Eger - hetilap, 1891
1891-08-04 / 31. szám
256 dúl Pest felé kaszákkal, fejszékkel és ajkukon a Kossutli-dallal. Azt állítják, hogy itt hangzott föl először a mi kedves nótánk, hogy: „Kossuth Lajos azt izente.“ Szerzőjét ma sem tudjuk. E képeken kívül életnagyságú Kossuth mellképet olajba festve is kapnak mindama kiállítók, a kik nagyobb számú vagy a kik egyes, de igen érdekes dolgokat küldenek. A többi kiállító is kap élet- nagyságú fénykép imitácziót Kossuth képéből. Minden küldemény az 1848—49-ik szabadságharczi kiállítás rendezőinek Budapestre a fővárosi vigadóba czimzendő. — A „Pyrker-utcza“ kiszélesitését a múlt héten megkezdték. A ferenczrendiek kertjének keleti oldalán, az utcza teljes hosszában kétméternyi szélességben fogják az utczát kibővíteni. A 1 bővítéshez szükséges tért a ferenczrendiek, mint halljuk, teljesen dij nélkül engedték át a városnak azon kikötéssel, hogy a lebontott kertfalat az utcza hosszáig a város tartozik saját költségén fölépittetni. Az nj fal egy vonalba fog esni a főispáni lakás előterét elzáró diszes vasrácsozattal. — Az egri kaszárnya-épités a múlt jul. hó 31-én pénteken teljesen befejeztetett. Most már ott állanak a nagy terjedelmű vásártéren a hatalmas laktanya-épületek teljes pompájukban, s valóban meglepő, impozáns képet nyújtanak a szemlélőnek. Lesz még alkalmunk ez épületeket lapunkban tüzetesen is megismertetni. A teljes befejezés alkalmából Hirsch és Bachrach vállalkozók a múlt szombaton, f. aug. hó 1-én a délesti órákban az épületek s helyiségek előzetes megtekintésére hívták meg a ka- szárnya-épitő megye bizottságot, a helybeli sajtó képviselőit, s városunk néhány, az ügy iránt közelebbről érdeklődő polgárát; ott voltak: Zalái- József, Imre Miklós, Kovács Kálmán, Gáspárdy Géza, bizotts. tagok, a megyei tisztikarból Hám Gyula, Székely János, Pillér Ede, Kovács József, Szentkirályi Ödön, Klasánszky László, továbbá Grónai Sándor polgármester, dr. Schönberger Soma, dr. Schvarz Dávid, Hickmann Károly, Szabó Ignácz. stb. A vendégeket a távollevő vállalkozók képviseletében Fischer építési vezető mérnök, s Keleti Izsó, mint a megye részéről a kaszárnyaépités főfelügyeletével megbízott kir. mérnök fogadták s kalauzolták az épületekben, melyeknek úgy építési szolidsága, valamint czélszerü berendezése kellemesen lepték meg a látogatókat. Szemle után, a tisztikaszinó, diszes, tágas éttermében barátságos lakomához ült a társaság, melyen az épületek fölszerelése körül foglalatos egri iparos polgártársaink: Tancsa Lajos, a Bal- kay testvérpár, Gallasi stb. is részt vőnek. Röviden ez úttal is sietünk örömmel jegyezni meg, hogy a vállalkozók s az építést intéző mérnökök egri iparos polgártársaink munkáinak jósága, pontossága, s szilárdsága fölött minden irányban dicséretöknek s teljes elismerésüknek adtak kifejezést. Hogy az élénk lakomán kellemes pohárköszöntőkben sem volt hiány — mondanunk sem kell. Az első poharat Zalár József megyei főjegyző ürítette Hirsch és Bachrach vállalkozókra. Keleti és Fischer építés vezető mérnökökre, s az építésben részt vett iparosokra. Kovács Kálmán kir. főmérnök Hevesmegye, — Grónai Sándor polgármester Eger város közönségét éltelték, mint amelyeknek áldozatkészsége nagy mértékben hozzájárult a kaszárnya létesítéséhez. Dr. Schvartz Dávid, Keleti Izsót-, Keleti Izsó a kaszárnya építési megyebizottság tagjait, s különösen e bizottság távollevő elnökét Kaszap Bertalan alispánt éltette. — Színészet. Halmay Imre miskolczi színigazgató f. hó 1-éu szombaton kezdte meg előadásait a nyári színkörben. E napon Sudermann H. „A becsület“ ez. új darabja, vasárnap pedig Follinusz A. ismert népszínműve „Náni“ adatott elő. A jövő számunkban mindkettővel bővebben foglalkozunk, de, annyit már most is ki kell jelentenünk, hogy e két darab előadása meggyőzött bennünket arról, hogy a társulat jeles erőkből van szervezve, s azért melegen ajánljuk a t. közönség figyelmébe — Három éves kivándorló. Az „Allex“ nevű szállító gőzös e napokban egy 3 éves fiúcskát hozott New-Yorkba, névszerint az osztrák származású kis Zimmermann Alajost, kinek édes anyja útközben megőrült s a bréma tébolyházba kellett elhelyezni. Fiát azonban, a három éves Lojzit, marche route-val az „Allex“ hajóra tették, s elszállították Amerikába, hol az ott lakó többi családtagoknak, kik Minneapolisban laknak, átszolgáltatott. — „Az öngyilkosok klubja“ egyike a modern egyesülésimánia legújabb s legnevezetesebb szörnyszülötteinek. Ezelőtt Németországot tartották a furcsánál furcsább egyesületek klasz- szikus földjének. Maga Heine is igen jól mulatott afölött, hogy ha három német véletlenül összejött, mindjárt „klubbá" alakult, mely azonban csakhamar fel is oszlott, mert a klub szervezetére nézve mindaháromnak egymástól eltérő külön véleménye volt. Újabb időben azonban e téren Németországot messze túlszárnyalta Anglia és Amerika, hol a klubmánia találékonyságban s különcz- ködésekben minden eddigit fölülmúl. Ilyen alkotása a klubfanatikusoknak újabban „az öngyilkosok klubja“, mely régibb keletkezésű ugyan, de azért nevezhető újnak, mert létezése c^ak újabban jött nyilvánosságra, amennyiben a klub „ötvenéves főn állásán ak“, továbbá némely tagok „harm in ez éves tagságának“ jubileumát is megünnepelte, jeléül, hogy az öngyilkos-jelöltek még sem valami nagy buzgalmat tanúsítanak arra, hogy magokat önkezűleg mielébb kiexpediálják e sanyaruságos árnyékvilágból. Ez érdekes klubról eddigelé a következő furcsa adatok jutótdolt, akinek büszkesége is támasza volt, s a kitől, mióta csak világon van, gyengédségének jeleinél egyebet nem tapasztalt. Lassankint szelidebb, egészségesebb eszmék kerekedtek felül elméjében. A tömeg, mely előtte nyüzsgött, emlékeztette őt a dolgok változandóságára s állhatatlanságára. S csakugyan van-e különösebb látvány mint egy tömegé, ha elgondoljuk, hogy minden lénynek megvan a maga külön rendeltetése. Van-e valami, ami helyesebb fogalmat nyújtana nekünk arról, mire vagyunk képesek, mik vagyunk a Gondviselés szemeiben ? Élni kell, gondola Frigyes, s engedelmeskedni a magasabb vezetésnek. Haladnunk kell akkor is, ha szenvedünk, mert senki nem tudja, hová megy. Szabad s elég fiatal vagyok még; bátraknak kell lennünk s megnyugodnunk e sorsban. Mialatt e gondolatokba volt mélyedve, Gérard megjelent s feléje sietett. Halavány és nagyon felindult volt. Barátom, mondá, oda kell mennünk. Gyorsan, ne vesztegessük az időt. — Hová vezetsz ? — Hozzá. Megmondtam a tanácsomat, amit helyesnek véltem ; de ilyen alkalmakkor a számítás mind hiába, s az okosság se ér semmit. — De hát mi történt ? kiáltott Frigyes. — Majd megtudod; jer, siessünk. Együtt indultak Bernerettehez. — „Menj fel magad, mondá Gérard, egy pillanat múlva visszajövök;“ — s eltávozott. Frigyes belépett. A kulcs az ajtóban volt, a függönyök lebocsátva. „Bernerette, szólt, hol vagy? Semmi válasz. Előre ment a sötétben, s a félig kialudt lüz világánál meglátta barátnőjét a földön ülve közel a kályhához. — Mi bajod? kérdé, mi történt? Ismét csend. Hozzá lépett s megfogta a kezét. „Kelj fel, szólt hozzá, mit csinálsz itt? De alig mondotta ki e szavakat, irtózattal rettent vissza. A kéz, melyet megfogott jég hidug volt, s egy élettelen test omlott a lábai elé. Rémülve kiáltott segélyért. Gérard lépett be egy orvos kíséretében. Kinyitották az ablakot; Bernerettet az ágyára vitték. Az orvos megvizsgálta, csóválta a fejét s rendeletet adott. A tünetek nem voltak kétségesek, a szegény leány mérget, ivott; de minő mérget? — Az orvos nem tudta, s hiába igyekezett megtudni. Megkísértette eret vágni a betegen: Frigyes tartotta karjaiban; felnyitotta szemeit, megismerte Frigyest s átölelte, majd újra eszméletlenségbe esett vissza. Este, egy csésze kávét itattak meg vele; magához tért mint mikor álomból ébresztik fel az embert. Mikor megkérdezték, minő mérget vett be, először nem akarta megmondani; de az orvos fakgató kérdéseire, bevallotta. Egy a kályhára helyezett réz gyertyatartón tisztán lehetett a reszelő nyomait látni, e rettenetes eszközhöz folyamodott a szerencsétlen nő, hogy növelje egy gyenge adag opium hatását, mivel a gyógyszerész, akihez fordult megtagadta tőle a nagyobb adagot. (Folyt, köv.)
