Eger - hetilap, 1891
1891-10-06 / 40. szám
329 városunk értelmiségének néhány az ügy iránt közelebbről érdeklődő előkelőbb tagjai, kik rövid eszmecsere után kimondották, hogy ily részvénytársaság alakulását úgy egyesek, mint városunk összes polgárságának érdekében is nemcsak kívánatosnak, de egyszersmind hasznosnak is tartják; egy ily részvénytársaság megalakítását, elvben elfogadták, s egy: G-áspárdy Géza, Kovács Kálmán, Petravich Antal, dr. Schvartz Dávid, és Szabó Iguácz tagokból álló bizottságot fölkértek, hogy a gyár jelenlegi tulajdonosaival egyetértőleg, a részvénytársaság alakulására nézve egy részletes tervet dolgozzanak ki, s azt egy rövid idő múlva egybehívandó újabb értekezleten az ügy iránt érdeklődő közönségnek mutassák be. — Előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi magy kir. miniszter Csávolszky Lajos országgyűlési képviselőnek, a debreczen-füzesabonyi h. é. vasút ohat-polgári szárnyvonalának folytatásaként, Polgártól Tisza-Dob, Tisza-Dada és Tisza-Lök határainak érintésével Királytelek állomásig, esetleg Nyíregyházáig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — Az egri országos és heti vásárok. A nagym. m. kir. kereskedelemügyi minisztérium 38550: VI. 891. sz. leiratához képest köztudomásra hozatik, hogy Eger városában ezentúl az országos és heti vásárok a következő napokon fognak megtartatni és pedig: I. januárban Vizkereszt utáni nétfőn, II. májusban azon hétfőn, melyben Pongrácz esik, III. júliusban Sarlós- Boldogasszony utáni hétfőn, és IV. szeptemberben szt. Mihály napján 29-én országos kétnapos együttes kirakodó és állat-vásár. Minden héten hétfőn és pénteken a szokott heti vásárok, azon kijelentéssel, miként ha a hétfő-vásári napokra ünnep esik, akkor a vásár a következő napon tartatik; a péntek heti vásári nap szintén ezen változásnak van alávetve. — „A hívek’1, Leon Tinseau regénye képezi az „Egyetemes Regénytár“ jelen, hatodik évfolyamának befejezését. 108 „piros“ kötet jelent meg eddig Singer és Wolfner által kibocsátott Egyetemes Regénytárban; egész könyvtár, mely egyesíti magában a hazai és külföldi regényirodalom javát az utolsó években. Tinseau müve méltán sorakozik a megelőzőkhöz. A franczia akadémia megkoszorúzta ezt a regényt, mely úgy meséjére, mint styljére nézve magasan áll az újabb irodalom számos termékei fölött. A cselekmény eleitől végig érdekfeszitő és egy fiatal elszegényedett nemes életpályáját tárgyalja, aki a munkában keresi az igazi nemességet. Szeret egy nőt, aki viszonozza érzelmeit, de nem lehetnek egymáséi, mert útját állja a nő dusgazdagsága. Az ifjú — Mondja ön, elhirtelenkedéseért, mert elvégre is igaza van önuek. A szándék jó volt. . . De hogyan téveszthette ön össze velem ama hölgyet ? — Mert igéző szépnek találtam. Szép utitársnőm mosolygott. . . A jég meg volt törve. S csakhamar minden feledve lön. A hölgyecske valóban elragadó volt. Előkelő szellem, finom, gyöngéd, vidor, s — eredeti. Szeretett utazni, mint én. Arról ábrándozott, hogy beutazza Egyiptomot, mint én. Irodalomban, művészetben, mindenben egyező Ízlés az enyémmel. . . Aztán voltak különös rokonszenveink. Egészen osztotta amaz eszméket, melyekért én rajongtam. Hol volt a fejem! Beszéde nyájas és egyszerű volt, — aminőt, én szeretek. S imitt-amott az a kedves, vonzó déli szójárás! . . Minden, minden oly kábító! Helyzetemet kiaknázni, merésznek, vállalkozónak lenni. — nem jutott eszembe. Csevegtünk, csevegésünk mindkettőnket örömmel töltött el, — ez volt az egész. De metsző szél fütyült, s én elátkoztam minden szelet a világon. Ez a gyalázatos idő! Dijonban (2 óra 20 perez) Szaggatás a jobb lábamban. Sürgönyözünk Tonerrebe a málháért. Maconban (4 ó. 45 p). Görcsök a ballábamban. Válaszsürgöny Tonerreből, hogy a málha másnap Marseillebe érkezik. Lyon-Perrache-ban ( 5 ó. 48 p.) Szenvedés a balkaromban. A hölgyecske elfeledi a hálócoupét reklamálni. Valencebeu (8 ó. 3 p.) Szaggatások a jobb karombau. Értesülök, hogy özvegy, s nincsenek gyermekei. Avignonban (9 ó. 59. p.) Az orrom egészen megkékül. Csevegéséből kezdem sejteni, hogy elhunyt férjét sohasem szerette. M rseilleben (12 ó. 5 p.) Háromszor hatalmasat tüszszenvégre megszerzi munkája révén, a mit a sors elvett tőle és a, szerető szivek egyesülnek. Számtalan érdekfeszitő jelenet, melyben a franczia fővárosi és vidéki élet kitünően van ecsetelve, megkapó olvasmánynyá teszik Tinseau regényét. — A díszes kötet ára 50 kr. — Hirdetmény. Ezennel közhírré teszszük, hogy mivel vonalainkon a forgalom rendes lebolonyitása az áruk megtorlódása által jelentékenyen meg van nehezítve, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr ó nméltósága utólagos jóváhagyása mellett, kocsijaink rakodási határidejét mindazon árukra nézve, melyek be-, illetve kirakása az érvényben álló díjszabások szerint a felek által teljesitendők, valamennyi állomásunkon — Fiume kivételével — az üzletszabályzat 60. §-ának utolsó bekezdésében foglalt ha- tározmány alapján, folyó évi szeptember hó 25-töl kezdve további intézkedésig az eddigi 12 nappali óráról 6 nappali órára szólítjuk le. Budapesten, 1891. szeptember 20. Az igazgatóság. — Derék tengerész. Az „Alejia“ franczia gőzös Newyork felől jőve, az azovi szigetek körül találkozott a „Najade“ német vitorláshajóval, mely vészjeleket tűzött árboczára. A franczia hajó kapitánya közeledett a német hajóhoz, s megtudta, hogy ez utóbbi három hó óta tévelyeg a tengeren, s két nap óta minden élelmi szer nélkül éheznek emberei. A franczia hajó parancsnoka, rögtön kellő mennyiségű eleséget küldött a szorongatott német hajósoknak, s midőn ez utóbbiak parancsnoka meg akarta fizetni a küldött élelmiszert, a kapitány nem fogadta el a pénzt, azon kijelentéssel, hogy ő az élelmi szereket nem mint áruezikket küldte a németeknek, hanem, tisztán humanizmusból, mint ajándékot. — Rendőri hírek. Hirtelen halál. Szász Mihály Eger* városi végrehajtó, folyó hó 2-án, mikor a Makiári Il-ik negyedben Kiss Lajos egri földmives házánál végrehajtást foganatosított, hirtelen összerogyott s mire beszálitották a kórházba, meghalt. Az orvos-rendőri vizsgálat szív-szélhüdés folytán beállott elhalálozást constatált. — Elfogott zsebmetsző. A múlt hó 29-én tartott országos vásárban Konkoli Kálmán majsai illetőségű rovott előéletű zsebtolvajt vásári szédelgés miatt a rendőrség letartóztatta és büntetésének kiállása után, illetőségi községébe tolon- czoltatta. Felelős szerkesztő: Sza/toó Ignácz. tek. Utitársnőm köszönettel adja vissza plaidemet s igy szól elragadó nyájassággal: — A viszontlátásig! A viszontlátásig! Csaknem elment az eszem. Az egész éjét. nyugtalan álmatlanságban töltöttem el a veudéglőben, folyvást vasúti kalandomról ábrándozva. Midőn másnap reggelre ébredtem, olyan nagy náthám volt, mint a parancsolat. Vájjon ily állapotban elmehetek-é Rombau- dékhoz? Eh! utasoknál minden járja. Úgy kell elfogadniuk, amint vagyok. Mily meglepetés! Ez a szeretetreméltó Rombaud az én tiszteletemre néhány jó ismerősét hivott meg, s ezek közt vala az — én útitársnőm, az én kis boszorkányom is. Midőn bemutattak neki, egy kis pajkos mosoly játszott az ajkai körül. Meghajtám magam, s igy szólék halkan: — Van Ilii- Tonerreből? — Mindent megkaptam, — viszonza hasonló halkak Asztalhoz ültünk. — Minő borzasztó katarus! Hol a menykőbe szerezted? Alkalmasint a vaggonbau. — Alkalmasint,,— válaszolók, — de azért egy cseppet se sajnálom. Senki se éri ette ezt a banális választ — egy valakin kivül. Azonnal észre is vettem, hogy tegnapi kedves utitársnőm szemei szelíd, nyájas, s hálás pillantással nyugosznak rajtam, miközben a bouillon párolgó finom illata minden áron győzedelmeskedni akar eltompult szagló érzékem fölött. Mit mondjak még egyebet? Mindenki eltalálhatja, hogy más- nap eszembe se jutott — Nizzába utazni, s hogy a farsangon megültük a lakodalmat.
