Eger - hetilap, 1891

1891-11-03 / 44. szám

a miként az 1884. évi XVII. t. ez. az iparos avagy a kereskedői pályára lépő ismétlő tanköteleseknek oly irányú oktatását biztosi'ja, a mely életpályájukra van kitűnő tekintettel, — nem várhatja-e a földmivelő is szintén joggal azt, hogya falusi ismétlő iskola — a foldmiveléssel foglalkozó vidékeken — oly módon rendez- tessék, hogy abban főien.. a földmi velősnek szükséges alapismeretek foglaljanak tért. —-/Szükséges te bált a fal usi ismétlő iskolai oktatásnak különösen gazdasági irányban való f e. j 1 e s z t é s^e. /P á 1 y a k é r d é s: Milyen legyen az ily irányú falusi ismétlő iskolának a tanterve? Hogyan oldható meg e czél elméleti és főleg gyakorlati irányban?“ — A jegyzői kar által a következő 13 tétel ajánltatott a közgyűlésnek elfogadásra: Köt-dező tételül:

1) Bt!* P S. féle első olvasó és tankönyv “A magyar Alföld“ czimű olvasmányának tárgyi kezelése gyakorlati leczke alakjában.

Pályatételekül;

2) „A beesületérzés nevelése“.

3) A tanító a múltban és a jelenben.

4) A gyermekek egyéniségéről és az ezekhez alkalmazott paedagogiai eljárásokról.

5) A helyes érzék az olvasmányok megválasztásában és az ifjúság olvasmányairól.

6) A kérdező tan-alak értéke a tanításban nyelvi és logikai szempontokból.

7) A birvágy helyes nevelése lélektani alapokou fejtegetve.

8) Az irvaolvasás hangoztatási tanmódjának kezelése körül több helyen mutatkozó ferdeségekről és ezek helyes orvoslásáról.

9) Jutalmazás és büntetés.

10) Mit tehet és mit kell tennie a tanítónak a mindennapi, vasárnapi iskolában és azon kívül a vallásos szellem ápolására.

11) Irassék egy eredeti és önálló értekezés hazánk nevelés- történelméből.

12) A képzelem nevelése.

13) A lelki tehetségek összhangzatos képzése.

Elénk eszmecsere után a központi bizottság a kir. tanfelügyelő úr pályakérdését ily alakban fogadta eí: „Az ismétlő

iskolák feladata lévén a növendékeknek az életviszonyoknak megfelelő nevelést és oktatást adni, miként járjon el tehát a tanító, hogy ezen czél különösen a foldmiveléssel foglalkozó falusi népnél legsikeresebben eléressék, s ha e tekintetben bizonyos intézkedések volnának kívánatosak, melyek azok, s mily 'útón-módón volnának keresztül vihetők ?“

A fentebb jelölt többi tétel közül kitűzendőnek határozta a bizottság az l.,3., 8., 10-ik számú tételeket.

Már ezen délelőtti ülésen is többen jelentek meg a vidéki tagok közül, délután pedig, a midőn Szőke Sándor tartotta gyakorlati előadását a belvárosi I. oszt. gyermekekkel, már akkor teljes nagy számában képviselve volt a nagygyűlés. A gyakorlati tanítás tárgya, a melyet a vidéki tagok kiváló érdeklődéssel vártak és hallgattak végig, az 5-ös számkörben való számvetés volt. A tanítás befejezése után tanulságos szakszerű vitázás indult meg az előadó és a felszólalók között; a vitában a képző- intézet, tanárai közül ft. Kontra Vazul és Várady Béla urak is résztvettek. Érdekes volt hallani, miként lehet még a „0“ fölött is. félóránál tovább eszmét cserélni. Felvétetett ugyanis azon kérdés, hogy mi legyen a „semmidnek az igazi neve: semmi-e, zéró-e, vagy helypótló? Voltak olyanok, kik mind a három elnevezéssel kívánták volna megismertetni az elemi iskolás gyermekeket. Végre abban történt a megállapodás, hogy a semminek, mint mennviségtani fogalomnak, a neve maradjon a „semmi“ szó, de mint számjegynek az egész müveit világ előtt ismeretes név: a „zéró“ használtassák. ■ Miu'án nagyságos és főtiszt. Zsendo- vics József kanotfők,- elnök úr, a gyűlés nevében az e'őadó- nak elismerését és köszönetét fejezte ki, ez alkalomra meghívott Ferk Miklós szőllőszeti tanár vezetése mellett kirándúltak az érdeklődők az uj kaszárnyaépületek mellett elterülő szőllötelepre, a hol a szaktanár tanulságos előadást rögtönzött részükre, különösen az ojtások előnyeit fejtegetvén a phylioxera-vész elleni védelemben. Ferk Miklós egyúttal a jelenvoltakat az állam által kibocsájtott s a peronospora viticola elleni tanácsokat tartalmazó nyomtatványokból egy-egy példánynyal is megajándékozta. Később a helybeli és vidéki tanítók az esti órák együtttölthetése végett ismerkedési vacsorára gyűltek egybe a „Mózer bácsi“ vendéglőjében.

Október 28-án, a közgyűlés napján, reggeli 7V2 órakor a képzőintézet zenetermébe gyülekeztek az egyesület tagjai, honnan 8 órakor a lyceumi kápolnába vonultak mindnyájan, hogy ünnepélyes szent misét hallgassanak. A közgyűlést a képzőintézet II. oszt. tágas tantermében nagys. és főtiszt. Z sen do vies József kanonok, elnök úr pontban 8''!/4 órakor nyitotta meg. A jelen volt kerületi képviselők között ott láttuk Halász Ferencz, kir. tanácsos urat, Hevesvármegye kir. tanfelügyelőjét, a ftsz. esperes urakat, dr. Molnár Rezső, kir. tanfel. tollnokot, a tanítói körök küldötteit, a központi bizottság tagjait, a képzőintézet tanárait és ezen intézet 3. és 4. éves tanítójelölrjeit.

A tartalmas és a tanítók iránti kegyes rokonszenvezés hangján előadott elnöki megnyitó beszédében Zsendovics József kanonok úr őnagysága jelentést tett a nagyméltóságú és főtisztelendő Érsek úr őexcellentiájának, mint a tanitóegyesület fővédnökének, e folyó évi julius hó 19-én tett legkegyelmesebb alapítványáról, melylyel a nemeskeblű és egyházmegyéjében működő rom. katli. néptanítók helyzetét szivén viselő főpásztor a szegé

(Megjegyzendő, hogy az illető kereskedőnek, ki nem tudott jól magyarít), üzlete „A fekete kutyához“ volt czimezve.)

*

Tulsitzky egri tanárral történt meg a következő eset. Durcsák akkori prodirektornál verődött össze egy kis gyülekezet — csöndest játszani. Az időben még nem volt petroleum, hanem csak faggyúgyertya járta, még pedig a takarékos Durcsáknál egy szál. Tulsitzky észrevevén, hogy a gyertyának már nagy a hamva, elkoppantá azt, azonban oly ügyetlenül, hogy a gyertyát is eloltotta.

Amicze, hol tanult maga gyertyát koppantani? kérdé boszúsan Durcsák.

— Ott, a hol két szál gyertya ég, —- volt a rögtönzött válasz.

Eddig'még csak 8 boldogságot ismerünk a szentirásból, hanem, hogy kilenczedik boldogság is lehet, azt megérthetjük a következő kis történetből.

Midőn XIII. Leo 1888. jan. J-én aranymiséjét tartotta, a magyar zarárdokok között volt D. Gy. egri theol. tanár is, a ki sudár termetével, mint egykor sz. László, meglehetősen kiemelkedik a középmagasságú férfiak közül.

XIII. Leo éppen a sz. Péter templomába vonult, mindenki törekedett öt látni: volt kapaszkodás, lábujjhegyre való állás; D. azonban mindezen mellékes eszközök nélkül is kényelmesen láthatta a jubiláló szentatyát.- Beati longi! Beati longi! sohajtá ekkor háta mögött két olasz pap.

Tehát azóta a longi tu do is a boldogságok közé tartózik.

*

Két tanár M. és S. sétálgatott, Sz. püspök -úr kertjében, várva az ebédre való hívást. A szép kertben egy nagy üveggömb diszlett egy virágágy közepén. M. ráteszi kezét a gömb egyik oldalára, de mindjárt el is kapta, olyan meleg volt. Azonban még egyszer megpróbálta, annál is inkább, mert azt vette észre, hogy az az oldal oly igen meleg, mely nem a nap felé van fordítva, mig a másik oldal, melyre a nap sütött, teljesen hideg volt Szólítja S.—t, ki akkor a physika tanára volt s megpróbál- tatja vele a különös jelenséget. Tanakodnak rajta, hogy lehet ez, értekeznek a sugárzó hőről, hogy talán az lesz az oka a szokatlan tüneménynek, hogy nem ott melegít, a napsugár, a hol be-, hanem ott, a hol kisugárzik. . . Egyszer aztán a közelükben dolgozó kertész oda szól a két vitatkozó tanárnak:

— Tessék már ebédelni menni ft. uraimék, mert János már régen szólott, hogy tálalva van. . . . Ezt a golyóbist meg én szoktam igy déltájban megfordítani, hogy el ne pattanjon a nagy forróságtól.

Persze ezzel vége szakadt a vitatkozásnak.

*

Fa igei Pál. gyöngyösi káplán, sok orvosi könyvet tanulmányozott át, s elég süket es gyógyításokat, vitt végbe a szegényeken. Azonban a sok orvosi tanulmány azon rossz eredménynyel járt reá nézve, hogy folyton betegnek kép/elte magát s rettenetesen félt a legkisebb léghuzamtól is. Káplántársa e miatt sokszor megcsipkedte tréfás ötleteivel.

Történt, hogy ez szegény súlyos betegségbe esett s halálát