Eger - hetilap, 1891
1891-06-16 / 24. szám
196 Méltó elismeréssel kell adóznunk városi hatóságunk ama czélszerü és hasznos eljárásáért, melynél fogva a város részére befolyó pénzösszegeket biztosan és jól jövedelmező ingatlanokba fektetni törekszik. Ez eljárása által nemcsak biztosítja a városi vagyont a Lőrinczfiek karmai elül, hanem a város bevételeit is szaporítja egyszersmind. Legújabban azon fontos kérdés foglalkoztatja városatyai gondjait: minő, biztosan és jól jövedelmező ingatlanokba fektesse ama mintegy 125,000 frtnyi összeget, melyet városunk regáleváltságban kapott? Ez összeg egy csekélyebb részét, a városi képviselő-testület jóváhagyásával, már elhelyezte, midőn a „Korona“ vendéglő helyiségét, dr. Samassa József egri érsek ő exja városunk iránt sokszor tanúsított nemes szivű jóakarata folytán, az egri érseki uradalomtól 8000 írtért megvásárolta. A vétel, a czélt tekintve, jutányos, s az üzlet városunk közönségének osztatlan helyeslésével találkozott. Hatóságunknak ugyanis e vásárlással az a czélja, hogy a mostani „Koronádból egy, a modern követelményeknek, s városunk jó hírnevének is megfelelő elegánsabb vendéglőt alkosson, mely úgy berendezés, mint komfort tekintetében is a magasabb rangú szálló vendégek követe- löbb igényeit is képes legyen kielégíteni. Kétségtelen, hogy városi hatóságunk egy ily vendégfogadó létrehozásával egy régen érzett nagy hiányt fog pótolni. Magunk is nagy érdeklődéssel s kíváncsisággal várjuk az uj „Korona vendéglő tervrajzát.“ Mi részünkről, Hickmann Károly városi tiszti mérnök ügyességében, ama különféle tervek után Ítélve, amiket eddigelé tőle láttunk, a „Korona-vendéglő“ uj tervét illetőleg is minden fentartás nélkül teljesen megbízunk; óhajtanok mégis, hogy e terv kombináczió- jára s kidolgozására nézve Keleti Izsó egri m. kir. állami mérnök is fölkéressék, ki, mint kiváló szakképzettségű építészmérnök, s jeles tervező, nemcsak városunkban, de szélesebb körben is előnyösen ismeretes. S ha megengedhető, hogy e tervezetbe laikus felfogással mi is belekontárkodhassunk, legyen szabad azon szerény javaslatot ajánlanunk az illetők becses figyelmébe, hogy az uj „Korona“ vendéglő tervezetéből egy tágas és elegáns diszterem, s esetleg egy tágasabb étkező terem semmi szin alatt se hagyassák ki. Ismeretes dolog, hogy tán- czolni s —bankettezni nagyon, és gyakran szeretünk. Nagyobb szabású tánczvigalmakra eddigelé csak egyetlen egy helyiség: a törzskaszinó díszterme áll közönségünk rendelkezésére, mely eddigelé is még mindig elégtelennek bizonyult; mig tisztességesebb, a mai Ízlésnek és igényeknek megfelelő tágasabb étkező terem sehol sincs Egerben. Hogy tehát mindakettőre égető szükségünk van, nem szükség bővebben indokolnunk. Kétségtelen dolog, hogy e két helyiség létesítése nagy mértékben fogja a vállalat jövedelmezőségét emelni. De ha már lesz városunknak egy előkelőbb vendéglője, ehhez okvetlenül kívánatos, hogy okkal móddal városunk személy- forgalmát, az idegenek ide édesgetését is növelni, elémozditani törekedjünk, mert a kereskedelmi utazók s más efélék forgalmából egy elegánsabb vendéglő bajosan fog prosperálhatni. Hogy erre nézve mi a teendő? okos emberek majd csak ki fogják fundálni. De legyen szabad erre nézve nekünk is egy szerény nézetet az érdeklődők becses figyelmébe ajáulnunk. Hogy Eger, Európa számosabb világhírű fürdőivel előnyösen versenyző meleg fürdőivel, gyönyörű vidékével s egészséges, üde éghajlatával, egyike a legpompásabb klimatikus gyógyhelyeknek: mi tudjuk, de a külföld nem tudja. De nem is tudhatja, miután a füidőző nagyközönség, mely pénzéért mindenekfölött komfortot kivan. Egerben ezt mindez ideig hasztalan keresné. Nincs vendéglőnk, hol egy előkelőbb család, mely fürdőzés czéljá) 1 Egerbe jőne, követelményeinek megfelelő lakást és ellátást találna, mig fürdőink, melyek, talán évszázadok óta, minden fejlődés nélkül, még mindig primitiv állapotukban vannak, nemcsak az idegen, de a helybeli fürdő-közönség igényeinek kielégítésére sem elégségesek. Mindnyájan tudjuk, hogy az egri fürdőkben fürdő-kabinokat c<ak előzetes megrendelés után kaphatni, mig az uszoda sem a nőknek, sem a férfiaknak nem áll mindenkor rendelkezésükre. Hogy ezek mennyire kényelmetlen s mizerábilis állapotok, mindnyájan tudjuk, és sajnosán érezzük. Pedig ily páratlanul gazdag meleg források mellett, hol még a mosónék számára, s a lovak nsztatására is nagy nyitott melegvíz-területek állanak az úgynevezett, „s zabados“-ban rendelkezésre, újabb fürdő-szobák s egy második uszodának létesítése bizony nem kerülne nagy költségbe, s Maróthi szerint bizonyos, mint a kétszer kettő: négy, hogy a befektetett tőke busásan kifizetné magát. Ezek kétségbe vonhatlanul igy lévén, azon propozicziónkat vagyunk bátrak koczkáztatni: kísérelje meg városunk hatósága az egri érsek-uradalomtól az, egri érseki fürdők, s az ennek szomszédságában elterülő, a közönség használatára amúgy is nyitott, tágas, gyönyörű park, az úgynevezett „érsek-kert“ tulajdonjogának megszerzését. Ha ez sükerűlne, — se sükert Eger nagynevű s nemesszivü mostani érsek-főpásztorának városunk iránt mindenkor tanúsított nagylelkűsége bizton engedi remél- lenünk, — akkor Eger úgy szellemi, mint anyagi tekintetben egyszerre óriási lépéssel haladna előre. A fürdők nagyobb szabású kiépítése, modern kényelemmel való fölszerelése, uszodák állítása, a tágas park czélszerü berendezése, ebben kioszkok, üdülő helyek építése stb. nemcsak a „Korona“ vendéglő kiépítését igazolná, hanem úgy közművelődési, mint auyagi tekintetben is rendkívüli hasznot s előnyöket biztositana városunknak. Hogy városunk gyönyörű vidékeinek megismertetése, e vidékeknek hozzáférhetőség s kényelem tekintetében alkalmassá tétele által a hazai s külföldi touristák ide édesgetése, az országos magyar Kárpát-egyesület ez idő szerint alakulóban levő „Egri-osztályának“ lenne egyik legfontosabb feladata, — A torka száraz, könnyes a szeme, S folytatja: „Szörnyű kép, kegyelmes úr! A templom is leégett, a harangok Megolvadának, sistergőn az érez Lávába folyt az utcza kavicsán. A torony rádőlt az égő iskolára, S maga alá temette a tanító Vak édes anyját és beteg nejét. Kilenczven ház máglyája égeté A szorgalom jutalmát hamvvá. Bőgött a marha, röpködött a szárnyas, Láng s füst közé szorulva, megvadultam S az emberek ész nélkül föl s alá Futkostak. Egy szegény özvegy csekély Czókmókját az ölébe kapva föl Izzó zsarátnok közelébe vitte S melléje ült, gondolva: mentve van. Egyszerre lobbot vet a vánkos és A nő szoknyája. Ám ki látja e Rémes zavarban a mások baját? Vak kétségbeesés tördel kezet, És tompa kin homálya ült az agyra; Az asszony sikolyát ki hallaná? Ott ég az utcza közepén . . . .“ Boszúsan Int a kegyelmes úr, megnyílik ajka, És mintha tűkön állna, nyugtalan. De az ispán zokogva kelni látja Szivében a borzasztó képeket, Miket a balsors őrült, lázbeteg Képzelnie szült s zúdított falujára. „S nincs kéz, a mely segítsen! Mind egyenlő Koldús, s csak egymás nyomorát nagyítja.“ S kitörve mordul az ispánra a Kegyelmes úr: „De hát az én tanyám? Az istállók, a nyáj, a szénakazlak, A gépek, az ispánlak, a lovak, S az ökreim?“ „Mind épen áll! A szél Másokra fújta az elem dühét, Megmentve a majort. . .“ „No hála Isten! Csak ezt akartam tudni . . . Egy pohár Pezsgőt igyék e jó hírért velem . . .“ Megdöbben a fakó emberke, — néz Merőn urára, aztán a kezével Legyint és tompán, fuldoklón felel: „E nagy kegyére méltó nem vagyok! Ha nem parancsol mást, kegyelmes úr, Engedje, hogy térhessek vissza még ma. .“
