Eger - hetilap, 1891
1891-08-18 / 33. szám
272 talajába, hogy virágzó és izmosodó fa fejlődjék belőle a jövőben a gyakoribb érintkezés közben. A dalkört tengernyi nép várta a vasútnál, s lelkes éljenzés hangzott fel, midőn a fehértollas dalárok kiléptek a kocsikból. A teljes díszben kivonult tűzoltók sorrendben a kocsik előtt tisztelegtek s elüttök a műkedvelők képviselői állottak. A dalkör elénekelvén jeligéjét, Hanisz Imre a műkedvelők elnöke s az egész ünnepség tevékeny és lelkes rendezője, meleg hangon tartott, beszédben üdvözölte a dalkört, majd Deutsch Adolf h. tü- zoltó-főpar. szólt nehány üdvözlő szót. mire az egriek nevében dr. Ma ez ki Valér válaszolt, éltetve Gyöngyös városát. A dalkör azután zászló alatt bevonult a kaszinó udvarába, hol mint oldott kévét szétszedte a szívesség, egyes szálaira, a város polgárságának vendégszerető karjai közé. 8 óra után kezdetét vette a hangverseny, melynek lefolyása alatt fényes intelligens publikum a szorongásig töltötte meg a színkört. A hangversenyről következőket Írja a „Közügyeink“ zenereferense, akit, a kritika megírására felkértünk. „Az egri dalkörnek igen szép hírneve van a hazai dalárdák közt s ezt mai hangversenyükkel is fényesen beigazolták. A praecisitás, a gyujtóhév, a harmónia hatalmas ereje és tömörsége, a dal művészi festése, viharra költötték minden egyes szám után a közönség lelkesedését, és elragadtatását; a dalkör babért aratott mint mindig — s a gyöngyösi tűzoltók megtestesülve koszorúban nyújtották át a megérdemlett babérokat; a gyöngyösiek e koszorúja, maradandó emlék legyen az egriek szivében, mely a testvéri szeretet fáklyáját elolthatlanul lobogtassa örökké a két város polgárai között. De nem is csoda, hogy megbúvói ve lett a gyöngyösi közönség, — mert a dalkör önmaga művészetén felül magával hozta Pavelko Jolán kisasszonyt, utólérhetlen szép zongora-játékával, melybe szép lelkének egész mély, meleg érzése a művészet bámulatra ragadó erejével, a technika nagy mesterségével bele volt öntve. Elhozták magukkal erőteljes szép férfi énekük mellé, a csalogányt is csattogni: Alföldi Irén kisasszonyt, ki „jött, bájolt és hódított“, ki gyönyörű csengőhangjával és érzelmes dalolásával dörgő tapsvihart és újrázást költött fel. — De csak a dicséret és elismerés meleg hangján szólhatunk akkor is, midőn Láng és Barna urak játékáról teszünk említést, kik igazi műélvezetben részesítették közönségünket. Nem irok többet, hanem a gyermek nagy igazat mondó köszöntőjével végzem, „hol a szív a szívhez szól oda nem sok beszéd kell, éljen az egri dalkör, éljenek az egriek!“ Hangverseny után a kaszinóba vonult fel a dalkör, s a közönség egy része, hol az egriek tiszteletéi e társas vacsorát rendeztek a testvérváros polgárai. Vacsora közben szellemes pohárköszöntök hangzottak el, melyeknek motívuma többnyire a testvéri viszony és egyetértés eszméje s a dalmüvészet és cult ura fogalmai köre volt. Pohárköszöntoket mondtak: Hanisz Imre, Ta- posy Márton, Deutsch Adolf, Koczián Ferencz, dr. Maczki Valér, Kapácsy Dezső és dr. Csutorás László. A dalkör, tudván azt, hogy a rendezés munkájában az oroszlánrész Hanisz Imrét, a műkedvelők elnökét illeti, lelkes tüntetésben részesité a buzgó és fáradhatlan támogatásért, szűnni nem akaró dörgő éljenzésben törvén ki a reámondott tószt után. A diszbankettet táncz követte, mely a legnagyobb jókedvben és vidám hangulatban hajnalig tartott. Lusta referensünk elmulasztotta a jelenvolt szépek neveit följegyezni, tehát csak any- nyit mondhatunk, hogy sok szép és kedves hölgyben volt módja és alkalma gyönyörködni a pezsgővérű fiatalságnak, s nem egv fogékonyabb kedélyű ifjú dalár sóhajtozva vágyik vissza Gyöngyös „gyöngyei“ közé. A dalkör nagyobb része a reggeli vonattal hazajött, bár- házi gazdáik a legnagyobb szívességgel ajánlták fel vendégszeretetüket továbbra is, néhányon pedig részt vettek a' mátrai kirándulásban, hova a dalkört szintén meghivatta Hanák Kolos a Mátra-egylet elnöke. A haza érkezettek a legnagyobb lelkesedéssel szólnak mindnyájan az élvezett vendégszeretetről s az irányukban nyilvánult rokon- szenvröl. Hisszük, hogy ez ünnepség alapja annak az óhajtott testvéri viszonynak és egyetértésnek, mely a jövőben összefűzi a két várost a társadalmi és egyesületi életben, s mely tovább fejlődését a gyöngyösieknek egri látogatása alkalmával nyeri. A viszontlátásra ! — Az egri dalkör f. hó 23-án, vasárnap délelőtt 1 ] órakor, lyceumi tanulóhelyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyre az egyesület pártoló- és működő tagjai tisztelettel meghivatnak. Kelemen Lajos, dalköri jegyző. — Öngyilkosság. Pálok István, 60 éven felüli, egri lakos főldmives, kit, mivel a felesége zsirolvasztással foglalkozik, általában csak „az öreg töpörtyűs“ név alatt ismert városunk földműves osztálya, s a kit, mint a Juhász-féle rablógyilkosság főbűn- szerzőjét, csak nemrég csípett el és tartóztatott le az egri kir. törvényszék e vizsgálattal megbízott ügyes vizsgáló bírája, e hó 10. és 11-ike közötti éjjel, börtönében fejszögére, egy törülköző — Plébános úr, szólt a kiküldött titsztviselő, arról van vádolva, hogy az egész elöljáróságot megsértette becsületében; beismeri-e ezt? Igen is beismerem, sőt megint csak azt mondom, hogy az egész elöljáróság egytől-egyig hunezut gazember! A szolgabiró szörnyűködve hallgatta a kijelentést s elmarasztalta a vádlottat. — De kérem alássan, folytatta Szűcs Pista, nekem is van még egy pár szóm; én nem a levegőből beszélek; a mit mondtam, be is bizonyítom. Kezdjük tehát! — Öregbiró uram lopás miatt 3 esztendeig lakott a váczi tömlöczben. . . Nem hunezut gazember ? ... De biz az! — Törvénybiró uram egy pár ökör miatt, a melyet a más gulyájából téritett el, 5 esztendeig volt az illavai börtön vendége... Nem hunezut gazember ? . . , De biz az ! — Első esküdt uram hamis eskü amiatt másfél esztendeig élt a rabok kosztján. . . Nem hunezut gazember ? ... De biz az! S igy azután sorba ment az egész elöljáróságon egész a kjsbiróig. Mindegyikre tudott valamit mondani s a vége mindig csak az volt: Nem hunezut gazember ? ... De biz az! A szolgabiró elképedve hallgatta e vádakat s nézte a lefőzött elöljárókat, kikre a plébános ilyen magyarán rajok olvasta az igét, s végre igy szólott: — De ha ezek igy vannak, s látom, hogy kigyelmetek egy szóval sem tiltakoznak a felhozott vádak ellen, akkor nincs egyéb hátra, mint hogy köszönjenek le, mert hiszen ilyen ezégéres emberek nem lehetnek a falu elöljárói. — Tekintetes uram, vette át a védő szerepét az iménti közvádló, a világért se tessék ezt kívánni tőlök, mert hiszen nálunk ezek a legbecsületesebb emberek! És az elöljárók hálálkodva köszönték meg a bevádolt papnak, hogy ilyen nagyszerűen kiváltotta a becsületöket, * Hanem a párbért — mint csaknem minden helyen — Bugyiban is csak kénytelen-kelletlen fizették meg papjoknak s legtöbbször ez is csak olyan Káináldozat volt, inkább ocsu mint búza. Történt azonban egyszer, hogy Pista bátyánk, gondűző pipájából füstfelleget eregetve a kapu előtt, megpillantó,, hogy egy ökrös szekér tart a parochia felé. Ugyan mi lesz ez ? tűnődött magában , de bizony nem bírta kitalálni. Végre odaért hozzá a templombiró s tisztelettel jelenté, hogy párbért hozott. — Párbért, egy szekérrel egyszerre! ? kiáltott fel e soha nem tapasztalt dologra a plébános. — Bizony azt, főtisztelendő uram ! — No hát csak az udvarra vele, s kaput nyitat, kiváncsi volt azonban a nagy mennyiség minőségéről is meggyőződést szerezni s a szekérről lerakott zsákok körül kioldott egyet, s ime mit lát benne ? jól meghegyezett zabot; nézi a másikat, harmadikat s mindegyikben csak zabot talált. — Kurátor uram! miféle dolog ez ? — Hát kérem alássan, minthogy az idén rossz búzatermés volt, úgy okoskodtunk, hogy kétszer annyi zabot adunk búza helyett. — Igen. úgy ? válaszolt Szűcs Pista ; no hát akkor menjenek be maguk a váczi püspökhöz és kérjenek magoknak egy plébános helyett két lovat, ezeknek való a zab. * Ilyes lefűzések miatt nagyon fenték a fogukat a plébánosra, a ki nagyon katonás ember volt s bevádolták a váczi szentszéknél. Nemsokára idéző levelet kapott Pista bágyánk, hogy kötelességének tartsa ekkor és ekkor Váczon a saját alkalmatosságán megjelenni. (Folyt, köv.)
