Eger - hetilap, 1891
1891-07-07 / 27. szám
27-ik szám. 30-ik év-folyam 1891. jiilius 7-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 ii 50 11 Negyed évre. 1 „ 30 11 Egy hónapra — a 45 11 Egyes szám — a 12 11 Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden Hirdetéstől 30, nyilttérbei egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A tervezett füzesabonyi gözhengermalom. Evek hosszú során át, melyek alatt a phylloxera szőleinket végkép elpusztította, s mióta a szomorú tapasztalás arról győzött meg bennünket, hogy kísérleteink amerikai szőlőtelepítésekkel, s direkt-termő fajok ültetésével nagyon silány, vagy épen semmi sükerrel s gyászos jövővel biztatnak bennünket, — csak az utóbbi időkben jutott eszünkbe, gyakrabban s erősebben fóljaj- dulni, hogy eme, bortermelésünk teljes tönkrejutása által ben. niinket ért kiszámíthatatlan veszteségünket valami uton-módon pótolni törekedjünk, s eszeljünk ki módokat és eszközöket, melyek által kereset nélkül maradt földtnives népünkön segítsünk; kenyeret adjunk kezébe, nehogy a véginségben elpusztuljon, vagy elvándorolni kényszerüljön. A följajdulás főkép azóta hallható erősebb hangokon, mióta tele pinczéink tartalma szembetűnő fogyatkozásnak indul, s ez által jobb módú polgárságunk vagyona jelentékenyen csökken. Mert földmíves népünk, az úgynevezett ka p ás os z tály, midőn még ma is 1 fit 20, — 1 frt 40 kr. napszámért, dolgozik, — míg az iskolákat járt Írnok még mindig 50 kr. diurnumért körmöl egész napon át kora reggeltől késő estig, — manapság is csak úgy dőzsöl a korcsmákban, s dalol berúgva, tántorogva utczahosszat, mint ezelőtt, s eszébe sincs, hogy jövő sorsa fölött jajgasson. A fenyegető bajt tehát ma még csak a birtokos osztály kezdi erősebben érezni, s ez mozdult meg újabb időkben, hogy nagy veszteségét valahogyan pótolni siessen. Régi panasz hazánkban, hogy még mindig nincs számbave- hető, versenyképes gyáriparunk, s csaknem minden, háztartásunkhoz s kényelmünkhöz megkivántató gyártmányt külföldiöl kell beszereznünk. Ennek folytán tömérdek pénz vándorol ki hazánkból; nyers terményeink itt nem lévén kellőkép értékesíthetők, potom árakon vitetnek külföldre, s az értük befolyó összeg alig teszi ki tizedrészét annak, amit. gyártmányokért a külföldnek fizetünk. E körülmény egyik legfőbb oka annak is, hogy kereskedelmünk egyátalán nem képes kellő virágzásra emelkedni. Erősen hangoztatják s nagyban sürgetik tehát hazánkban ipartelepek s gyárak állítását, s e sürgetésben főleg az önzetlen, tisztességes hazai sajtó jár buzdító szavaival, s dicséretes példáival legeiül. A legújabb időben e téren, mint tudjuk, Eger városában is élénkebb mozgalom indult meg értelmiségünk körében. Városi küldöttségünk e napokban tett lépéseket, a magas kormánynál, h ogy városunk dohány-gyárat kapjon, s mint hírlik, kedvező sükerrel ; míg másrészt megyénk értelmiségének néhány tevékenyebb, előkelőbb s vagyonosabb tagja csak imént vette tervbe, Füzes-Abonyban, mint megyénk egyik legkiválóbb emporiális helyén, egy gözhengermalom mielőbbi felállítását.. Tehát végrevalahára nekibátorodtunk, hogy a legjobb s leghelyesebb utat válaszszák, melyen haladnunk nemcsak szükség, de kötelesség is. És ime mi történik? Alig teszsziik meg az első lépéseket, már is akadályokba kell ütköznünk. Nyomban előállnak ellenségeink, köztök egyik ismertebb budapesti ujságlap is, mely egy dörgedelmes förmed- vényben támad ellenünk, hogyan merészelünk mi, jámbor egriek, dohány-gyárra aspirálni, mikor ö híressége már azt az ő prote- gált községei; Piripócs, vagy Kutya-bagos, vagy nem t’om, micsoda számára már régen okkupálta ? De ezeknél még veszedelmesebbek — jó barátaink, akik nem csak uton-utfélen, hanem újságokban is kezdik, fontos képpel, s harsány hangon lebeszélni polgártársainkat, nehoyy a létesítendő füzes-abonyi henger-gőzmalom részvényeseinek sorába álljanak, ha pénzüket elvesztegetni nem akarják; sőt nem rösteilik, nagyképüsködő bölcsességgel, még a megye főispánját, is kapa- czitálgatni, neliogy nevével s tekintélyével élére álljon a szerintük már is halva született füzes-abonyi gőzmalom létrehozásának, melyről ők magas prófécziai tudománynyal előre megjósolják, sőt Maróti szerint, Schwartz auf Weisz kimutatják, hogy legfölebb félév múlva okvetlenül meg fog bukni, s liquidálni, mikor majd ott fog állani a háttérben egy élelmes vállalkozó, aki a tönkrejutott füzes-abonyi gőzmalmot potom áron fogja megvásárolni. Nobát ez a jámbor próféczia annyira komikus a maga nemében, hogy a diák közmondást: „difficile est satyram non scribere“ alkalmazva rá, alig méltathatnék több figyelemre, mint csupán ama megjegyzésre, hogy az eféle prófécziáknak csakugyan most — eper-éréskor — van az évadjuk. Miután azonban a tervbe vett füzes-abonyi gőzmalom ellen megindult agitúczió egyenesen a könnyen hivő közönség félrevezetésére irányul, nem szabad könnyedén napi rendre térnünk fölötte, hanem szükségesnek látszik, hogy komolyan foglalkozzunk vele, s szemébe nézzünk. Az agitátorok mindenekelőtt azt állítják, — de semmivel sem bizonyítják, — hogy a létesítendő füzes-abonyi gőzhengermalom még jobban meg fogja ölni az úgy is pangó egri ipart és kereskedelmet. Melyiket ? A vas-, fűszer-, norimbergi, vagy a rövid-árú kereskedést? A kőműves, ács, szabó, czipész, asztalos, kovács, lakatos, pék stb. ipart? Vájjon a füzesabonyi-gőzmalom munkásai fogiák-e szükségleteiket a szomszédos zóna-forgalom olcsósága mellett. Egerből fedezni; vagy kereskedőink s iparosaink fognak Egerből pereput.tyostól, üzletestül Füzesabonyba költözni az ottani gőzmalom kedvéért? Mit gondol a t. olvasó? Hol van hát az a nagy veszedelem, melylyel a füzesabonyi gőzmalom, lux létre jő, az egri ipart s kereskedelmet fenyegeti ? De — s ezt magunknak is be kell ismernünk, — van egy ága kereskedelmünknek, melylyel a füzes-abonyi gőzmalom erős versenyre fog kélui, s melynek sokat fog ártani! S ez az egri gabona-kereskedés. Bizonyos, hogy az alföldi termelő kö- zözség, a kis- és a szomszéd-nagybirtokosok, ut- és időkimélés- ből — már pedig az angol példaszó szerint az idő is „pénz,“ — mindenesetre megkísérlik terményeiket először Füzesabonyban értékesíteni, s versenyárak mellett kétségkívül ott is fogják hagyni terményeiket, mint most is sokan ott, hagyják az ottani gabonaüzérek kezeiben. S igy az egri terménykereskedés számára csupán a szomszédos felföld jelentéktelenebb terményforgalma marad főn. S kinek lesz ártalmára ez a forgalmi veszteség ? Első sorban, s mindenesetre legnagyobb mértékben, az egri Klein- és Weinberger-féle gőzmalomnak. Ez a gőzmalom ugyanis mintegy negyven év óta nemcsak Egerben, de városunk messze-környékén is egyedű 1, konkurrenczia nélkül maga dominálta terménypiaczunkon a helyzetet; maga szabta meg önkényileg a gabna-, s a lisztárakat. Most e téren a létesítendő füzesabonyi gőzmalomban erős ver- senytársra fog akadni, mely, nemcsak a felvidékinél jobb minőségű alföldi gabona megszerzése, de az Egerben felállítandó
