Eger - hetilap, 1891
1891-06-02 / 22. szám
22-ik szám. 30-ik év-folyam 1891. junius 2-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden Hirdetéstől 30, nyilttérbei egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Püspökfogadtatás és bérmálás. „Lehel kürtje“ ez. jászberényi laptársunk a következőket Írja: Napok, sőt hetek óta készült városunk közönsége arra az ünnepélyes aktusra, mely tegnap Szele Gábor areopolisi félsz, püspök ő mlgának városunkba történt megérkeztével és ünnepélyes fogadtatásával kezdődött s melynek folytatása —■ tudvalevőleg — a bérmálás szentségének ő méltósága általi kiszolgáltatása leeud. Midőn néhány héttel ezelőtt városunk képviselőtestülete hivatalos értesítést nyert a felől, hogy egri érsek űr ő kegyelmes- sége a bérmálás szentségének kiosztása czéljából, május hó 30-án városunkba érkezend, egyrészről annak az örömnek hatása alatt, hogy nagyérdemű főpásztorát kebelében üdvözölheti városunk, de másrészről annak teljes tudatában, hogy túlnyomóan katholikus vallásit, s vallásos buzgóságáról kiválóképen ismert közönségünk tekintélyes része szent hitében nyer megerősítést: nyomban intézkedett arra nézve, hogy a főpásztor fogadtatása s az ezt követő vallásos ünnepélyességek előkészíttessenek. E végből tagjai közül egy héttagú bizottságot küldött ki. E bizottság működését azonnal megkezdé, megállapitá a fogadtatás részleteit, a programmot. E munkálkodása közben vette az értesítést, hogy egri érsek úr ő nagyméltóságát betegsége akadályozza a hozzánk való jövetelben s a bérmálást rendszerinti helyettese, méltóságos és főtisztelendő Szele Gábor felszentelt püspök úr fogja végezni. Bár ő excellen- ciájának elmaradása némi lehangoltságot idézett is elő közönségünkben, kárpótolva lettünk a veszteségért abban, hogy őt városunk kiváló szülötte, mindenkor hű fia fogja helyettesíteni. A mint már jeleztük, a kiküldött bizottság megállapitá a programmot, feleslegesnek véljük azt közölni, álljon itt helyette alábbi leírásunk, mely a fogadtatás programmját felöleli. A megérkezés idejéül délutáni 5 és 6 óra jeleztetvén, Nagy Sándor Lajos városi rendőrfőkapitány vezetése alatt több városi képviselőből alakított küldöttség ea'ész a város határszélére ment ki ő méltósága üdvözlésére, hova is ő méltósága délutáni '/*6-ra megérkezvén, a rendőrfőkapitány által néhány lelkes szóval üd- vözöltetett, mire ő méltósága hasonlóan pár szóval megköszönte a figyelmet s a menet, élén a rendő: főkapitány négyes fogatával, egy 30 tagból álló bandériummal, a városnak vette útját. A városba érve kelleme-en lepte meg az érkezőt a gyöngyösi temető melletti térségen friss gallyakból, csinosan összeállított s fellobogózott diadalkapu, középen „Isten hozott,“ felirattal. A diadalkapunál a polgármester vezetése alatt, a városi tanács és képviselőtestület tagjai, valamint nagy számú közönség várta ő méltóságát s midőn oda érkezet', lelkes és szűnni nem akaró „éljen“ fogadta, a közönség diszes sorából pedig előállt a polgármester s a következő beszédet intézte ő méltóságához: Méltóságos Püspök ! Főtisztelendő érseki Helyettes! Nekem, mint ezen nagy kiterjedésű egyházmegye területén legtöbb katholikus hívet számláló város ez idő szerinti képviselőjének ju'ott osztályrészül azon kiváló szerencse: hogy Méltóságodat saját szülőföldjén, városunk közönsége nevében üdvözölhetem. Azon intézkedés, hogy a híveknek a bérmálás szentségében leendő részeltetése végett Méltóságod jelent meg körünkben, inig egyrészről reánk nézve felette hízelgő, addig másrészről egri Érsek ó Nagyméltóságának városunk iránti jóindulatáról és atyai gondoskodásáról tanúskodik, mprt — betegsége miatt — személyesen meg nem jelenhetvén, elkiildé nekünk Méltóságod személyében azon jász fiút, kit mint városunk szülöttét, a legszentebb emlékek fűznek hozzánk és városunkhoz, azon jász fiút, kit egész valójában nemcsak sajátunknak, de teljes joggal városunk büszkeségének nevezhetünk, a szentirás szavaival élve pedig azon jász fiút, kiben magunknak megtetszettünk. Ha mindez nem igy volna, fő törekvés -met oda irányoznám, meggyőzni MéPóságodat arról, hogy az itteni hívek nemcsak név- leg katholikusok, de szent vallásunk hitágazataiban a részükre előirt minden kötelességet meggyőződésből, buzgón és örömmel teljesítenek. Mindezek azonban ismeretesek lévén Méltóságod előtt, ez úttal csupán arra szorítkozom, hogy városunk közönségét atyai jóindulatába ajánlva, és czélba vett vallásos működésére az Isten áldását kérve, egyszersmind kérem a Mindenhatót, hogy Méltóságodat szeretett hazánk, vallásunk és főleg városunk díszére és örömére még nagyon sokáig éltessed' A polgármester beszédét gyakori éljen szakította félbe, végeztével pedig oly impozáns alakban tört ki az éljenzés, hogy ő méltósága alig juthatott szóhoz. Végre is lecsilapult az „éljen“ s ő méltósága meghatottságtól reszkető hangon köszönte meg a szives fogadtatást. Röviden érinté, hogy mennyire boldognak érzi magát, hogy szülőfőldieit, testvéreit ő részesítheti a bérmálás szentségében. 0 méltósága beszédét befejezve, újból felharsant az éljen riadal, s elhangoztával fogatokra szállott a közönség s a mind jobban-jobban megnépesedő hosszú „gyöngyösi“ utón a közönség igaz szivből jött éljenzése, a harangok zúgása, a taraczkok durrogása között érkezett a beláthatlan hosszúságú kocsisor eleje az „Eigen“-féle házhoz. Itt leirhatatlanul kellemes látvány tárult szemeink elé. A főgymnasiumi tanuló ifjúság, az elemi iskolák növendékei, a kath. legény-egylet s az ipartársulat tagjai ünnepi öltözetben s zászlóik alatt sorfalat képeztek az utcza két oldalán. Majd a nagytemplom terén s annak bemeneténél az érseki nevelőintézet fehérbe öltözött növendékei virágot hintettek az érdemes főpásztor elé, a kit a templom főbejáratánál nagyszámú segédlet élén, teljes egyházi ornatusban fogadott a helybeli prépost-plébános úr. A choruson pedig felzendűlt az „Ecce sacerdos magnus“ kezdetű ének s ennek lélekemelő hangjainál a helybeli tanács 4 tagja által vitt baldachinum alatt áldást osztva a főoltár elé vonult a meghatott főpap, s az ott számára elhelyezett imazsámolyon ájtatos imába borult. E közben a nagytemplom szorongá-ig megtelt s a közönség alig hogy a templomba begyülekezett, véget ért az egyházi szertartás és ö méltósága az őt elfogadó egyházi személyzet által szállására, a parochiális épületbe kisértetett. így éi't véget a nem mindennapi ünnepély, melynek kiváló díszét és értékét emelte a példás rend, s az a szivből jövő lelkesedés, mely minden jászberényi ember keblét eltöltötte, s mely mindnyájunkat büszkévé is tett akkor, midőn saját fiunkat hozzá illő diszszel fogadhattuk. Az Isten hozta ő méltóságát körünkbe s az Isten áldása környezze őt!
