 fi t 10 kr. hanem csak 4507 frt 80 kr lesz a fizetendő összeg. De nem csak ezen. hanem még több óriási előnyök is há­lálnak a város közönségére a szerződési tervezet elfogadása ese­tén, ugyanis: a szerződés szerint a kokszot 500 méter mázsa erejéig 25°/0- kal olcsóbban kapja a város, mint testület, Részvénytársasággá alakulás esetén a város közönsége, il­letve lakosai a kibocsájtandó részvények 25%-át névértékben megszerezni jogositvák. Ha azonban nem jött el az arisztokraczia, boszusan csapja le a széket, a látcsőt s unatkozva távozik a színházból. Ha a foyerben megkérdi tőle egy most érkezett ismerőse.: — Vannak-e odabenn? Asitozva felel : — Nincs a színházban egy lélek sem, . . . senki . . . csak épen a Katinka báróné szobaleánya. Pedig zsúfolva van a nézőtér. 3. Fiatal leányok. A tizenöt éves ártatlanság (föltéve, hogy még nem olvasta Nanát) sok mindent nem ért meg az előadásból s mohón tuda­kozódik környezetétől, mit jelent — a fehér lap Lili naplójában? — ■ Mi az? Min nevetnek? Nem értettem. A mama köhint s nem odavaló tárgyról kezd beszélni. A papa nagyot kaczag s rejtélynek hagyja a kérdést. Az udvarló pedig (ha történetesen egy romlott lelkű agglegény) szive mé­lyéig ható megindulást érez s a Heine áldását adja az arany für­tös fejecskére: légy mindig ily szép, ily ifjú. . . Kétségtelen, hogy a kisasszony hamar meg fogja tudni, mit jelent az a fehér lap. Segítségére jönnek azok a dévaj szövegű melódiák, melyek aranyszínű hullámaikon egy csomó szemtelen­séget ringatnak. Beleavatják a titokba Dumas és Sardou urak, a kik orrára kötik a kedves gyermeknek, hogy madame Riverolles- nak mily rettenetes nagy joga lenne egy chambre separéban bo- szűt állania a — férjén. S végül, ha mindez nem elég, betetőzi a munkát az ő saját Éva természete. A most levő lámpa-anyagok stb. szerek elárusitása által jelentékeny pénzösszeg folyna be. Tekintve, hogy óriási, körülbelül 20,000 frt munkabérrel járó földmunkálatok lesznek szükségesek, a különben most ked­vezőtlen viszonyok közt lévő Eger városi földmivesek huzamosabb időre nagy kenyérkeresethez s munkához jutnak; sőt ezen ke­nyérkereseti forrás a fenti 20000 frtos földmunkálaton felül kö- riilbelől 15000 írttal több lesz, mert az épületek és ezek szere­lése körüli föld- és egyéb munkálatok ennyi kiadást vonnak ma­guk után. A városi és állami középületeken a világítás 10%-kal jutá­nyosabb a rendesnél. A fenmaradó területek gázvilágitása is a legelőnyösebben lehetővé van téve a szerződés 18. §-a által. 50 év múlva 25 százalékkal, 70 év múlva 50%-kal lesz olcsóbb a közvilágítás ára, eltekintve az 5 évenkénti 3°/0-kos apa­dásoktól; 90 év múlva pedig az egész légszeszmü felszerelésével együtt a város tulajdonába megy át. Biztositékűl 45060. sz. ezer forintos földtehermentesitési kötvényt 1891. május 1-től folyó kamat-szelvényeivel ez úttal le is teszem. Ezekből kitűnnek a légszeszszeli világítás feltétlen előnyei, minélfogva kérésem újítása mellett azon kijelentéssel, hogy leg­később f. évi márcziushó végéig ezen ügyben végleg határozni, és a hozott határozatról engem, úgy megbízottamat értesíteni méltóztassék, mi feltétlenül szükséges azért, hogy a munkálatok még áprilisban megkezdhetők legyenek, maradok a tek. városi képviselő testületnek alázatos szolgája Walzer Ferencz, első ma­gyar gép- és tüzoltó-szergyáros, harang- és érczöntőde-tulajdonos. Hevesmegye bálja. Eger, 1891. febr. 2. Az Olympus istennőinek tehát megint volt miről beszélni, ideje is volt már, hogy felfrissítse valami az egyhangú hallhatat­lanságot, mely örökös ambróziájával és nektárjával végre is unal­massá válik. Az istenek ezúttal fényes bált rendeztek az isten­nők mulattatására az Olympus tágas csarnokában, melyen a bájos kis Terpsichore csókolni való piczi aranyos czipőcskékben jelent meg. * * * Hevesmegye mintegy negyven előkelő férfia által, ez év ja­nuár 31-én az egri Ó-kaszinó összes termeiben rendezett megye bál, melyről ez alkalommal a mese szól. A múlt év vége felé amaz örvendetes hir járta be megyén­ket, hogy ez évben újból életre fog ébredni az egykor oly hires Az igazat megvallva, nem hiszek föltétlenül a színházi pi­kantériák romboló hatásában, mert akárhány asszonyt ismerek, a ki lánykorában állandó közönsége volt az operettének s a franczia társadalmi drámának, s mégis hű feleség és gyöngéd anya vált belőle. Az is igaz, hogy az ilyen anyák nem viszik az ő tizenöt éves leánykáikat — mindenféle darabba. Sokkal féltékenyebben válogatják meg azon müveket, mint az ő mamáik. 4. A nagymama. Az unokái kedvéért jár a színházba. Az arczárói le lehet olvasni, hogy szívesebben lenne már otthon az ágyban s néha ravaszul úgy teszi az orrára a fekete lorgnettet, hogy annak mö­götte észrevétlen be lehet hunyni a szemeket és egy negyed órára átengedni magát a nélkülözött, az édes szunyókálásnak. Ajka körül mosoly játszadozik, nyakát egyenesen tartja, senki a világon észre nem venné, hogy a jó, a ravasz nagymama alszik. Megtörténik azonban (népszínházi előadások alatt), hogy ilyen szunyókálás alkalmával a mosolygó arcz elborul, ijedelem ki­fejezése látszik rajta s félálomban halkan felkiált: —- Náni. . . Jesszus! . . a fazekak. . . — Mi az nagymama? fordulnak feléje a leányok, A nagymama ekkorra már magához tért és mosolyogva men­tegetőzik : — Semmi, semmi. . . azt gondoltam, hogy a Náni a faze­kakat tördösi odahaza.

Next

/
Thumbnails
Contents