Eger - hetilap, 1891

1891-01-27 / 4. szám

31 szombaton, minden vasúti érkezési időpontban, kivül fog tartóz­kodni az iudóliáznál a bizottság két vagy több tagja, kik majd az érkező vendégek fogadásáról, esetleg azoknak elszállásolásá­ról gondoskodni fognak. Felhivjuk tehát az e bálra készülő s városunkban netalán tájékozatlan vidéki vendégeinket, hogy e tekintetben, a vasúti indóháznál található rendező kizottsági ta- gokkoz (kik jelvéuyeikrölis fölismerhetők lesznek) teljes bizalom­mal fordulni sziveskedjepék. — Reményi Ede nirneves hegedűművész hazánkfia, Magyar- országon rendezendő bucsú-hang verseny-kör útját, —mint lapunk egyik utóbbi számában jeleztük — Egerben, f. évi feb­ruárhó 21-én az ó-kaszinó nagy termében tartandó hangverse­nyével nyitja meg. Reményi egri tisztelői ez alkalomból banquet- tet akartak rendezni tiszteletére, melyről azonban, tekintve, hogy nagynevű művész hazánkfia a főt. cziszterczi rendháznak lesz szívesen látott vendége, lemondottak. A nagy érdekű hangver­seny iránt már is nagy az érdeklődés annyira, hogy már eddig számos előjegyzés történt és sokan már jegyeiket meg is váltot­ták. Jegyek a Szolesányi örökösök könyvkereskedésében foly­ton válthatók. Felhivjuk mindazokat, kiket e hangverseny érde­kel, különösen azokat kik magukat már előjegyeztették, miszerint helyeiket jó előre megváltani szíveskedjenek, hogy esetleg később jelenkezők igényeinek is megfelelhessünk. — Az egri korcsolyázó egyesület uj választmánya, a legkö- zelébb tartott választmányi gyűlésen egészittetett ki, az alap­szabályok értelmében egy alelnök, háznagy és jegyző megválasz­tása által. Ezek szerint a korcsolyázó egyesület 1891-ik évi vá­lasztmánya a következő: elnök: ifj. Simonyi Károly; pénztáros: id. Gröber Ferencz; alelnök : ifj. Gröber Ferencz ; háznagy: Föld- váry Árpád; jegyző: ifj. Imre Miklós; választmányi tagok : Gro­ber Anna, Köllner Ilonka, Sajóssy Irénke, Blasiu Simon, Ficzere Béla, dr. Góth Ferencz, Helvey Adolf, Raschendorfer József, Szabó Béla. — Jégünnepély. Az egri korcsolyázó-egyesület f. évi február hó 1-én a hevesmegyei bált követő vasárnapon, fényes kivilágí­tással egybekötött nagy jégünnepélyt rendez érseki major­beli jégpályáján, a helybeli katonai zenekar közreműködése mel­lett. Az ünnepély kezdete 4 órakor délután. A kivilágítás pedig esti 6 órakor az újonnan készült tükör-reflex lámpásokkal fog eszközöltetni. Belépti dij a rendes. — Esküvő. Loór Gyula eger-városi tisztviselő, fiatalsá­gunk kedveit tagja, e hó 24-én szombaton d. u. 5 órakor ve­zette oltárhoz, a főszékesegyházban, aráját, Kempelen Margit k.-a.-t, néh. Kempelen Béla volt bpesti tűzoltó főparancsnok kedves, szeretetreméltó leánykáját. Az esketési szertartást ft. dr. 1883-tól fogva érseki helynökké neveztetvén ki, majdnem kizá­rólag csak ezen tisztjének élt. Ugyanezen évben az a kitüntetés is éri, hogy a képviselőház közoktatási bizottságának elnöksége többrendű kérdésben tanácsához fordul. Legutolsó nyilvános sze­replése végül 1885-ki marcz. 26-án esik a főrendi házban, hol a választ, püspökök felsőházi meghivatásának ősi joga mellett fé­nyes beszédben állott fel. A következett 1886. elején agybaj kezdett mutatkozni nála. Ugyanaz a gyászos vég fenyegette, mely barátját, Keményt élte. Fényes szelleme lassankint elhomályosodott. 1888. január 23-án, Egerben, végezte napjait. Halála már mint szabaditó angyal je­lent meg, hogy levegye válláról a keresztet és jótetteinek diadal­jeléül sírjára tűzze le. . . . Mivel sok jót is tett! Főpásztora, dr. Samassa József érsek, fényes elismeréssel kisérve körözteté elhunytát megyéjében. — különösen kiemelve egyházirodalmi hasznos és dicsteljes munkásságát. Emlékét al­kotásai úgy az irodalmi, mint a jótékonysági téren sokáig meg fogják őrizni. Nagyszámú munkáit: önállók, értekezések, könyv- ismertetések, bírálatok és szónoki remekek teszik. Egyik nemes vonása volt az irodalmi téren: a jeles ifjú erőket fölkarolni. Szá­mosabb egyházi Íróink az ő bátorításának, tanácsainak, segédke- zésének köszönte Írói s ez utón más emelkedését, is. Mint ember élénk kedélyzetű, áldozatkész, emberszerető s magas eszmékben élő nagy szív, nagy szellem volt. De mivel életútját tévedések nélkül bejárni ő sem tudta, neki is a világ zsoldja járt ki. Sokan rostálgaták múltját, — s olyanok is, kik Demkó György érs. lyc. Iheol. tanár végezte, ki kenetteljes be­szédet tartott az uj párhoz. A násznagyi tisztet Grónay Sándor polgármester és Hám Gyula megyei árvaszéki elnök teljesítették, mig a nyoszolyóasszony helyét Sinkovics Imréné úrnő töltötte be sok szeretetreméltósággal. Nyoszolyó-leányok: Belánszky Elvira (Budáról) és Francz Sárika k.-a.-nyok vőfélyek, Barta Árpád és Ligethy Gyula urak voltak. Az esküvőt fényes lakoma majd táncz követte. — Az egri érs. joglyczeumon a szokásos félévi szünet e hó 24 én vette kezdetét, s tart februárhó elsejéig. A beiratkozások a második félévre február 1-től 8-áig fog tartani, mely után ismét kezdetöket veszik a rendes előadások. — Színészet Egerben. Veszprémi Jenő jól szervezett dráma-, népszínmű- s operette társulata, mely ez idő szerint Lőcsén működik s szép pártolásnak örvend, a jövő febr. hó 24- étől városunkban szándékozik Thália-templomát felütni, s itt a törzskaszinó nagy termében előadásokat tartani. A mintegy 30 tagból álló társulat a vidéki színészet kiválóbb s ismertebb erő­iből is bir nehányat; nevezetesen a Veszprémi társulatában van­nak Veszprémmé Ágh Ilona, Perczel Mari, Ujváry Teréz énekes­nők, Lorándi Tivadar tenorista, Viola baritonista, Nagy Katicza, Rakodczay Pál, Luy Matild, Timárné stb. A társulat lőcse- előadásairól, ügvekezetéről és szép sükereiről igen szép elismei réssel nyilatkoznak az ott helyi lapok, s a Veszprémi társulata annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy támogatására, a városban szinpártoló egyesület alakult. — A társulat operett előadásait a helybeli katonai zenekar fogja kisérni. — Önkéntesek tánczestélye. A cs. és kir. 15 számú gyalog­hadosztály egyévi önkéntesei, 1891. évi február hó 4-én Miskol- czon, a Dresdner szálloda nagytermében tánczestélyt rendeznek. Kezdete 9 órakor. — Az egri jogakademia polgárai által f. hó 10-én rendezett táncz-estély alkalmából utólag felülfizetni kegyeskedett özv. Gyu- lay Pálné úrnő ő nsga 2 irtot. — Köszönet nyilvánítás. A hevesmegyei takarék-pénztár t. ez. Igazgatósága az éri kath. legényegylet pénztára javára 10 firt., azaz: tiz forintot adományozván, az egyesület nevében ezú­ton mond hálás köszönetét az elüljáróság. — Felvilágosítás. Az „Eger“ lap f. évi jan. 20-diki számá­ban valaki szives volt „Koronabeli asztaltársaságunk“ jan. 17-én tartott tánezestélyéről, ránk nézve elég hízelgőén megemlékezni. De egyúttal azzal ró meg, hogy „mig 3—4 évvel azelőtt a nyil­vános bálokon és tánczestélyeken mindig részt vettünk, azokat úgy anyagilag, mint megjelenésünk által erkölcsileg emeltük: ad­dig az újabb időben meg nem érthető ok miatt egészen sem örökbecsű irodalmi müveket, sem Sz.-László-Társulatot, sem egyéb, századokra kiható jótékonyság emlékeit nem hagyták és nem hagyják magok után. . . . Kapcsolatban anyagi zava­raival, úgymondott „lukullusi lakomái“ voltak leginkább emle­getve. Hát szerette, barátjával, br. Keménynyel együtt, a vidám társaságot; ezért fogadták asztaluknál inkább többször mint egyszerre sok barátaikat. Lakomáik azonban nemhogy tobzódás­félék. de még csak nem is dús magyar vendégséget jelentők vol­tak egyedül, hanem politikai s társadalmi mozgalmak egyszers­mind. Sok jó eszme és terv fogamzott itt meg! S e mellett nem egy oly nyomott helyzetű írónk, s nem egyszer fordult ottan meg szívességükből, kik másszerű támogatást tőlük sem kérni, sem el­fogadni nem fogtak volna. Danielik anyagi rövidségeit sokkal in­kább nagy jó szivüségének, adakozásainak, a tulajdonjoggal hét éven át 3—4000 frt. ráfizetéssel szerkesztett „Religió“ kiadási költségeinek és végre többszöri nagy utazásainak lehet betudni. Szerencsére egyetlen élőnek nehéz szava sem zördülhet meg, szenvedett rövidsége miatt, a békében nyugvónak koporsóján. Mikor elhúnytának hire terjedt, számtalanokban keltett meg- illetődést az egykor európai szereplésben forgott, országos tekin­télyű férfiú fényes szellemének kialvása. Csak akik nyugtalan lelkét ismerték a múltban, a végső két éven át pedig szomorú ha­nyatlását látták: kivánhaták, kiengesztelődve, lelkének a „nyu­galmat“, melyben kevés része volt mindaddig, miglen az időt végre a csendes örökkévalósággal kapcsolhatá össze. Nem csak egyháza, hanem az irodalmi s tudományos világ is méltán nagy halottját gyászolhatá benne, — s azt, azon számosak is, kik az elhúnytban jóltévőjüket szerették, s kiknek azért, noha elköltözött» sokáig jelen lesz s élni fog emlékezetében.

Next

/
Thumbnails
Contents