Eger - hetilap, 1891

1891-09-29 / 39. szám

316

papjai. De nagy lelke, ha megdöbbent is egy pillanatra, de nem esett kétségbe. Kétszáz papot szentelt fel püspöksége alatt. A protestánsok fogyni kezdtek, pásztoraik megunták a küzdelmet s odahagyták nyájaikat, ezek pedig sietve borultak hűtlenül elhagyott édes anyjuknak, a kath. egyháznak kebelére.

Telekessy a Rákóczyféle mozgalomban tevékeny részt vett, és a nevezetes ónodi gyűlésen aláírta a „függetlenségi okmány“-t. Ennek következménye azután az lett, hogy Xl-ik Kelemen pápa 1709. dee. 18-ikán minden egyházi jogai és kiváltságaitól, valamint püspöki székétől is megfosztotta. A püspök erre szarvaskőéi várába vonult vissza.

Telekessynek fájt az Ítélet, melylyel Bújtatott, de nagy lelke most sem tört meg. Tudta, hogy áskálódások és rágalmak áldozata. Állása visszanyerhetéséért nem könyörgött, mert nem érezte magát bűnösnek. Ő magasabb szempontok miatt állt Rákóczy mellé, de midőn ez nem váltotta be a katholicismus megszilárdítására tett ígéreteit. Telekessy sohasem találkozott vele többé.

Nagy jelleme legjobban kiviláglik azon leveléből, melyet az ország biboros-primásákoz azon alkalomból intézett, midőn az egri káptalan és a papság javadalmakat élvező sok tagjára is kimondatott a jog- és vagyonvesztés. „Rólam végezzen Eminen- tiád, amint akarja, és az Úrban Ítéli! engem meg nem szomorít; de azért káptalanomat s ártatlan papjaimat, kik miben sem vétkesek .... ártatlanoknak nyilatkoztatni és fölmenteni kegyesen méltóztassék.“

Midőn Keresztszeghi gróf Csáky Imre az ő helyébe egri püspökké neveztetett, ki, Telekessy a hatvani beigtatáson megjelent és tiltakozott szóval és Írásban az új fópásztor kinevezése ellen. Heves- és Külsö-Szolnok vármegyék pedig örökös föispá- nuk visszahelyezését feliratban kérték, mint olyanét: „ki a nehéz napok alatt a kath. vallás ellenségeit visszanyomván, megyéjüket eretnekek ellen jelesül megvédte.“ A megyei papság sem hagyta el az ősz főpásztort borús napjaiban. Mellé állt az elnyomottnak és szeretetteljes ragaszkodásának megható n.vilvánulásai- val igyekezett a jó szívnek fájdalmát enyhíteni.

A „jól és alaposan értesült“ Felség kegye végre is Tele- kessyre irányult és ügyét behatóan megvizsgálva, a szentszék beleegyezésével és szives hozzájárulásával őt visszahelyezte 1711-ben püspöki székébe a megye nagy örömére.

Ez időtől kezdve Telekessy csak ma<ras állásának élt. Óriási alapítványai örök emlékeK mellette. Az egri papnevelő-intézet egyik legnagyobb alkotása, mely egymaga elég arra, hogy

nie a felelősséget oly ballépésekért, melyeket az illető szabad akarati elhatározással követett el. S mégis ez esetben a szerencsétlen nő rendkívüli fiatalsága azt látszott igazolni, hogy szavai nem valónak üres mentségek.

— Tehát csábítás áldozata? — kérdem szelidebb hangon.

— Csábítás? Nem. Engem arra, amivé lettem, — neveltek.

Kővé meredtem e vád iszonyatosságára, egy, a babaruhák

közól még alig fölcseperedett leányka ajkairól.

— Hogyan ? Ön merészkedik ez irtózatos vádat emelni szülei ellen ?

A leány összeszoritotta ajkait.

— Árva vagyok.

— Akkor bizonyára tévedés van a dologban. Előélete aktáiban családi állására nézve az van följegyezve, hogy atyja már meghalt, de édes anyja még életben van.

— Lehet. Nem tudom. Rám nézve anyám is halott, amióta elhagyott, s a nyomornak dobott oda.

— Boldogtalan gyermek!

E szavak, mint varázshangok, oszlatták el egyszerre a jégkérget, mely a szegény fegvencznő szivét borította. Zokogva borult egy székre, s arczát kezeivel elfödte. Szabad folyást engedtem igaz fájdalma erős kitörésének, mely mintegy reménysugár tűnt föl előttem, hogy e boldogtalan gyermek lelke még nincs végkép elveszve.

.Amint Angela kissé nyugodtabb lön, felhívtam őt, hogy élettörténetét mondja el. Szakadozott mondatokban adta elő életfolyamát, könnyei által gyakorta félbeszakítva. Valóban szomorú életkép tárult föl előttem, a nagyvárosi rémregények egy gyászos fejezete, melynek van ugyan elég folytatása, de vége soha sincs.

A szerencsétlen fegyencznő édes atyja festő volt, ki tanulmányait Rómában 1 iytatta. Itt (ismerkedett meg az Ápollo-sziuneve ölökké fennmaradjon. Emellett, convictust is alapított, elaggott papjairól gondoskodott és 1713-ban megkezdte az egri főtemplom építtetését, de nagyszerű művét 1715. márcz. 3-ikán bekövetkezett halála miatt nem végezhette be.

Benue a kath. egyház egyik legkitűnőbb főpapja hányt el. Nagy elme volt, a nagy elmék eszméivel, nagy szív, a nagy szivek lángoló haza és egyház iránt való szeretetével. Sokat szenvedett méltatlanul, de nála a méltatlan szenvedés csak arra szolgált, hogy lelkét felemelje. Az ö lelke erősebb volt, mint a fájdalom, mely oly gyakran sebezte. Hosszú élete hosszú és fárasztó munka volt és midőn eljött élte alkonya, nagy tetteinek tudatában elmondhatta a nagy Tarsi tavai hogy „végezetre élt etetett nekem az igazság koronája.“

Az általa alapított virágzó papnevelő intézet, halálának év- fordulati napját gyászünepélylyel szokta megülni.

Irodalmi munkássága a következőkben foglalható össze :

1. A világ pompás dicsőségének sietsége azaz gr. Erdödy Sándornak keserves dicsérete. Halotti beszéd. Nagyszombatban. (Becsben) 1682.

2. Flores precurn devotioni piarum mensium oblati. . . . Tyrnaviae 1762. (12 r. 209 1.)

Kéziratban maradtak utána:

1. Telekessy Stephani Alumni Collegii Romani opus Physico-Metaphisicum, Tyrnaviae- 1656. (4-r.) Saját kézirata.

2. Trifolium, sive opus Tripartitum, quod triennio in C dlegio srenerali Tyrnaviae excrevit laboré Step. Telekessy uec íi.iium quod parvnm, quia Trifolium. (8-r.) 270. 1. az érs. lyc. könyvtárában Egerben.

3. Pharos hungarica, ex qnatuor et dimidia decade return Hungaricarum Antonii Bonfini anno 1676. die ultima Nov. in solemnitate Scti Andreae apostoli inchoata per auctorem Catlied- ralis Ecclesiae Jaurinensis Archidiaconum Cathedralem et postea Praepositum Scti Adalberti tandem Custodem Jaurinensem ac tandem Episcopum Csauadiensem.

Koncz Ákos.

Fegyverek között.

(A szabadságharcai kiállításról.)

Nem először vagyok a szabadságban^ emlékeinek kiállításán. Mint a hi vöt. a templom, úgy hívogat engem ide a honszeretet varázsa.

ház egy kis színésznőjével, kinek csak igen csekély fizetése volt, de elég csinos volt arra, hogy számos udvarlói legyenek, kikkel bőkezűségre nézve a szegény festő nem versenyezhetett.. E helyett azonban olyasmit ajánlott fel a színésznőnek, mi mindennél értékesebb volt, — becsületes kezét. A csinos kis színésznő, minden hosszasabb fontolgatás nélkül elfogadta azt, szini pályájától, s minden kedvező viszonyaitól búcsút vett, s nejévé lön a festőnek. E házasságból származott Angela. Maga az édes anyja beszélte el mindezt neki, azon hozzáadással, hogy házasságuk első időszaka annál boldogabb volt, mert férje, hazájából, egész váratlanul, jelentékeny örökséghez jutott, mely számukra kellemes, gondtalan életet biztosított,. Angela visszaemlékezései megerősítettek ezt. Emlékezett, hogy finom öltözetekben járt, elegáns lakásuk volt, szülei egészen elkényeztették, s házuknak számos barátai valának, kik náluk pompás ebédek- és estélyekre gyakran megfordultak.

Az.atya e tékozlás ai saját jövőjének tartozik. Az örökséget igy kell elhelyezni, hogy későbbi művészi dicsőségét megalapítsa. Ez volt az anya tanácsa. Az atyja, ki egyedül neje szeretettnek élt. követte a tanácsot, s művészi könnyelműséggel pár év alatt nyakára hágott a szép örökségnek.

Angela rémülten emlékezett még az iszonyú jelenetre, midőn atyja kijelentette, hogy tönkre jutott.

— És művészeted? — kiálta rá neje gúnyosan. — Igen, művészete alig volt elegendő arra, hogy miután mindenüket eladtak, egy nyomorult padlásszobában tengethessék silány életüket. Keserű napok következtek, Angélára nézve annál szomorúbbak, mert elérte ama kort, melyben értelme előtt gyászos sorsuk egész iszonyatos valóságában föltárult. Anyja szakadatlanul sirt, de midőn észrevette, hogy a sírás még megmaradt szépségét is tönkre teszi, mást gondolt. Egy kora reggel elhagyta a házat, s csak késő délután tért vissza. Atyámnak, ki távolléte fölött nagyon aggódott, nyájas szemrehányással adta tudtára, hogy i inét