Eger - hetilap, 1891
1891-06-23 / 25. szám
25-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. junius 23-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb« zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden Hirdetéstől 30, nyilttérbei egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. József föherczeg Egerben. A legelső magyar ember a király. Érte miden honfi karja készen áll. Ezt énekelte egykor hazánk egyik nagy költője, Vörösmarty, s a költő dala talán soha sem illett nemzetünkre jobban, mint most, midőn Ferencz József király a legalkotmányosabb, s népeitől legszeretettebb uralkodó, az igazi legelső magyar ember iil az Árpádok trónján. De a legelső magyar honvéd József föherczeg ő fensége, a magy. kir. honvédhadsereg főparancsnoka, kit az egész nemzet szintén rajongó szeretettel, s páratlan ragaszkodással vesz körül. Ezt a legelső magyar honvédet: József föherczeg ő fenségét üdvözölte a lefolyt hét két napján, szerdán és csütörtökön, f. jun. hó 17 — 18-án ős Dobó sasfészke, honfivértől ázott falai között, midőn a nemes föherczeg Egerben tartózkodott, hogy, mint a magy. kir. honvédség fő- parancsnoka, a városunkban elhelyezett honvédség, s az itteni honvédségi intézmények fölött hivatalos szemlét tartson. József föherczeg ő fensége mintegy húsz év előtt volt utoljára városunkban. Az akkori délczeg fiatal ember ma szürkülő hajjal jött újra körünkbe. De ha az elmúlt évtizedek csak folyvást növelték ő fenségében a férfias erőt, a szellemi fönséget, a nemes kedély ama ragyogó, megragadó s ellenállhatatlanul vonzó derűjét, s végül ama törhetetlen hazaszeretetei, melyek jellemének mindenkor a legszebb s legmagasztosabb vonásai közé tartoztak: úgy viszont mi is bátran elmondhatjuk, hogy amaz idők óta csak egyre fokozódott keblünkben ama hódolatteljes tisztelet, ama rajongó szeretet, s törhetlen ragaszkodás, melyet a magyar nemzette! együtt, mint e nemzet hű fiai, mi egriek is mindenkor éreztünk, s tápláltunk ő fensége iránt, miként e:ről kétségkívül meg is győződött ő fensége ama lelkesedésből, melylyel, ünnepies fogadtatása alkalmával, városunk összes közönsége a magas vendég üdvözlésére sietett. Szerdán, f. jun. hó 17-én, a déli órákban nagy számú, díszes közönség gyülekezett egybe az egri pályaház perionján, melynek a pálya felé néző homlokzata zöld galy- lyakkal volt csinosan fölékesitve. A fogadó közönség soraiban ott láttuk az egri mélt. főkáptalan tagjai közöl Pánthy Endre, nagyprépost, Szele Gábor kisprépost püspök ő mlgaikat, és Szmrecsányi Pál apátkanonok ő nsgát; továbbá Hevesmegye tisztikarát, élén dr. Kállay Zoltán főispán ő mlgával, a kir. törvényszéket Hunyor Sándor elnök, — a kir. pénzügyigazgatóságot Czillich János igazgató, — a város tisztikarát Grónay Sándor polgármester vezetése mellett. A zirc-cist. r. egri társházát s fogymnásiurnát Szvorényi József perjel igazgató ő nsga, s ft. Tgnics Boldizsár alperjel képviselték. Jelen voltak még a kataszteri tisztviselők testületileg, s az előkelő városi polgárság köréből is számosán. A perronon a rendet a legnagyobb elismerésre méltó tapintattal az egri. önk. tűzoltóság tartotta fenn, mely ez alkalomra, dr. Pásztor Bertalan főparancsnok vezetése mellett, teljes díszben képezett a pályaudvaron sorfalat. Tizenkét óra előtt pár perczczel robogott az egri pályaházba a vonat, mely a várva várt főherczeget hozta. Alig állt meg a vonat, a végéhez csatolt udvari szalonkocsiból derült arczczal, könnyedén szállt le József föherczeg ő fensége, kinek megpillantásakor a közönség lelkesedése megmegujuló harsány éljenekben tört ki. Föherczeg. ő fensége kíséretében jöttek Paxy altábornagy, honvédkerületi parancsnok, Clair ezredes, dandár- nok, Jekelfalusv Lajos, és Biharz ezredesek, Dobieszky huszárszázados, mint kiildöncztiszt. Amint a föherczeg ő fensége a perronra lépett, eléje járult, fényes diszmagyarban, dr. Kállay Zoltán Hevesmegye főispánja, s a következő, a magyar szives vendégszeretethez legillendőbb, nemesen egyszerű szavakban üdvözölte a magas vendéget: „Cs. és kir. Fenség! Midőn a vármegye közönségének tudomására jutott azon örvendetes hir, — hogy Fenséged a magyar honvédség felett tartott szemle-utjában megyénket és a megye székvárosát is meglátogatni kegyeskedik, — minden keblet őszinte öröm és lelkesedés töltött el, hogy Fenségedet megyénkben hódoló tisztelettel és őszinte magyar szeretettel üdvözölhetjük. Az idők viszonyai úgy hozták magukkal, hogy számos évnek kellett elmúlnia azon örvendetes naptól, midőn Fenséged e megyét és e várost utoljára meglátogatni kegyeskedett. Ezen hosszú idő alatt a természet törvényei szerint sok megváltozott városunkban; de nem változott egy: — mert azt az idő megváltoztatni nem, csak fokozni képes, — és ez: a megye közönségének Fenséged iránt érzett hódoló tisztelete és őszinte ragaszkodása. Midőn Fenséged előtt, a megye közönségének hódoló üdvözletét és őszinte tiszteletét tolmácsolom, azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a megye minden fiának és minden polgárának nevében szólhatok, mert a Fenséged iránt érzett tisztelet és szeretet minden magyar szivében eltörölhetetlen hetükkel van bevésve. Isten hozta Fenségedet körünkbe és az Ég áldása kisérje lépteit. Éljen József föherczeg!“ A főispán sokszoros éljenekkel kisért beszéde után Grónay Sándor, Eger város polgármestere lépett, a fenséges föherczeg elé, s városunk közönsége nevében talpraesetten rövid, de igaz szívből jött. szavakkal köszöntötte a fönsé- ges vendéget.
