Eger - hetilap, 1891
1891-10-06 / 40. szám
— 327 — Idegen, vidéki, nem jön a fővárosba, hogy meg ne tekintené a Vigadó termeit, s egyetlen egy látogató sem hagyhatja el a kiállítást, hogy teljes megelégedéssel ne távoznék. Szerintem nem is magyar, nem is hazafi, a ki ezt elmulasztja; kü'önösen a szülök igyekezzenek oda gyermekeikkel, hogy azok a múlt példáin tanulva lelkesedni, el ne feledjék a hazát szeretni s tudjanak érte meg is halni, ha kell, mert: „Dulce et decorum est pro patria móri!“ Csegei László. Különfélék. — Szent Ferencz napját, f. évi okt. hó 4-én, mint szeretett királyunk ő felsége névünnepét, szokott kegyelettel ülte meg városunk közönsége. Az ünnepség fömomentumát a székesfőegy- kázban reggeli 9 órakor, dr. Samassa József egri érsek-egy- háznagy fópá«ztor ő exja jelenlétében tartott ünnepi nagy mise képezte, melyen Pánthy Endre püspök, székesfőkáptalani nagyprépost Ő mlga, fényes papi segédlet mellett pontifikáit. Érsek ő nmlgát a templomba léptekor a székesegyházi énekkar, fúvó hangszerek kíséretében, a néh. Zsasskovszky Andor karnagy által szerzett „Ecce Sacerdős magnus“-sal üdvözölte. Mise közben a helybeli papnöveudékek, zenekedvelők s a katonai zenekar tagjai által is tetemesen megerősített főegyházi ének- és zenekar Bieger gyönyörű „Szt. Ulrik“-miséjét adta elő szép szabatossággal. Betétek voltak: Leitner Gradualeja (vegyes-kar), s Brozig hírneves Offertoriuma nyolcz szólamú vegyes-karra. Mise végén az egyházi áldást a főoltártól érsek főpásztor ő exja adta a hívekre, mely után fölzendült a főszékesegyházi énekkar ajkairól az „Isten segíts, királyok Istene“ kezdetű király-hymnusz, melynek megható dallamát szinte Zsasskovszky Endre szerzetté. Az egyházi ünnepségen a közös hadseregbeli sorkatonaság, s a magy. kir. honvédség csapatai, az egész tisztikarral, a megye, a kir. törvényszék, a városi hatóság, s valamennyi kir. hivatalok tisztviselői kara testületileg, a tanuló ifjúság, élén a tanári s tanítói karral, egyéb intézetek s egyletek vettek részt, a lakosság minden rétegéből egybesereglett nagy számú ájtatos hívekkel, kik buzgó hálát adtak a mindenek Urának, hogy gondviselő kezeivel szeretett és áldott királyunkat, közelebbi csehországi útja alkalmából, a drága életét fenyegető átkos merénylet borzasztó veszélyétől megóvta; — s esdve kérték a királyok Királyát, hogy kegyes uralkodónkat, I. Ferencz József ő felségét, hazánknak, szedám: örömmel, mert annyi bizonyos, hogy bármily erkölcsbiró legyen is valaki, midenkor szívesebben utazik egy csinos fiatal hölgyecskével, mint egy pápaszemes vén, kiaszott angol dumával. 11 óra, 21 perez. A vonat megáll. A tisztviselő kiszáll. Az állomásfönök üdvözlésére siet. Hölgyecskénk nyomban az ajtónál terem. — Állomásfőnök ur! — Asszonyom ? — Párisból bizonyára kapott ön megrendelést egy háló- «oupéra? — Valóban kaptam, asszonyom, s azonnal tovább siir- .gönyöztem. — Hogyan ? tovább sürgönyözött ? Tehát nem kapok rögtön hálócoupét? — Lehetetlen asszonyom. Itt az állomáson egy sincs. Csak Lyonban fog kapni kegyed. —• Lyonban ? Mikor ? — 5 óra 45 perczkor, asszonyom. — Csak! De uram, én nem maradhatok ebben a coupéban... Lehetetlen! . . Nem akarok. . . — Vigyázz! . . Assszonyom, a vonat indul. . . — S a vonat tovarobogott. A hölgyecske dühösen dobta magát ismét a szögletbe, s még ekkor se méltatott egy pillantásra se. Én egy hírlap olvasásába merültem. Bevalljam ? Hát biz én nem olvastam egy betűt sem. Az ördögbe! Az ember franczia! S csak nem ufazhatik órák hosszat egy fiatal csinos nővel egy coupéban anélkül, hogy bizonyos izgalom erőt ne vegyen rajta. Szívesen beszélgetésbe eredtem volna vele, de minő ürügy alatt? Szóljak az időről? Vagy más eféle bavalitásról? Eh jobb hallgatni! . . Utitársnőm, amint tüstént észrevettem, párisi nő rető népeinek, s családjának boldogitására még sokáig éltesse. — O felsége névünuepének elő-estéjén, szombaton, házi ezredünk derék zenekara disztakarodóval vonult végig városunk főbb utczáin. — Dr. Kállay Zoltán, megyénk főispánja, e hó 15 én Simáczius Gusztáv főispáni titkár kíséretében, a tiszafüredi szolgabirói hivatalban, délután 3 órától esti 8-ig hivatalos vizsgálatot tartott. Ez alkalommal a főispán ő méltóságán kívül Ková-sy Kálmán ur vendégei voltak : Kovács Kálmán megyei főmérnök, Czil- lich J. kir. pénzügy-igazgató és Kaszap Bertalan alispán, ki a főmérnökkel az uj megyei utat vizsgálta meg s még aznap este Egerbe visszautazott. Másnap vadászat volt Félhalomnál, hol éppen jelen volt Pánthy Endre püspök egri főkáj talani nagyprépost ő méltósága és Zsendovics József apátkanonok ő nagysága is, kik a vadászni jött vendégeket a legnagyobb vendégszeretettel fogadták és látták el. Ez alkalommal lőttek s hazahoztak 30 darab különféle fajtájú vadkacsát, 3 szalonkát s egy lilikludat, ezeken kívül számos vizi vadat lőttek, melyek nem kerültek meg. Vadászati színhely a Félhalomhoz tartozó Csattag és Meggyes lapos volt. Következő nap a vadásztársaság Graefl Jenő nagybirtokos vendége volt, kinek poroszlói birtokán szintén sükeres vadászat tartatott. („T.--Füred fa V“) — A legényegylet új elnöke. Dr. Samassa József egri érsek ő kegyelmessége, az elhunyt Lengyel Miklós püspök helyébe, az egri kath. legényegylet elnökéül dr. Kozma K ár oly prépostkanonok ő nságát közelebbről kegyelmesen kinevezni méltóztatotf. Érsek-főpásztor ő exja, ki kath. legényegyletünk ügyét atyai szeretettel viseli szivén, ugyanez alkalommal a legényegyleti ház czél- szerű kiépitésehez, költségvetésileg szükséges összeg teljes kiegészítésére ezer forinttal járult, s egyidejűleg elrendelni kegyeskedett, hogy az építéshez megkívántaié kellő, számú tégla- és palamennyiség, az uradalmi tégla- és palagyárakból díjtalanul kiszolgáltassák. — Kath. legényegyletünk új elnökénél, dr. Kozma Károly ő nságáná), a múlt csütörtökön, f. okt. hó 1-én tisztelgett az egyleti alelnök s titkár vezetése mellett az egyleti polgárvédnökség s az egylet jóltevöinek egy diszküldöttsége, hogy üdvözöljék az uj elnököt. Elnök prépost-kanonok ő nsga az üdvözlő küldöttséget igen nyájasan fogadta, s kegyes válaszában [biztosította a megjelenteket, hogy az egri kath. legényegylet érdekeit s föl-?“' virágzását mindenkor szivén fogja viselni, s minden tehetsége szerint előmozdítani. Egyidejűleg száz forintot bocsátott az egylet sürgősebb kiadásainak födözése czéljából az elöljáróság rendelkezésére. volt az előkelőbb körökből. Ha esetlenül szólítanám meg, a legközönségesebb vikeeznek tartana. Valami eredeti ötletre kellene bukkannom! De mire? . . Hasztalan törtem a fejemet. Még mindig töprengettem, . . . midőn a vonat megállóit. — Tonerre! Huszonöt perez! Étterem! — kiáltott a kalauz ajtónkat kinyitva. Szomszédném felemelkedett, kibontakozott pokróczaiból, melyeket a négy málhacsomaggal együtt a coupéban hagyott, s kiszállt. Dél volt. Magam is éhes voltam. A hölgy az étterembe ment, mely épen a túlsó végén volt az állomásnak. Én követtem őt. Most már kedvem szerint, gyönyörködhettem elegáns alakjában, melyet hosszú bársony-köpeny födött. A köpeny gallérán kedves barna fürtöcskék játszadoztak pajzánan. Fején a legszeretetreméltóbb szürke kalapocskát viselte, s lábai oly piczinyek voltak akár egy piskóta. Az éttermet megrohanták. Én hirtelen nyeltem le egy tányér húsfélét, amit épen a kezembe nyomtak, mig utitársnőm egy külön asztalnál kényelmesen szürcsölgetett valami levesfélét. Hamar elkészülvén étkezésemmel, a perronra siettem egy czigarettát elszini. A 25 perez csakhamar lejárt. Az utasok gyorsan foglalták el coupéikat. En is beültem helyemre. De utitársném még nem volt ott, Észrevettem, hogy az étterem mellett a vasúti kis könyvtár szemlélésébe van elmerülve. Háttal volt ugyan fordulva, de mégis megismertem elegáns termetét, hosszú bársony köpenyét, s szürke kalapját. Az összes utasok elfoglalták már helyeiket; s a kalauzok bezárták a coupé-ajtókat. — De az én utitársnőm lemarad a vonatról, — gondolám, s torkom szakadtából kezdtem kiabálni: „Asszonyom! Asz- szonyom!“ De nagyon messze volt, — nem hallotta. Fütty hallatszott, a vonat nyomban megindul. Mit tegyek?
