Eger - hetilap, 1891
1891-01-20 / 3. szám
közöltük — felirt a kereskedelemügyi miniszterhez, ki most — értesülésünk szerint — tudatta a kamarával, hogy kérelméhez képest intézkedett, miszerint a nyári menetrend életbeléptetése alkalmából, a vonatok nevezett vonalakon gyorsabban közlekedjenek s az állomásokon a tartózkodási idő megrövidittessék. Ez által természetesen erősen érzett közszükségen leeud segítve, a melynél a kezdeményezés érdeme a kamarát illeti. — Megyei csendélet. Kovács Antal József felnémethi lakostól, f. hó 7-ére virradóra, ismeretlen tettesek, a kamara ajtajának kifeszitése után 100 frt készpénzt és egy zsák lisztet elloptak. A nyomozás eddig eredménytelen. — Jacso Mihályné m.-tarkanyi lakost sógora, Jacso Gáspár és ennek neje f. hó 7-én annyira megverték. hogy felgyógyulása kétséges. A két asszony fűtés közben perelt össze s később az ügybe a férj is beavatkozott egy vasvillával, mit azonban utóbbi tagad. Egy tüzelő piszkafa elkoboztatott és megőrzés végett az elöljáróságnak átadatott, a vádlottak pedig feljelentettek. — Majzik Erneszt hevesi lakos f. hó 13-án este Muszka János u. o. lakos udvarára ment és régi bosszúból, gyilkossági szándékból a Muszka házára forgópisztolyból 5 lövést tett, a nélkül, hogy valakit megsértett volna; azután Molnár János hevesi lakos házába menekült, és a forgó pisztolyt annak padlásán elrejtő. Miután a tettes a pisztolyt előadni vonakodott, motozás alkalmával azt a járőr megtalálta. A kir. járásbíróságnak jelentés tétetett, a bűnjelek elkoboztattak. — Rendőri hírek. Lopás. Antal (furo) Imre ismeretes rovott előéletű egri kapás, folyó hó 13-án korán reggel — saját szavai szerint betekintett, a nagygőzmalomba, hogy a munkásokkal egy kicsit beszélgethessen. László János gőzmalmi munkással nyomban szóba is állott s elmondta neki, hogy őt Tóth Jánosnak hívják és nagyon szeretne a gőzmalomban munkát nyerni. Az elfoglalva lévő gőzmalmi munkás nem sokat törődött vele, a mit Antal (furo) Imre arra használt fel, hogy addig mig a munkás a zsákok mögött foglalkozott, a felügyeletére bízott búzás zsákok közűi egyet, mely egy puttonba volt bele téve, puttonostúl együtt a hátára vetett s észrevétlenül odább állott. A gőzmalmi munkás csak órákkal később jött nyomára, hogy egy fél zsák tiszta búzája hiányzik. Rögtön tisztába volt vele, hogy azt Tóth János emelte el s az esetről jelentést tett a rendőrségnél. A rendőrség a személyleirás után tüstént ráismert az állítólagos Tóth Jánosra, Antal (furo) Imre személyében s a következő nap már el is fogatta. A jómadár kezdetben konokul tagadott s csak akkor ismerte be bűnös cselekményét, midőn azzal, a kinek a lopott puttont eladta, szembesítették. A búzát egy A Királyi kastélyban meg szörnyen nagy volt a vigasság, mert hogy im! a legkisebb királylánt is szerette egy katonatiszt, ahhoz ment hát feleségűi. A vándorló királyfi egyet gondol esta, elküldi a farkast a királyi kastélyba, hogy hozzon neki egy kis lakzi-maradékot. Elévesz hát a farkas egy nagy szénahordókast, elmegy a násznép közé s elmondja a királykisasszonyoknak, hogy mi járatban volna? Megrakják hát a szénahordó-kast telisden-teli étellel s akkor fogja a farkas, megköszöni, hazamegy. Hanem a hogy a király udvarán végig haladt, a kutyák rálázadtak, elkezdték marni, kaparni, ez meg aztán hogy jobbra is, balra is kapkodott, a szénahordó-kasban már csak itt-ott volt egy kis lakzi-maradék, a mire hazaért. Elküldi hát a király-úrfi megmeg a medvét, hanem hogy ez. is azonszerint járt, mint a farkas, az oroszlányt küldte a kastélyba. Ez aztán szépen, fáinál fölment a lépcsőkön, be a lakodalmas néphez, ott a három király-kisasszonynak bókot hajtott, s elmondta, kogy ez ő gazdája egy kis lakzi-maradékot kéret. Megrakják a szénahordó-kast harmadszor is étellel s azt mondják az oroszlánnak: — Mondd meg a gazdádnak, hogy necsak a szolgáit küldje, hanem ő maga is jöjjön el, mert éjjel-nappal mindig egyre várjuk. Itten az oroszlán hazaviszi a széuahordókast, úgy a hogy tele rakták s elmondta a gazdájának, hogy mit üzent a három király-kisasszony. Kapja a királyfi, nyakába veszi a tarisznyát s elmegy a három állattal a kastélyba, be a násznép közé. Arra a három vőlegény felcsattan, hogy nem királyi lakadalmat illet, a hova ilyen csúf állatokkal jön be egy vándorló legény! — s ki akarzsidó asszonynak, a zsákot pedig egy egri kofának adta el s az árát mindkettőnek megitta. — Talált pénz. A városban egy kisebb összeget kitevő pénz találtatott. Igazolt, tulajdonosa a rendőrségnél átveheti. Szépirodalmi csarnok. Az egri nagy-egedhegyi remete. — Elbeszélés. — Irta: id. Murányváry János. Eger város határának éjszaki oldalán emelkedik a tenger színe felett mintegy 550 méternyi magasságban az úgynevezett „Nagy-Eged“ hegye. Ezen hegyek délkeleti oldalán, fönn a csúcson, mai napság is hever még néhány kődarab, melyek az ott lévő egykori remete-kunyhóból valók. A 30-as években magam is, vadászataim alkalmával többször menedéket leltem alattok a hirtelen támadt hó és esőszakadások ellen. Jelenleg végkép elpusztúlt. Csak a kútnak maradt fel még nevezete, amely mintegy puskalövésnyire csörgedezik a Nagy és Hosszú Eged közti tetőben, s melyet a nép ma is „remete kútjának“ nevez. 1828-ban édes atyám a következő beszéd kíséretében mondotta el az egedi remetével történt találkozását: Ií-ik Rákóczy Ferencz fejedelemnek Murány várában szépapám, — következve a „te déd-apád is — volt parancsnoka mint a palotások ezredese. Ősünk az akkori időben alkalmatlankodó úgynevezett labancz ellenséget várbeli kis seregével egy kitörés alkalmával elkergette, s ez által a vidék békéjét helyre állította. Egyedüli kiváló szórakozása és mulatsága a vadászat volt. Eme szenvedély leszármazott családaink minden tagjára s igy történt, hogy én is 1798-ban az insurrectióból hazaérkezvén, öröklött nemzetségi szenvedélyemet élvezendő, egy tavaszi napon, Szent József táján szalonkákra mentem ki a Nagy-Eged hegyére vadászni, — s midőn a szorgalmas kereséstől bágyadtan elfáradva, szomjúságomat eloltandó, a csörgedező kúthoz értem, ott találkoztam a remetével, ki épen vizes edényének megtöltésével foglalkozott. Leírni ama hatást, melyet látása előidézett, alig lehet. Oly piétás vett körül, mintha egy túlvilági lénynyel találkoztam volna. Körülbelül majdnem egy öl magas, hófehérségű haj-, bajsz- s szakállal, vörhenyes csuklyában, melyet fehér corda fűzött ösz- sze derekán, s erről lógott olvasója, mely mogyoró és dióból ké ták tenni a szűrét. Hanem a fiú arra kérte a királyt, hogy csak néhány szava lesz. hallgatná hát meg. — No hát halljuk, mi bajod van ? — Nem egyeb, felséges király, mondja meg nekem hogy micsoda halált érdemel az, a ki másnak a nyakát elvágja? — Akasztófát! — feleli a király. — Hát a ki elcsábítja a más menyasszonyát ? —• Az is akasztófát! No hát felséged, akasztassa fel mind a három vejit, mert csalfaságba jártak, s elmondta, hogy mit, mit nem tettek. Akkor a három vőlegény neki a királyfiúnak, hogy majd kilökik, hanem a három király-kisasszony meg oda állt közibök, s azt mondták, hogy: — Annak van itt nagyobb becse, a ki elé tudja mutatni a sárkány nyelvének a hegyét, mert az mentette meg a mi életünket, a ki pedig nem, az akasztódjék fel. Eléveszi hát a három vőlegény, mutatja, hanem bizony az egy se volt a sárkány nyelve hegye, felakasztatta hát őket a király nyomban, a vándorló királyfinak pedig, mikor elmondta, hogy ő ki s ki, hoztak olyan ruhát, a ki még testen se volt. aztán ha volt lakodalom, vagy nem, de volt azután olyan, hogy hét országra szólt. Lakadalom után meg hazament a királyfiú a feleségével, az édes apjához. Magával vitte a két sógornéját is, azok meg a király-fiú két testvérbátyjához mentek feleségül s ott is volt olyan lakzik. hogy mulatott ott mindenki, még az árva gyerek is. Eddig volt, mese volt, Kelemennek kedve volt.
