Eger - hetilap, 1891
1891-01-20 / 3. szám
20 magában műk ödő „kedves testvér“ igen szép tanítási- s még szebb nevelési eredményeket ér el szerény viszonyai közt. s akit tanítványai a rajo ligásig szeretnek. Az iskolafen tartók valamelyike érintkezésbe tenné magát az irgalmas nővérek főnöknöjével, aki bizonyára hajlandó volna kettővel megszaporitani a rendház tagjainak számát; s az isk. fen- tartónak csak az élelmezési költséget, egyenkint 150—180 frtot — kellene fedeznie. És igy évi 4—500 írttal segíthető volna oktatásügyünk eme égető hiányán. Kifejtettük fentebb az okokat, melyek eme kérdés megoldását elengedhetlenül szükségessé teszik, ajánljak az illetékes körök gondos figyelmébe. Kelemen Lajos. Különfélék. — Dr. Samassa József érsek ő exja a napokban Budapestre utazott. — Kinevezés. Az angol-kisasszonyok sanctpöltenben székelő fejedelemasszonya, a szerzet budapesti nevelő-intézetének nemrég elhunyt főnöknője helyére, városunk szülöttét: Ernyei Anna angol-kisasszonyt nevezte ki, S kineveztetését a herczegprimás megerősítette. A kinevezett új főnöknő egyik tagja a városunkban köztisztelet- s szeretetben élő Eisenmann családnak, leánya néh. Eisenmann János volt egri ügyvédnek. — Danielik János emlékezete. A magy. tudom, akadémia néhai Danielik János püspök, udvari tanácsos és egri olvasókanonoknak, mint tiszteleti tagjának emlékezetét, f. januárhó 26- án, d. u. 5 órakor ünnepli meg. Az emlékbeszédet fölötte főgym- nasiumunk igazgatója, Szvorényi József ur, akadémiai tag fogja tartani. Fel kívántuk erre hívni helybeli s vidéki számos ismerőinek figyelmét és kivált azokét, kiket a boldogulthoz egykor a tisztelet, vagy hála érzelmei fűztek. — Áthelyezés. Dr. Bakonyi Kálmán egri kir. alügyész, az igazságügyminiszter által, ugyanily minőségben, legközelébb a budapesti kir. főügyészséghez helyeztetett át. — Népszámlálás városunkban. A népszámlálásra felkért ügynökök, valamint az összegyűjtött népszámlálási anyag felülvizsgálására kiküldött biztosok befejezvén munkálataikat, a főeredmények már ismeretesek előttünk. Mindenesetre legnagyobb érdeklődés tárgyát képezte, s a legtöbb kombináczióra adott okot a beszerzett különböző nemű adatok közt azon kérdés, hogy vájjon szaporodott-e vámsunk lakossága vagy fogyott; s ha igen — mennyit ? Voltak az egyik véleménynek is hívei, voltak a másikunk is. Örömmel jelenthetjük ki, hogy azon pessimisták aggálya, melynek a fogyatkozástól, s ebben városunk hanyatlásától tartottak, nem teljesült. Bár nem tartozunk az ország azon városai közé, kik az eddig nvilvánosoágra hozott népszámlálási eredmények szerint nagymérvű szaporodást mutatnak föl, némi növekedést mégis konstatálhatunk. Ugyanis: az 1880-ik évi népszámlálás alkalmával volt Egerben 9965 férfi, 10743 nő. összesen 20,708 lélek. A jelenlegi népszámlálás talált 10370 férfit 11487 nőt, ösz- szesen 21857 lakost. Tiz év alatt tehát 1149-czel. azaz 5.5 százalékkal növekedett Eger lakosságának száma. Tekintve tehát, hogy bár vannak városok, amelyek 10 — 20, sőt 30 százaléknyi szaporodást mutatnak, de vannak amelyek csak 1—2 százalék növekedést, sőt ugyanennyi csökkenést tüntetnek föl: Eger körülbelül a közép helyet foglalja el az ország városai közt e tekintetben. Sajátságos körülmény, hogy a nők száma mindig feljebb emelkedik mint a férfiaké. így 1880-ban 778-czal több nő volt mint férfi, ma pedig 1117-tel. S mig a lefolyt 10 év alatt a férfiak csak 4.06 százalék szaporodást értek el, addig a nők szaporodása 6.92 százalék. Nem valami nagy vigasztalás a férjhez- menni vágyó hölgyekre. Hogy pedig ilyen nem egy-kettő van, mutatja azon körülmény, hogy a hölgyek ugyancsak „brennoltak“ midőn életkoruk iránt kérdeztettek meg. Egyik fiatal ügynök kuriozumkép statisztikát készített a hölgyek által „elbrennolt“ évek számáról, és azon meggyőződésre jutott, hogy kulcsos Egervárosá- bau körülbelül 350 esztendőt „tüntettek“ el ifjú és nem ifjú hölgyek. Ami éppen 5 öregasszonynak az életkorát teszi ki. — Az egyes városrészekben következő népszámlási eredményeket találtak: Város I. n.: 904 férfi, 1025 nő, összesen 1929 (múlt népsz. 1747). Város II. n.: 1107 f„ 1298 n. = 2405 (m. 2598). Város III. n.: 609 f., 643 n. = 1252 (m. 1279). Város IV. n.: 708 f., 708 n. = 1416 (m. 1293). Hatvani I. n.: 981 f.. 1099 n. = 2080 (m. 1915). Hatvani II. n.: 876 f., 1097 n. = 1973. (m. 1913.) Hatvani III. 956 f. 1108 n. = 2064. (m. 1872). Hatvani IV. n. (még nem érkezett be) a régi eredmény: 839 f. 885 n. = 1724. Felnéraeti n. 844 f. 824 n. = 1668. (m. 1482.) Czifra-Sáncz n. 835 f. 871 n. = 1706 (m. 1579.) Makiári 1. n. 960 f. 1078 n. = 2038 (m. 1870.) Makiári II. n. 751 f. 851 n. '= 1602. (m. 1446.) — Hevesvármegye báljára, mely f. január hó 31-én fog megtartatni az ó-kaszinó összes termeiben, s mely a kezdet nehézségeivel küzdő, de annál szebb sükerrel kecsegtető alapokra fektetve, megyénknek már is legfényesebb és legelegánsabb bálja nyira, hogy utóvégre mégis adott, mikor a királyfiú elmondta, hogy hatodik álló esztendeje már, a mióta fedél alatt nem aludt. Hej, pedig dehogy adott volna, ha előbb tudja, hogy kikkel ment be a portájára. Hanem csak este tudta meg. Ki akart menni a házból, hát lelkem-teremtette, majd elfogta a kétség, mikor a farkast, medvét, oroszlánt ott látta a küszögön! Itten a királyfid megvigasztalta az öreg asszonyt, hogy egy cseppet se féljen, mert az ő szolgái azok; azután meg enni kért. — Nincs én nekem uracskám egy betevő harapásom se. Kiment hát a királyfi az udvarra s azt mondta az oroszlánnak: — Hallod-e te édes szolgám oroszlán, hozz valamit enni, mert majd meghalok éhen. Az oroszlán se’ rest, egybe bemegy a városba éjszakának idején, s hogy’ hogy’ nem, bejut a király istállójába. Volt ott temérdek sok szép gőböly-ökör, egyet, közülük a szájába vett, azzal haza ment s mire haza ért, .meg is volt sülve az egész ökör. Jutott hát ott. mindeniknek belőle, farkas, medve, oroszlán, az is mind jóllakott. A hogy elköltik a vacsorát, akkor meg vizet kér a király- úrfi inni. — Vizet? Édes lelkem, drága itt a viz mi nálunk, — mondja az öreg asszony — száz aranyért se adnak egy bögrével. — Hogy hogy? — Hát csak úgy, hogy a városban egyetlen egy kút van, abban is egy hatfejű sárkány lakik. Próbáltak ugyan már több helyen is kutat ásni, de csak egyikbe sem akar viz fakadni, mert hogy im’ a sárkány abba az egy kútba vette bele a forrást. A mellé meg, minden reggel egy-egy leányt kell neki beadni früs- tökre. Holnap épen a király legidősebb lányán a sor. A király-fiú megcsóválja a feét, egyet gondol s azt mondja az öregasszonynak, hogy adjon neki valami nagy edényt. — Édes lelkem, nincs én nekem az se, hanem itt a szomszédban lakik egy jómódú kapás ember, annak az udvarán nagyon sok bortaposó kád van, ha csak onnan nem szereznénk egyet. Egybe elküldte hát a király fiú az oroszlánt, ez meg aztán a legnagyobbat a szájába fogta s hazavitte. — Jól van édes szolgám, hanem most már vizet is hozzatok vele. Itten az oroszlán megint csak a szájába fogta a kádat s elment a medvével vízért. Mikor a kúthoz értek, úgy letette a kádat a földre, hogy szinte rengett bele a tájék. Arra az alvó sárkány felérzett, s felkiált a mélységből: — Ki mer engem háborgatni? — Hát mi — feleli az oroszlán — csak jere föl s adj nekünk vizet. Kijön a hat fejű sárkány a kút partjára s a hogy meglátja a két rengeteg nagy állatot, adott ő vizet szó nélkül. A két állat meg tele hordta a kádat, aztán az egyik az egyik, a másik a másik oldalát fogta a szájába, s haza vitték. Bezzeg volt öröm az öreg asszony házánál, minden edényt, kantát, bögrét, fazekat megtöltöttek vízzel. Azután meg, hogy hire futott ennek, jött oda szegény, boldog, s ki hogy érte, hordta a vizet. — Hát aztán édes öreg szülém, nem akadt még olyan, a ki elveszítse azt a csúf jószágot? — Akadt bizony, ott a ki megpróbálkozott véle, de mind semmire ment, mert a sárkány megette. — No hát majd megpróbálkozom én is, de tudom isten megölöm.
