Eger - hetilap, 1891
1891-06-30 / 26. szám
217 ismert hírneves zenes? érzők müveiből összeállította Schubert E. K. A darabban Polgár Gy. a gyors színpadi átalakulás bámulatos mesterségével 40 utánzóit alakban fog a közönség előtt megjelenni; ez alakok közt vannak: Füredi. Verdi. Offenbach, S ráüss, Souppé, Erkel, Metra, Wagner, I. Vilmos í. Napoleon, Bismark, Petőfi, gr. Batthyányi Lajos, Bem, „a legnagyobb hazafi“ stb. jellem-alakok-. Romes; egy födi ászsegéd, egy korhely, egy lengyel zsidó, egy velenczei troubadour, a tót ujoncz; angol matróz, a kezdő tánczos, egy budapesti svihák stb. stb. Ezen alakokat imitálja, és a darabban .előforduló számtalan dialektusban, valamint magyar, német, angol, fi anczia, tót, olasz és zsidó énekrészeket minden egyes alaknak megfelelő, eredeti nyelvében énekli B, Polgár Gyula. — Ezeket írja s erősíti nekünk B. Polgár Gyula egy hozzánk intézett levelében, -- hozzátéve, hogy előadása művészet és kaczagtató mulattatás tekintetében minden eddig látott vagy csak képzelhető előadást felülmúl. A hírlapok közöl pedig, a többek közt a „Budapesti Újság“ 1890. apr. 20-áról a következőket írja: B. Polgár Gyula imitator előadásáról. Ez a maga nemében speczialiiás, amennyiben a különféle nemzetek szokásait, hajlamait, nyelvét, költészetét és zenéjét híven reprodukálja, másrészt ily sokoldalú alakítást és jellemzést csak különféle színi előadások és hangversenyek látogatása nyújthatna amit ez alkalommal egyszerre, q iodlibetben élvezhetünk. Polgár derekasan oldotta meg azt a nehéz feladatot, hogy minden kisegítő díszlet és jelmez nélkül, csakis a szó és arczjáték hatalmával, annyira fel tudta a közönség képzelő tehetségét kelteni, hogy folytonos derültséget idéz elő drasztikum nélkül.“ — Ha ez a sok szó mind igaz, úgy magunk is erősen kiváncsiak vagyunk Polgár Gyula imitá- tori művészetére, hát még — mint képzeljük, — mennyire kiváncsi lehet rá t. barátunk és költőmunkatársunk, az általunk eddigelé ismert legklasszikusabb imitator: Kapácsy Dezső!? — Hallatlan merénylet. Halasi János né, vámosgyörki fiatal paraszt asszony, e hó 13-án a délelőtti személyvonattal Vámos-Györkről Karácsondra utazott, hogy ott cselédet fogadjon egy vámosgyörki úrnő részére. A harmadosztályú kocsiban, melybe felszállott, a kupé folyosóján két adácsi asszonynyal találkozott, kikkel beszélgetésbe eredve, szintén a folyosón maradt. Amint a vonat Adácsra ért, a két adácsi asszony kiszállott s Halasiné maga maradt a folyosón, s minthogy Karácsond már csak néhány percznyire volt, nem akart bemenni az 5—6 ismeretlen férfivel telt fülkébe. Alig indult meg azonban a vonat Adácsról, a fülkéből azonnal kijött egy középkorú egyén s az ajtónál levő fékbódé lépcsőjére ülve, Halasinéval beszédbe ereszkedett s hívta, hogy üljön le mellé, de az asszony visszautasította az ismeretlent, mire ez az asszonyhoz lepve, pénzét követelte, fenyegetvén, hogy ha át nem adja pénzét, lelöki a vonatról. A megijedt asszony azonnal átadta pénztárczáját, melyben mintegy 70—80 krajczár és vasúti jegye volt; de a támadó keveselvén a kapott pénzt, az asszonyt megragadta s ruháját kezdte tépni, mire a megrémült asszony sikoltozni kezdett s tőle telhetőleg védelmezte magát. A sikoltozásra ki is jött a fülkéből az egyik utas, ki azonban mosolyogva rögtön visszatért. Halasiné látván, hogy a támadója már a kupé ajtaját is felnyitotta, görcsösen a fekbódéba kapaszkodott s még jobban sikoltozott, de a merénylő annyira verte botjával a kezét, hogy kénytelen volt a fékbódét elereszteni, mire a teljes sebességgel haladó vonatról a merénylő által kilőhetett. A szerencsétlen asszony magát összezúzva, eszméletlenül maradt a nyílt pályán s csak délután találta meg őt egy vasúti őr, ki azonnal Karácsondra szállíttatta, hol úgy öt óra tájban magához térve egy pillanatra, bírta csak magát megértetni, hogy Vámos-Györkre való, hová félholtan rögtön haza is szállították, hol gondos orvosi gyógykezelés alá vétetvén, most már annyira van, hogy képes volt szerencsétlen esetét elmondani. Nevezetes az esetben, hogy a merénylő s társai — mert úgy látszik, bandában voltak, a karácsondi állomáson azt jelentették, hogy egy asszony öngyilkossági szándékból kiugrott a coupéból s a sínek között maradt. Az eset a vámosgyörki elöljáróság tudomására jővén, azonnal megtétettek az intézkedések a merénylő, illetőleg a banda nyomozása végett. — A ,,szögrend.“ Az 1890-ik évben az angol hadsereg csaknem valamennyi ezredének tisztikarában be volt hozva az úgynevezett „sző gr end“, melynek eredetéről s jelentőségéről egy angol lap a következőket Írja: „A britek előszeretete az erős és nemes szeszes italok iránt az angol hadseregben régidők óta igen el vala terjedve. E század elején a tisztek, kik rendesen együtt szoktak volt étkezni, hetenkint egy-egy nyilvános lakomát rendeztek, melyre jó ismerőseiket is meghívták. A lakomán egy elnök s egy alelnök prezideáltak oly formán, hogy az elnök az első — az alelnök pedig az uiolsó helyet foglalta el az asztalnál, s a rendre ügyeltek föl. Mikor a csemegére került a sor, ezzel egyidejűleg egy nagy rakás boros palaczkot is felszolgáltak, minek megtörténtével a felszolgáló személyzetnek nyomban el kellett takarodnia az étteremből, melynek ajtajába az elnök, kalapácscsal egy hatalmas szöget vert, annak jeléül, hogy ezen az ajtón többé senki sem mehet se ki, se be — józan állapotban. E czerimonia végeztével az elnök visszaült helyére, s egy palaczkot véve az a király egészségére ünnepélyesen kiürítette, mire a többi palaczkok is megnyilatkoztak s növekvő gyorsasággal jártak kézről kézre, mindaddig, mig valamennyi jelenlevő takarosán be nem rúgott. Csupán az elnök volt köteles a lehető legtovább „rózan“ állapotban maradni, szigorun ügyelvén arra, nehogy hamarabb „elázzék“, mielőtt a jelenlevők mindegyike az asztal alá kerül. Ha valamelyik vendég nem akart inni, mikor a palaczk hozzá került, — ami rendszerint minden két perczben megtörtént, — akkor először az elnök megbüntette, másodízben pedig kimondotta rá a társak „k ö z m eg v e t é s ét.“ Az ilyen „veszényszóra való ivás“ az angol hadseregben később abban maradt: de azért az angol tisztek, habár nem vezényszóra, de azért vezényszó nélkül is még mindig eleget és bőven ittak, úgy annyira, hogy az 1890-ik évtől kezdve csaknem minden egyévben alakult az angol tisztek közt egy úgynevezett „szögtársaság,“ melynek tagjai, összejöveteleik alkalmával, rendszerint egy kék szalagon függő ezüst szöget viseltek rendjelül nyakukba akasztva. Minden tag, midőn a szögrendbe lépett kötelezte magát havonkint legalább egyszer a sorrend szerint a társaság valamelyik tagja által tartott estélyen megjelenni s ott magát tisztességesen leinni, vagy mint ők maguk közt költőileg kifejezni szokták: „Koporsójukba egy szöget kovácsolni.“ Egy angol közmondás ugyanis, mely közhiteinek örvend, azt tartja, hogy a túlságosan szolid, rendszeres, és minden legcsekélyebb „kifogástól“ ment élet az egészségre határozottan ártalmas, s ha az ember egészséges akar maradni és hosszú ideig élni, — legalább egyszer havonkint ki kell rúgnia a hámból. Azt hisszük, ennek az elvnek hódolt — talán nem épen botorul, — a minden Tiszteletre méltó „szög-társaság is. — Buzárovits Gusztáv kiadó-hivatalában Esztergomban épen most jelent meg és nála, valamint minden hazai könyvkereskedésben kapható a következő természet-gyógytani munka: így Éljetek! Tanácsok és utasítások egészségesek és betegek számára. Irta Kneipp Sebestyén kath. lelkész bajorországi Wörisho- fenben. Fordította Jagicza Lajos ravazdi lelkész. 8-rét, 27 iv. Ára fűzve 1 frt 80 kr. kötve 2 frt 20 kr. Midőn jeles szerzőnk 1866-ban először „Vizkúrám“ czimü müvét kiadta, ezzel csakhamar majdnem az egész művelt világot, de különösen a kath. papságot meghódította magának. E valódi áldásnak nevezhető természet-gyógytani müvének német eredetije nemcsak számos kiadásában — most már 21-ike forog közkézen — 140,000-nél több példányban van elterjedve, hanem több idegen nyelvre s Huszár Károly székesfehérvári kanonok ur által honi nyelvünkre is átültetve, ma egyik legkeresettebb könyveink közé tartozik. E rendkívüli ritka siker arra ösztönző szerzőt, hogy 1889-ben egy másik hasonló művel ajándékozza meg a német irodalmat: „So sollt Ihr leben“ czimen, mely munka kiegészítése s néinely a „Vizkurám“-ban c-ak futólag érintett egészségi intelmek s tanácsoknak bővebb s behatóbb fejtegetése, s igv a „vizkúrám“ czimü müvének ép oly tanulságos és hasznos, mint nélkülözhetlen folytatása. E munka is már 11-ik kiadását érte német eredetiben, és már 60,000 példányban van elterjedve. Kneipp „Vizkúrám“-ja rövid idő alatt a müveit közönség legkeresettebb könyvei egyikének bizonyult. Szives megrendelések a legalkalmasabban s legolcsóbban postautalványon történhetnek. — Péter-Pálnapi országos vásárunk, mely a múlt hétfőn, f. é. jun. hó 29-én gyűlt s kedden, 30 án oszlott szét, szokatlanul silányul ütött ki, főkép vidéki vásáros nép hiányában, kiket, úgy látszik, az aratási készülődések tartottak vissza a részvételtől. Baromvásár alig volt. Kézmüárukban is igen gyarló volt a kereslet. Gabonavásár hitvány. Az árak változatlanok. Felelős szerkesztő: Sza/toó Ignácz. Nyersselyem háncsruhákat 10 frt 50 krért és jobb minőségben szétküld bér- és vámmentesen Henne- berg G. (cs. és kir. udvari szállító) gyári raktára Zürich. Minták postafordultával. Levelekre Svajczba 10 kros bélyeg ragasztandó. (52) 14-25
