Eger - hetilap, 1891

1891-08-11 / 32. szám

fogadott bennünket talpra esett dikczióval, utána pedig, mint foto-konyhamester, a villásreggelinél pompásnál pompásabb fris borjú- s malacz-pörköl ekkel, s egyéb kitűnő hortobágyi kome- deucziákkal, — no, meg finom borokkal, s egyéb italokkal. A jó kedv fokoztával, bensőbb ismerősei sokat kedélyeskedtek az öreg urra-1. Többek közt kérdezték tőle, hogy csak egymaga képezi itt a fogadó deputácziót? „Igen is kérem alássan, — riposztolt nyomban Matyi bátyánk, — mert itt a többség négy lábon jár.“ — „Hát ilyen sárosán kellett deputáczióba jönni?“ — kötődtek vele tovább, miután pantallójára útközben egy kis sár tapadt. „Hát nem tehetek róla, kérem alássan — válaszolta az öreg ur, — mert ezt az ünneplő pantallót is csak az urak tiszteletére húztam föl. Máskor nem szoktam benne járni.“ — Hogy a villásreggeli alatt, a jó borok, s a Rácz Károly zenéje által fölvillanyozott vendégek között sorra járták a pohárköszöntők, alig szükség említenünk. De azt meg kell jegyeznünk, hogy ezúttal a legtöbb, s legkedélyesebb pohárköszöntőt Dely Mátyás bátyánk mondotta. Csakúgy ömlött az ajkáról a sok talpraesett dikczió.

Reggeli után a társaság megtekintette a hires hortobágyi kőhidat, s utána a hortobágyi csikósok érdekes mutatványait a ménes ekzerczirozásával.

Egyek állomáson szintén impozáns és érdekes néptömeg üdvözölte, s koszoruzta meg az érkező vonatot, hol az asszonynépség még egyházi jelvényeket is hozott magával az ünnepi fogadáshoz. Itt Kiss János egyeki plébános tartotta a tartalmas üdvözlő beszédet.

Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az egyes állomásokon, hol, a hivatalos vizsgálat miatt is, a vonat huzamosabb ideig állott, Rácz Károly bandája mindenütt kirukkolt, s talpcsiklándó nótái mellett az odasereglett nép élénk tánczra perdült, melyben a vendégtársaság számos tagja is részt vett, hatalmasan megforgatva a piros-tarka szoknyás, puruszlikos alföldi csinos, fiatal hajadonokat s menyecskéket.

Alkonyattájban érkezett meg a vonat egyik legfőbb helyére, Tisza-Füredre, ezer meg ezer ajkról fölhangzó lelkes éljenzés kíséretében. — Ezt a városból előre elrendezett diszkivonulás előzte meg a városháza udvaráról; zeneszóval, az elül vitt zászló után ment a ref. és kát. hittfelekezet két lelkésze, utánok a ref., kath. és izr. iskolák íiu és leánynövendékei lobogókkal, a képviselőtestület s az önkéntes tűzoltó-egylet. A kivonultak a pályaudvaron sorakozva várták a küldöttséget, kiket Lipcsey Tamás főszolgabíró fogadott, s majd ft. Tariczky Endre és nt. Bán Zsigmond lelkészek mondtak üdvözlő és áldó beszédeket, majd fehérruhás leánykák megkoszorúzták a mozdonyt s virágbokrétákat nyújtottak Lakatos Aladár kereskedelmi miniszteri titkárnak s Csávolszky

Az „EGER“ tárczája.

Régészeti kirándulás a tárkányi Várhegyre.

(Folytatás.)

Mondjam-e, hogy az alkalmasan berendezett nos z vaj i vadász-tanyán, — hatalmas étvágyra és édes álomra találtunk? Csak egykét napig járja ki magát szabad levegőn, erdei vadonban a városi ember, már is megujhodik, étvágya helyre áll, melle szinte f ki tágul és megjön a kedve.

Épen ez a kulcsa az általánossá lett fürdőzésnek; persze hogy sok felgyógyul lseidben, Gasisteinben, mert hiszen a nyomasztó gondot otthon hagyta, a leigázó tehertől a szabad természetbe. menekült, ha egyébért nem, már csak fürdői előírásból is kint mozog az áldott napfényen, vagy az erdők üde árnyékában. Csak hogy ez a kúra nagyon is költséges, csak nagy ur szerezheti meg a fényűzést, kinek sorsa „otium cum dignitate“, vagy aki szabadalmazott gyártulajdonos, nagy-kereskedő.

Van ennél olcsóbb eljárás is ; kevesebb költséggel is, megnyerheted egészségedet iró asztalnál görnyedő barátom! Állj be turistának, rándulj ki egyszermászor egy kis hegyi partie-ra, legyenek abban kellő rendszabályaid, és meg nem bánod. Experto crede Ruperto!

A turistaság ma kivált egészségügyi kérdés, nem csupán honismereti feladat.

*

Ámde induljunk már a tárkányi várhegyre, mert később, ha peljebb hág a nap, nagyon is ránk tűz égető súgóra.

Lajos oi'sz. képviselőnek. A bizottság részéről Lakatos Aladár válaszolt az üdvözletekre.

Este a tiszafüredi birtokosság a pályaudvari tágas raktárban fényes bankettet és bált rendezett, mely mintegy 160 résztvevővel leirhatlan lelkesedéssel folyt le. Künn pedig a gyepen népünnepélyt adott a birtokosság, mely mulatságban mintegy 800-an vettek részt, ellátva étellel itallal, inig azután folyt a táucz a késő éjig.

Bent az étkező helyiséggé alakított raktári teremben a felköszöntők sorát Lipcsey Tamás nyitotta meg, éltetve Baross Gábor kér. minisztert és Csávolszky Lajost, vasntunk megteremtőjét. Tariczky Zsendovics József apát-kanonokért ürítette poharát, Lakatos miniszt. titkár a részvény társulatért, Csávolszky mindazon érdekeltekért, kik anyagilag és szellemileg segítették e vasút létrehozását, Szederkényi Nándor orsz. képviselő a szomszéd megyékből és városokból jött vendégekért; Tariczky Endre a mólt. egri főkáptalanra, majd Lipcsei Tamásra s a mérnöki karra emelte poharát, mig Nagy Zsigmond debreczeni hírlapíró a jelen volt hölgyekért ürítette poharát; Borsos Flóris füredi főjegyző pedig Csávolszkyra, Szederkényire és Lipcsey Tamásra.

Vacsora után az étkező helyiség tánezteremmé alakíttatott át, s Rácz Károly zenéje mellett vidám kedvvel járta a vendégsereg a kopogó kövezeten a csárdásokat s tourtánezokat. A négyeseket 50 pár tánczolta.

A jelenvolt hölgyek közül, a mint a szorongásig telt táncz- helyiségben s hullámzó sokaság közt alkalmunk volt rá, a következők neveit jegyezhettük fel; asszonyok: Justus Gusztávné, Kandó Iváuné, Gencsy Gézáné, Mocsáry Imréné, Kovách Gézáné, Kalavszky Albertné, Thomka Imréné, Medveczky Károlyné, Lipcsey Péterné Eger, Borsos Flórisné, Szarka Gyuláné, Légman Imréné, Soltész Henrikné, Szigeti Sománé, Pásztor Béláné, Sólyom Barnáné, Alapfi Gézáné, Kovács Pálné, Porczányi Fereuczné, Nagyfejen Béláné Jászberény, Standné Mészáros Erzsiké Jgar, Köncs Istvánná Örs, Nagy Istvánná Örs, Mlinko Istvánná, Magyar Sámueltié, Magyar Zsuzsika stb. stb. Leányok: Lipcsey Ilona, Szekerka Lujza, Gambelli Klára, Lipcsey Ánna, Lipcsey Erzsiké, — Lipcsey Mariska, — Lipcsey Iloua Eger, Mocsáry Erzsiké, Szekerka Izabella, Kovássy Margit, Kandó Elza, Kovács nővérek : Szeréna, Jolán, Nagyfejen Mariska Jászberény, Nagyfejed Berta Örs, Elek Gabriella Igar, Csikány Terézia és Mariska Örs, Köncs Mariska Örs, Streichert Angelika stb. stb.

A tiszafüredi fényes fogadtatás és erre következő ünnepségek tapintatos és rendkívül sükerűlt rendezése, valamint a vendégek pontos és kényelmes elszállásolása körül kifejtett nagyszerű fáradozásaiért, a t.-füredi közbirtokosság mellett, a legkiválóbb

A török úton legkönnyebben föl lehet jutni a vár tetőre, mi is azon mentünk; én azonban eltértem attól a nagy verő kőnél, mely a nagy-puszta-orma kövének vezettél, lefelé pedig egy darabon a Cseres tetőnek tart; fontosnak találtam ezen kővonalnak vagy más hasonlónak összeköttetését kipuhatolni a Cseres gerinczével, hogy igy a vár-möge, vár mesgyéje megállapítható legyen észak-keletről is.

Szerit nem ugyanis ez a szó: vármegye annyit jelent, mint vár müge; a régiek megének is mondták, mint p. o. hegy möge, vagy mint épen itt van a noszvaji határban kőkötőin égi; vár mege tehát olyan hely, mely a vár erődítésének határában esik, azaz védő vonalainak, kőgátjainak, csörszárkai- nak megette. Innét a hagyományos szólam politikai életünkben is: „1818. az alkotmány sánczaiba vette a népet is.“

Különben itt jogosan föl kell tennünk, hogy a tárkányi várban fennlakó nomad népnek nagy gulyái, nyájai, ménesei voltak alant, — erre látszik vallani a ménes-akó, vagy ménes- akol nevezet is a vár környékén, — ezen csordák legeltetésére bírnia kelletett a lent fekvő völgyeket, lapályokat is; viszont marháiknak biztonságáról alkalmasan kelletett gondoskodniok, ez pedig a vár közelében történhetett.

Ily legelő-terület lehetett az Egedig terjedő gyürüzet, ha ugyan ennek létezése csakugyan beigazolható volna; jelenleg ugyanis hézagosán körülfutó kővonalnál egyebet nem bizonyíthatunk; a geológusok vitázzanak majd rajta, ha vájjon e kősor csupán a természet játéka-e, vagy amint én hinni szeretem, — emberi kéznek óriási müve?

Tanyahely pedig lehetett a várvölgyén a Borbás, a mé- nesakol, arnóczkő, talán a biróné rétjének verője is, a Tiba-köz, Eged, hol a gátvonalak még jól fölismerhetók.