Eger - hetilap, 1891

1891-01-27 / 4. szám

26

fejére tette Budán Mátyás templomában, s midőn Pesten a belvárosi templomtéren, Magyarország és Európa szeme előtt, a magyar király esküjét vette a magyar alkotmány megvédésére.

Mint iró, egyházjogi értekezéseivel már bécsi tartózkodásai idejében feltűnést keltett, s győri püspök korában megírta 10 vaskos kötetet tevő „Pásztorleveleit“. Körlevelei híresek voltak tudás és tanítás dolgában. A püspöki ténykedés minden nemében s különösen a szónoklatban fá- radhatlan volt. Mint püspök háromszor volt Rómában, legutóbb az 1869—70-ik évi vatikáni zsinaton, melynek ülésein tartott remek beszédei, velős előadása, mély tudománya s klasszikus latin szónoklata által elragadó hatást gyakorolt a zsinati atyákra, s azoknak határozataira rendkívüli befolyást gyakorolt. Az 1871-ik évben tartotta meg Pesten, az akkor nagy érdeklődést keltett kath. autonómiai kongresszust. 1873-ban ruháztatott fel a bíborral s ő volt az első, ki Magyarország fővárosában, a magyar kir. palotájában vette át a magyar királytól (1874. jan. 13.) a bi- bornoki föveget.

Hogy mit tett Simor az egyházi, mit nevelési, mit a jótékonysági feladatok szolgálatában; mit végzett a művészet, a tudomány s az irodalom emelésére, mint egyházfő mint ember, s mint hazafi; mindezt híven, részletesen felsorolni lehetetlen. Nyilvános adományainak összegét mintegy 4 — 5 millió forintra becsülik.

A közügyekben utoljára az elkeresztelések ügyében Budapestre összehívott püspöki konferencziákon szerepelt. Ekkor — deczemberbe — tartózkodott utoljára Budapesten.

Ez évben érte volna meg herczegprimási és érseki méltóságának 25 éves jubileumát, azonban erős meghűlés egy héttel ezelőtt ágyba döntötte a korához különben életerős főpapot, s fokozódó betegsége pár nap alatt véget vetett nagy lelke teljes megadásával viselt szenvedéseinek.

Temetése f. hó 28-án d. e. 10 órakor fog végbe menni Esztergomban.

Az örök világosság fényeskedjék neki!

Az „EGER“ tárczája.

Ismeretlen emlékkönyvébe.

Olyannak Írjak,

Kit sohase láttam,

Nevét se tudom,

Mégis irok bátran.

Hisz’ a dal útja,

Hisz’ a költő sorsa:

Hogy kincseit szét —

Behunyt szemmel oszsza.

Száll a dal messze Ismeretlen tájnak —

Szivet előtte Ki tudja hol »árnak ?

A költő lelke Millió sugárban —

Megtörik, elvész Az örök homályban.

Rudnyánszky Gyula.

Egerváros népoktatásügye.

Lapunk múlt számában közöltük a kir. tanfelügyelőnek, Egerváros népoktatásügyéről a közig, bizottság elé terjesztett jelentését. — Ebből kifolyólag a közig, bizottság, f. hó 22-én 98. sz. a. ez ügyben a következő határozatot hozta: „Figyelemmel a jelentésben felhozott és begyözően megokolt körülményekre, Egerváros képviselő testületé felhivatik a következőkre:

1) Intézkedjék a képviselő testület, hogy a tankötelesek a legpontosabban összeirassanak s felölök teljesen megbíz ható törzskönyv készíttessék.

2) Elvárja a közig, bizottság Eger várostól, úgy is mint a vármegye székhelyétől, hogy a tankötelezettség érvényre emelése ii'áut, a lehetőségig mindent elfog követni. E végből gondoskodjék a képviselő testület, hogy a városi tanács egyik tagja, az iskola ügyeket felelősség mellett ellássa és a közig, bizottság 1888. évi 1171. számú határozatának, mely az iskolázás körüli eljárást szabályozza, mindenben érvényt szerezzen.

3) Feltűnőnek találja a közig, bizottság, a belvárosi községi elemi népiskolának, immár 20 évi fennállása után is népteleu voltát. — Ezen néptelenség megszüntetését a városnak úgy iskolai, mint pénzügyi érdeke megköveteli és halaszthatlanná teszi. Felhívja tehát a közig, bizottság a képviselő testületet, hogy ezen iskolát, az 1891—1892-ik tanévtől lehetőleg állandó helyiségben és a város oly részében helyezze el, hol az könnyen hozzá férhető és teljesen benépesíthető leend. — De e mellett még az is szükséges, hogy a községi iskolaszék teljes bizalommal gondozza és ellenőrizze ezen iskola beléletét oly végből, hogy az mintaszerűvé fejlesztessék, s a közönség bizalmát ez által is kinyerje.

4) Az előbbi pontban foglalt intézkedés által, a fiutanköte- lesek oktatásának törvényszerű ellátása lehetőleg biztosítva leend; de a leány-gyermekek iskolázási viszonyai valóban tűrhetetlenek s azon mulhatatlanúl segíteni kell. A közig, bizottság e végből már 1890. évi január hó 13-án, 2558. sz. a. határozatával felhívta Eger város közönségét, hogy a még hiányzó iskolák felállítására esetleg a rom. kath. hitfelekezeti főhatóságot is kérje fel. — Minthogy azonban ezen felhívásnak nincs sikere, most újból felhívja és kötelezi a közig, bizottság Eger város közönségét, hogy a népokt. törvényben, valamint az 1886. évi XXII.

t. ez. 21. §-ban foglalt kötelezettségéhez képest, a leány-gyermekek oktatására egy községi leányiskolát állítson, abban két tanítónői állomást szervezzen s ezen iskolát az 1891—1892-ik tanévben a város alkalmas részében nyissa meg. — A tanfelügyelői jelentés figyelemmel van a város anyagi helyzetére és

Danielik János emlékezete.

(j- 1888. január 23.)

— Kivonat Szvorényi Józsefnek a magy. tud. akadémiában 1891-ki január 26-án tartott „Emlékbeszédéből.“ —

Az egri főkáptalannak pár év előtt elhúnyt egyik dísze, az európai nevű Danielik Nép. János, pristinai czimz. püspök és udvari tanácsos, azon tüneményszerű lángszellemek egyike volt, kik — nem mint a köznapi halandók — a fejlődés és visszafejlődés rendes törvényei szerint nőnek és múlnak el . . . Ő, a rátolakodott szerencse szárnyain sebesen fejlett a magasba; de életsorsával szint’ oly hirtelen igazolta be, hogy a dicsőség magaslatának csúcsán senki sem állhat meg szilárdan. — többnyire előbb leesik mint leszáll. . .

Danielik hazánk egyik regényes tájékára nyitotta legelsőben szemeit. Szüléi a Gyöngyösi István, Arany és más költőink által megénekelt Murányvár tövében, Murányalján, Gömörmegyé- ben, éltek és hánytak el. Atyja, mint nevét állandóan irta, Dani élik Ignácz, a jog- és történettudományi szakokban képzett s a környéken jeles latinságáról hires megyei csendbiztos volt, ki fiával is korán megkedvelteié a tudományt és a könyv- olvasást, minek az a gyümölcse lett, hogy a különben is tehetséges ifjú iskolatársai közül mindig kimagaslott. Mint rozsnyói papnövendék a pesti központi semináriumba küldetvén, itt már Il-od éves theologus korában bölcsészettudori oklevelet nyert. Utóbb, mint a növendék-papok „Magyar iskolájának“ elnöke, egyháziro-