Eger - hetilap, 1891
1891-08-04 / 31. szám
31-ik szám. 30-ik év-folyam 1891. augusztus 4-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden nirdetéstöl 30, nyilttérbei egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A magyar ifjúság válasza a budapesti oláh egyet.-ifjuság vádiratára. (Vége.) A badeni, a Württemberg^ a hannoverai, a szász, a bajor, innen-onnan mind immár csak német lesz. Ez igy lévén mindenütt másutt, más legyen-e, lehet-e más Magyarországon ?r Ugyanazok a tényezők itt sem szülhetnek más eredményeket. És ez az a magyarosodás, a mely itt folyik, és semmi más. Mert mi ma is régi szabadságunkban élvén, immár 1868-ban megalkottuk nemzetiségeink megnyugtatására a nemzetiségekről szóló törvényt, melyet fentebb már ismertettünk, Ebben mindenkinek megvan óva anyanyelvéhez való joga, nemcsak az egyesnek, nemcsak a családnak, hanem az egyháznak, a községnek, a közigazgatási törvényhatóságnak is, sőt nemcsak a többségnek, hanem még a kisebbségnek is. Azt veti ez ellen a bukaresti memorandum, hogy megalkottuk, de nem tartjuk meg. Ez tarthatatlan állítás, holott e törvény végrehajtása az illető érdekelt alkotmányos testületek ellenőrzésére van bizva: minden testület más-más nemzetiségű tagjainak számaránya szerint maga határozza meg tanácskozása és okmányai nyelvét De a modern élet tényezői ellenálhatlanabbak mindennél és gyakorolják hatásukat kérlelhetetlenül. Az életviszonyok törvényei megtámadják magát az emberi természet törvényeit. Az ember apát, anyát, szülőföldet, nemzetiséget elhágv harciban az élet érdekeivel. Es e tényezők Oláhországban az oláh nemzet, Magyarországon azonban a magyar nemzet fejlődésének és terjedésének kedvesnek. Ez ellen perelni lehet, de pert nyerni nem lehet. Hiszen ha egy pillantást vetünk a statistika adataira, konstatáljuk azt, hogy a magyar elem a magyar korona területén a legutóbbi harmincz év leforgása alatt majdnem megkétszereződött, a nélkül, hogy a nemzetiségek száma megfogyott volna. S mig csak tiz évvel is a magyar faj a nemzetiségek sorában csak relativ többséggel bírt az országban, addig, a most befejezett népszámlálás tanúsága szerint, ma már erős abszolút többségre tett szert. És nem lehet területeket kimutatni, a melyeket egyes nemzetiségektől elhódított volna. De szaporodott mindenütt az oiszágban s terjedése egyenes arányban van a világosság és a műveltség terjedésével. A népek tömegeit nem zaklatja, de beléjök szivárog elsőbben is az állami nemzeti öntudat, lassan, a nyelv is. Ez addig, mig magyar állam van, feltartózhatatlan. És nincs okunk ez őszinteséget megtagadni. Az 1880-iki népszámlálás szerint a lakosság — 13.728, 622 lélek következő ai Magyar Németh Tóth Oláh rányokat mutatta: 46.65% 13.62% 13.52% 1 7.50% ruthén 2.57%, horváth és szerb 4.60%. Egyéb nyelveken beszél még 1.54%,. Az 1890-iki népszámlálás adatai szerint a magyarul beszélők száma 54.22%. Hogy a magyarosításról épen a oláhok panaszkodnak, azt igen sajátságos színben tünteti fel az a körülmény, hogy addig, mig a magyarul beszélő nem-magyar születésitek számának átlagos százaléka 11.57, addig az oláhok ily százaléka 5.80%. A németeké 21'02%-je, a vendeké 12'22%-je, a horvát-szerbeké 10’83% je, a tótoké 9.82%-je, a külföldieké 25.07%-je! A magyar nyelv ismeretének %-je egyszersmind kifejezi az illető faj műveltségének átlagát is. Az egész nemzetnek 1772%-je olák;az egész oláh- ságuak 5.9, tehát nem egészen 6%-je tud magyarul, Hol lehet itt komolyan beszélni a fajnak és kultúrájának üldözéséről, nyelvéből való kifosztásáról ? Amaz ádáz gyülölség oka tehát nem az, a mi a román fiatalság memorandumában oknak mondva van. Egyetlen oka e gyü- lölségnek a magyar állam fenállása, gyarapodása, új virágzással kecsegtető jövője. Ez útját állja a hevesebb vérű, oláh politikusok politikai ábrándjának, a melynek javára értékesíttetik a mese az autochton erdélyi oláhságról; útját állja minden románok egyesítésének a dákoromán birodalomban. Mert az egészen bizonyos, hogy mig Magyarország fenáll, addig birodalma határait védeni fogja románok ellen és mindenki ellen. A lezajlott évszázak erősebb fegyvere a kard volt és Magyarország megvédte határait karddal is; de akkor sem feledte, hogy a kard csak a külső ellenség ellen jó, itthon nagyobb fegyver a szabadság és az igazság. És a magyarnak a dúló harczok viharában is gondja volt ez erkölcsi javakra s megőrizte a pajzsa alatt élő népek számára a szabadságot is. A modern életben már nem a kard, hanem a műveltség, a munka és a szabadság a nagyobb erejű fegyver. S midőn a magyar nemzet ma e fegyvereket forgatja minden erejével, mégis nem felejti a kardot sem; nemzeti államát ép úgy kész karddal is védelmezni, mint a hogy nemzeti alkotmányát 1848-ban védelmezte két nagy hatalom : az osztrák és az orosz egyesült hadai ellen. A borzasztó túl erő kiütötte kezéből a kardot, de nem ütötte ki szivéből erkölcseit és az erkölcsök tizenkét évi elnyomatás után kard és kelevéz nélkül meghozták diadalát. Első királyunk, kinek koronájához a magyar állameszme egész szentsége és sérthetetlensége fűződik, a kit az egyház szentjei közé avatott s kinek mint jogutóda a magyar kiráiy ma is viseli az apostoli czimet.: Szent István királyunk jelszava volt : Ha Isten velünk, ki ellenünk? E mondás ma is él a nép ajkán közpéldaszóképen s arra utal bennünket késő unokákat, hogy minden dolgainkat úgy igazítsuk, hogy Istenünk szövetségét el ne veszítsük. O reá hivatkozunk, midőn sorainkat befejezzük u legyen tanunk, a mi igazságukban. Nyugodtan, de nem ölünkbe tett kezünkkel nézünk a jövendő elé. O neki egy lehelletére el fog oszlani a véres gyülölség, mely ellenfeleink szivében tombol és neki egy intésére meg fognak világosodni az elmék. Mert a gyülölség román és magyar közt természetellenes dolog, forrása a jelen nemzedék rövid látása. Magyar és oláh mindenik idegenül van beékelve Európa keletén a szláv tengerbe, s elválasztja egymástól a déli és éjszaki szlávsásrot, egyúttal szükségképeni akadálya lévén e legutóbbi közül kiinduló némely aspirácziónak. Földrajzi fekvésénél fogva soha sem volt két nemzet szorosabb barátságra és szövetség utalva, mint ez a kettő. És eljövend az idő, melyben késő nemzedékek csodálkozással fognak arról beszélni, hogy volt olyan kor is, a mikor e ketttő vak gyűlölettel állt egymással szemben. Mi magyarok ezt már régen látjuk, de már az oláh táborban is vannak, a kiknek lelkében dereng ez az igazság. És az utolsó szó, a melyet e könyvben ajkunkra veszünk, ez legyen: az Igazság.
