Eger - hetilap, 1891
1891-09-29 / 39. szám
319 ket mir egyszer illetőségi helyükre lolonczoltak. A főváros hullámzó áradatában a gonosz indulatok könnyebben találuak anyagot, a min élődhetnek, mint egy falu, vagy egy kis város falai közt, a hol zsákmány nem igen akad. S vájjon látjuk-e nyomát, valahol annak, hogy ezek félig ártatlan, félig roszindulatu, félig elzüllött, félig javulásra kész existencziák számíthatnak a társadalom pártfogására? Gondoskodik-e a társadalom kellőképen azokról, a kik, ha kenyerük van s kedvező körülmény hajlamaik kifejlesztésére, hasznos tagjai lehetnének az emberiségnek? A naponta százával és ezrével ide-oda tolonczolt, embertömeg nem az elvetemültség képviselője. Ezeknek a lelkében köny- nyen fölébred vagy megmarad a jóérzés, ha nem hagyják elcse- nevészni az embersivatagban, azt hívén, hogy ha már valamikép hazakerültek, hát már tisztességes emberek is váltak belőlük. Nem lehet komolyabb faladata a társadalomnak, mint hogy é kérdést a humanizmus szellemében megoldja. De ideje immár, hogy e téren is ne csupán a hangzatos frázisok szerepeljenek, hanem a valódi emberbaráti szeretettől áthatott cselekvés. („Emberbarát.“) Halász Gyula. Különfélék. (Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetésük a f. szept. hó végével lejár, előfizetéseiknek idejekorán való megújítására. Előfizetési föltételek: Egész évre . Félévre Évnegyedre . Egy hóra 80T Közs. fizethetnek elő. 5 frt. 2 „ 50 kr. 1 „ 30 „ .........................................— » 35 „ j egyzők és néptanítók lapunkra fél-áron T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. — Megyegyülés. Hevesmegye törvényhatósági bizottsága f. évi okt. hó 2-án délelőtt 10 órakor Egerben a megyei székház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyai: 1. A gyöngyösi katonai lovas laktanya építésére vonatkozó árlejtés eredményének előterjesztése. 2. Az e kaszárnya építéséhez szükséges és mintegy 280,000 írtra terjedhető költséghiánynak újabb kölcsön utján való beszerzése, s ennek födözetére a pótadó lekötése. 3. A kir. kereskedelemügyi ministernek a községi munka tárgyában alkotott megyei szabályrendeletre vonatkozó rendeleté. — Szolgalati jubileum. Rapaics Rikárd, hajózási főfelügyelő, a magyar kir. államvasutak hajózási vállalatának vezetője, f. szept. hó 23-áu ünnepelte 25 éves szolgálati jubileumát, mely alkalomból ügyosztályának tisztviselői testületileg tisztelegtek nála. Ez a kitüntetés bennünket is közelebbről érdekel, mert az ünnepelt Rapaics Rikárdot Hevesmegye, sőt Eger város fiának nevezhetjük. Édes atyja ugyanis, a jeles Rapaics honvédezredes, a magyar szabadságharcz befejezése után elitélve, miután Radeczky közbevetésére kegyelmet kapott, Hevesmegyében Tiszafüred vidékén tartózkodott, utóbb pedig véglegesen Egerbe tette át lakását, hol el is hunyt. Rapaics ezredesnek számosabb fiú-gyermeke volt, kik közöl ma többen igen előkelő állásokat foglalnak el. (Egyik minist, tanácsos, a másik bpesti egyetemi tanár stb.) Ezek közé tartozik az ünnepelt Rapaics Rikhárd is, ki pályafutását a dunagőzhajózási társulatnál kezdette, mint közönséges matrózfiú (Schiffsjunge), s tehetsége s szorgalma által pickauf emelkedett mindig magasabbra oly időkben, mikor a nevezett társulat kebelében magyar tisztviselőnek hire sem volt. Rapaics Rikárd mint hajókapitány 1879-ik évig szolgált a dunagőzhajózási társulatnál, mikor a magy. kir. vasúti és hajózási felügyelőségben hajózási főfelügyelővé nevezték ki. E magas állásában sok reményt kötnek Rapaics Rikhárd kiváló szakképességéhez a magyar állami hajózási vállalat fölvirágzása énlekében. Rapaics Rikhár- dot egyébként nemcsak itt töltött gyermekévei fűzik hozzánk közelebb. hanem azon körülmény is, hogy veje egri müveit köreink egyik előkelő tagja-, Boroviczényi Gyula- egri s eger-farmosi birtokosnak. — Hymen. Korponay István, a bevesmegyei egri járás szolgabirája, a múlt héten váltott jegyet Földes Anna kisasszony nyal, özv. Földes Györgyné birtokosnő kedves és művelt leányával Gyöngyös-Patán. — Kinevezés. Dr. Nánássy Ernő jogtudor, hevesmegyei birtokost, ki a hevesi alszolgabirói állásra is pályázott, közelebbről a megye főispánja tiszteletbeli szolgabirónak nevezte ki, s eképen, csudálkozásom nem lehetett volna nagyobb. Két dologról bizonyos voltam: hogy a lelkész a legszigorúbb igazságszereteté- röl volt ismeretes, s hogy Ítélete az emberek felől mindenkor a legenyhébb vala. Most hát megtudtam, auélkül, hogy kétséges- kedism vagy kérdeztem volna, hogy ez ünnepelt hősünk iránt a világ a legnagyobb tévedésben van, s hogy ő csakugyan egy nagy tökfiikó. Pár nap múlva az öreg lelkész, bizalmas együttlétünk alkalmából fölfedezte előttem a titkot. A következőket beszélte el: Mintegy negyven év előtt tanár voltam a woolwichi katonai akadémiában. Jelen voltam a fiatal Scoresby fölvételi vizsgálatánál. Valamennyi tanuló csinosan, s okosan felelt, mig Scoresby urfi semmit se tudott. Egyébkint szembetünőleg jó, barátságos, szeretetreméltó s igénytelen volt. Valóban kínos volt rám nézve -az együgyűség ezt a szomoiú képét előttem látni, s ostoba, bamba feleleteit hallani. Egész valómat mély szánakozás szállta meg iránta. így szóltam magamban: ez a fic/.kó kétségkívül ismét megbukik, ha újból vizsgálatra jő, tehát csak künyörületességet gyakoriok, ha bukását, amennyire lehetséges, elviselhetővé teszem. Félreliivtam, s pár szóból kivettem, bogy Julius Caesarból tud valamit. Miután egyébről absolute fogalma sem volt, hirtelenében, mint egy gályarabba!, bemagoltattam vele nehány kérdést Julius Caesárról. Ön nem fogja elhinni, hogy e pár kérdéssel a vizsgálatot fényesen kiállotta, sőt, még dicsérő elismerést is kapott, mások rovására, kik nálánál ezerszerte többet tudtak. Esetleg nem is kérdeztek egyebet tőle, mint azt a pár kérdést, melyet, bebifláztattam vele. Valóban csudálatos eset vala. A későbbi valamennyi évfolyamokon is támogattam őt, ama/, érzéssel, melyet például egy anya érez hülye magzata iránt. S ő mindig megmenekült a bukástól, igazán hihetetlen, csudálatos módon. De végre is, ami többé nem menthette meg, s ami okvetetlenül kellett, hogy nyakát törje, — a mennyiségtan volt. Elhatároztam tehát, hogy itt is annyira elviselhetővé teszem, számára az elkerülhetetlen bukást, amennyire csak tehetem, s újra bemagoltattam vele néhány kérdést, amelyek leginkább előfordulnak vizsglatok alkalmával, s ezzel sorsára hagytam. Igen, uramT kisértse meg megmagyarázni magának: a ficzkó, az én legnagyobb kétségbeesésemre, a vizsgálaton az első dijat nyerte, s a legnagyobb kitüntetésekben részesült! Egy egész hétig nem tudtam aludni. Lelkiismeretem éjjelnappal egyre gyötört. Amit tettem, csupán részvétből történt, egyedül azért, hogy e szegény fiú bukását enyhítsem, — de ily eredményre soha sem számítottam. Bűnösnek, nyomorultnak éreztem magam. Egy fajankót fényes és e mellett rendkívüli fontosságú pályához segítettem, aki a legelső alkalommal magát s alattvalóit okvetlenül tönkre fogja tenni. Ekkor ütött ki a krimi háború. Miután háború volt, igy gondolkoztam magamban: Békére nem számíthatunk, tehát legalább is lesz kilátása ennek a tökkolopnak becsülettel elesni a harcztéren, mielőtt ostobasága napfényre kerülne. Földindulásra számítottam s az csakugyan bekövetkezett s engem megrázkódtatott. A hivatalos lap legközelebbi száma meghozta a tuskónak kapitánnyá való kineveztetését a harcztérre induló ezredek egyikénél. Sokkal értelmesebb, derekabb katonák kényszerültek a hadi szolgálatban megöregedni s megőszülni, mig ilyen ranghoz jutottak. De ki is képzelhette volna, hogy ily nagy felelősséggel járd tisztséget egy ilyen éretlen, ostoba tacskóra bízzanak. Már azon is el bámultam volna, ha eset leg káplárnak teszik, — de kapitánnyá! — Képzelje ön! Azt hittem a következő éjen megőszülök. Tudja ön, mit tettem ? — Én, aki a nyugalmat annyira szeretem, s a feltűnést annyira kerülöm. Azt mondám magamban: Ez emberért hazádnak vagy felelős. Tehát vele kell menned, s ü.yelned rá, nehogy veszélyes ostobaságokat kövessen el. Sóhajtva szedtem össze tehát nagy fáradsággal összekuporgatott csekély tőkepénzemet, s a táborba mentem. S itt uram, mit kelle látnom? Minden hajamszála égnek
