Eger - hetilap, 1891

1891-10-20 / 42. szám

340

három kisdedóvodának bútorzattal, és egyéb felszereléssel ellátása szükséges. — Mindezek egyszermindenkorra igényelnek bizonyos költséget, melyet a város köteles viselni.

Ily módon rendezhető Egerben a kisdedóvás ügye minden különösebb anyagi megterhelt,etés nélkül, és mégis akként, hogy a törvény rendelkezésének elég lesz téve, s a jövő évben már öt kisdedóvintézetünk leend, melyek a szükségletnek hosszú időre megfelelnek.

Az értekezlet a kir. tanfelügyelő által előterjesztett javaslatot általános helyesléssel egyhangúlag elfogadta. Nincs kétség az iránt, hogy midőn a közig, bizottság a javaslat értelmében már legközelébb felhívja a város képviselőtestületét a kisdedóvás törvényszerű rendezésére, az nem fog késni ezen — városunk szegény osztályára oly kiváló fontossággal bíró ügyet az 1892. év tavaszán életre kelteni.

Tanítóink szives figyelmébe!

Középiskolánknál a jelentékeny személyváltozásokon ál- talment tanerőknek, a folyó iskolai évre történt beosztása úgy hozta magával, hogy főszakmám tanítását ezúttal a legalsóbb osztályokban is át kellett vennem.

Minthogy a köznevelés sarkelvei szerint azon tanítónak, ki serdülő növendékek oktatásával foglalkozik, a didaktikai szabványok mellett legfőképen a paedagogiai szempontokra kell kiválóbb súlyt helyeznie: ez alapgazságnak hódolva, magam is oda törekszem, hogy kivált az alsó osztályokban, az oktató-növelés paedagogiai irányára fordítsam a legnagyobb figyelmet.

E figyelemnek tehát, igeu természetesen, első sorban is szükségképen arra kell irányulnia, hogy azok a serdülő növendékek, kikkel először állok szemben, mint olyanokkal, kikhez hosz- szabb, vagy rövidebb időre, egy bensőbb viszony fűz ezentúl, kiknél ép ez oknál fogva, mindenekelőtt egyéni hajlamaikat, hogy úgy mondjam : erkölcsi fejlődésük alapirányát, kell gondos, ovatos, és körültekintő tanulmányom tárgyává tennem: — vájjon paedagogiai irányban tapasztalható fejlődésekben, egészben s általán véve csak megközelítőleg is, megfelelnek-é ama minimális követelményeknek, melyeket a köteles négy évfolyambeli elemi oktatónöveléstől bízvást megvárhatunk. Vagyis, rövid szavakkal: nem azt keresem én első sorban, hogy muinyi ismeretet hozott magával egyik vagy másik iskolai tanulmányból a növendék, aki az elemi iskolákból a középiskolába lép, mert ez, legtöbb esetben, a tehetség és felfogás dolga, miket a tanító legfólebb csak fejleszthet, de nem adományozhat; — hanem igenis azt: hogy az elemi iskolákat végzett növendék mennyire van a középiskolák számára növelve ? Mert ha minden oktató-növelőre, úgy mindenekAz „EGER“ tárczája.

Régi a dal, régi!...

Régi a dal, régi !.. . faj, hogy új a bánat . . . Elsiratva ifjú s annyi rózsás álmák ! . . .

Támadt rájuk, ó jaj! — oly eleven élőn,

S ápoltam szivemben oly remegve félőn: —

A mi a virágnak enyhe nap sugáia,

Volt nékem, szivednek szelíd barátsága ! . . .

Ó! nem kél már hajnal rózsás világával . . .

Nem dereng szivemen édes öröm által . . .

Virág nem nyílik már, csak tövisét érzem,

Fel-felsarjad a vér a szív közepében . . .

Hív, gyengéd szivednek szelíd barátsága

Rideg, könyörtelen sirhant alá zárva! ... K. R.

Az egri Bükk-Osztály első kirándulása.

Nagyon rosszul tették azon Bükk-osztályisták, a kik a múlt vasárnapi kirándulásban nem vettek részt, mert az szépen sikerült. Kevesen voltunk, de élénk társaság.

A kirándulók zöme turistákhoz méltóan gyalog tette meg az utat a Tibán át az Egedre, onnét pedig a tálkányi várhegy- alatti várkuthoz s méltán érte őket a meglepetés, hogy lekapta

fölött az elemi tanítóra áll ama paedagogiai alapelv, hogy: sokkal nagymbb fontossággal bírjon előtte növelői, semmint tanítói hivatása.

Ebbéli megfigyeléseim, s tapasztalásaim, sajnálattal kell beváltanom, nem tűzettek kedvező, megnyugtató eredményre. E téren sok hiánynyal s még több ferdeséggel találkoztam.

Isten őrizz, hogy én ezekért a tanítókat tegyem felelősekké; vagy miattok a tanítókat vádoljam. Mert, bízvást elmondhatom, csaknem kivétel nélkül derék, értelmes, buzgó, lelkiismeretes, és ambicziózus tanítóink, — kik között, nem egy mintapéldánynyal is találkozunk, — még kötelességökön túl is megtesznek mindent, ami tőlük telhetik. A bajok forrása sok más egyébben keresendő, melyek egynémelyike már gyakran képezte, — bár nem sok sü- kerrel s eredménynyel, — megbeszélés tárgyát. így, egyebek közt, a házi növelés, mely nemcsak, hogy úgy szóljunk, sok esetben „megromlott anyagot“ ád az iskolának, hanem még igen gyakran, az iskolai növeléssel homlokegyenest ellentétes irányt követ. Ilyen ok — még pedig nagyfontosságú paedago- gia-ellenes ok — az is, hogy az elemi iskolák növendékei, nálunk, évről évre más tanító keze alá jutnak, s igy a tanít ó-v áltozással megkezdett növelés i lányuk is sok tekintetben (bánásmód, növelési elvek, rokon- és ellenszenv tanító és tanítványok között stb.) változásnak van alávetve. Ehhez járul ama különös körülmény, hogy a közoktatásügyi kormány — tudtomra — nép- és elemi iskoláknál, a növendékek számát mindeddig nem látta szükségesnek korlátozni. Hogy pedig egy tanító, osztályának száz körül járó, vagy e számot is haladó, s a család köréből meglehetős paidagias hajlamokkal iskolába küldött növendékeit tanítsa is úgy, hogy tudjanak valamit, meg növelje is usry, hogy legalább tisztességes, jóvisel etü gyerekek legyenek, — ilyesmit okos ésszel követelni alig lehet.

A közoktatásügyi kormány, a tanítványok számának korlátozását, — ha jól tudom, — egvedül és kizárólag csak a középiskoláknál rendeli el, ahol kimondja, hogy egy osztályra 60-nál több tanulót fölvenni szigorún tiltatik. Igaz, hogy e „szigorú rendelkezését“ évről évre maga a közoktatási kormány szegi meg, amennyiben, utólag még mindig fölszed több-kevesebb növendéket a 60-on fölül is egyes osztályokra; de hát ezt eléggé menti a példaszó igazsága, hogy : „Szükség törvényt bont.“ Már a felsőbb tanintézetekben az eféle korlátozásnak megint nincs helye, mert köztudomású, hogy némely egyetemi professornak több százra menő hallgatósága van, mig egy másiknak az előadásán alig lézeng egy-két discipulus. Egyébként, mellesleg megjegyezve, az egész korlátozdd rendszer téves alapra van fektetve.

Azt akarják vele e'érni. hogy a tanárnak elég módja és alkalma legyen tanítványait megismerni, s tanítása mellett egyőket amateur-fényképészünk, a mint a nagy Eged szikláin ülve, Eger madár-távlatában gyönyörködének. Az öreg Eged jutalma- zóbb pontjainak megtekintése után utunk hátralevő két harmadának megtételére kerekedtünk föl egyenes és biztos irányban, mi W. G-y. tagtársunk érdeme. Szerencsésen elértünk a tettek mezejére (szebb helyen alig lehetett volna főhadiszállásunkat tartani), midőn constatalálhattuk, hogy a turistaságban többre lehet sokszor menni gyalog, mint kocsin. A Dr-ok még nem érkeztek meg, mert hogy im a gyalog-karavánban csak mutatónak volt egy szál elojogos tagtáis, s az sem az orvosi mesterséget űzi, ha csak titokban nem.

Ha az lesz bükk-osztályi útnak elfogadva, melyet botani- zálva és geologizálva megtettünk: úgy az osztályra nagy jövő, nagyszerű út várakozik, miután ligeteken, változatos terepen vitetett, végig az útjelző szakbizottság elöljárója stratégája.

Az ebédkészitő bizottság megengedte, hogy apró szolgálatok tétele által (hagyma- és krumplitisziitás) a programmszerü első ebéd nagy jövendőjét siettessük. A jó tollú főtitkár (K. L.) váltig állította, hogy a nyúl megbőrtelenitésében mester és két okos eb (vagy kutya) e'lenőrködése mellett neki is esett a véres munkának.

Végre is megérkezett rövid kocsizás, hosszas gyaloglás s apró kalandok után a doktorok raja is, mi kellemes évelődésre nyújtott a kaimat.

A czimbalom már szólt, az ebéd azonban még csak egy óra múlva Ígérkezett féltalálhatónak. Ezen időt a régészeti szakosztály komoly tanulmányozásra zsákmányolta ki a Bükk régészének fáradhatatlan és lelkes kalauzolása mellett. Tizen vet-