Eger - hetilap, 1891
1891-05-19 / 20. szám
20-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. május 19-én. Hirdetésekért: minden 3 hasáb' zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési díj előre fizetendő. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egves szám frt — kr. „ 50 „ „ 30 „ ,) 45 „ n 1 ^ Az egri iparos tanulók rajz- és munkakiállitása. Pünkösd ünnepén zöld falragaszokon hívta fel városunk közönségének szives figyelmét és érdeklődését D e r sz i b Rudolf ipariskolai igazgató, a vezetése alatt álló ipariskola tanulóinak évenkint rendezni szokott rajz- és munkakiállitására. üzen kiállítás úgy a süker, valamint a közönség részéről mutatkozó érdeklődés tekintetében a várakozásnak teljesen megf-delr. A kiállítást magában foglaló „kacsaparti“ belvárosi népiskola nagy tantermében, a kiállított tárgyak szemléletének összhatása alatt, az öröm bizonyos nemével gondoltunk arra. hogy a műhelyélet törekvéseinek e zsenge nyilvánulásában is biztosíték, remény vau ahhoz, hogy városunk jelenlegi nyomasztó, anyagi helyzetéből még kilábalhat, s iparunk és. kereskedelmünk fejlesztése e derék város falai közzé egy boldogabb jövőt hozhat. Midőn itt az uj iparos nemzedék jóra, hasznosra, értelmiségre való törekvését láttuk a tényekben önmaguk által megdicsérve, egyúttal az iparostanulók mestereinek szak- és értelmi képzettségéről, a helyesebb irány iránti fogékonyságáról s különösen a tanulók szakképesítésében nyilvánuló jóakaró szándékáról és nemes hajlamáról győződtünk meg. Derszib Rudolf igazgató fáradhatta)) tevékenységével, városunk iparosainak közjavára szolgáló ügybuzaró törekvésével, jeles szervezői képességével újabban is igazolta, hogy ama legfelsőbb helyről történt kitüntető elismerésre, a mely mindnyájunk friss emlékezetében van, valóban érdemes. Elismerés illeti szintén Kiss A la j o s, -városunk derék, kiválóan szorgalmas és tehetséges festőművészét, mint az iparostanulók buzgó rajztanitóját, ki feladatának teljes tudatával törekszik arra, hogy az ipari foglalkozásokhoz feltételképen hozzátartozó rajzolási ügyességekkel ellássa tanítványait. A kiállított írásbeli dolgozatok pedig az ipariskola összes tanerőinek odaadó törekvéséről, az iparos tanulók elméleti képzése körül kifejtett jeles buzgóságáról tettek tanu- bizonyságot. Részint a szakértő bizottság véleménye, részint pedig saját feljegyzésünk alapján, a következőkben közöljük a jelesebb és jobb munkákra vonatkozó tapasztalatainkat. A fémipart jelesen képviselték: Hódi János, Demeter Imre lakatos-mester tanulója, kapuzár; Pataky István, Szilágyi József kovácsm. t., lópala patkóivá; Balais József, Reincz Rudolf szerszámkovácsm. f., zsákbélyegző; Szanthoffer Eerencz, Balkay István lakatosul, t., vas- ablak ; Braun Lajos, Erlich Dávid rézöntő m. t., ötágú gyertya- tartó ; jó munkával: itj. Nagy Ignácz, id. Nagy Ignácz kovács m. t., patkóid kalapács; Markus Sándor. Szilágyi József kovács m. f., szögcsipő; Bánszky Mihály, Kronberger Fereucz m. t., szétnyíló patkó; Biró Gusztáv, Markasolyi Vilmos bádogos m. t., kávészürő; Valkó József, Kalmár István lakatos m. t., takarékkonyha ; Fleischer József, Salamon Náthán bádogos m. t., sótartó és levesszürő; Blumberg Eerencz. Erlich Dávid rézöntő m. t., gőzvasaló ; Pucbner László. Friedmann Antal bádogos m. t., vizit orsó ; Szakácsi Gyula, Demeter Imre lakatosul, t., pinczezár; Ónodi Géza, Kronberger Fereucz kovács m. t-.. lópatkó; Farsang Mihály, Balkay István lakatos in. t.. ajtózár; Takács Gábor, Kronberger Ferencz kovács m. t.. lópatkó; Czimer János. Plank Gyula lakatos m. t., ajtózár; Király János, Szilágyi József kovács m. t., lópatkó; Fejérpataky Béla,Balkay István lakatos m. t., vasablak. A faiparban jeleskedtek: Vidinszky András, özv. Radvánszky Györgyné ászt. t., éjjeli szekrény; Trajmár András, Endrész Károly ászt. m.t., Az „EGER“ tárczája. tárta föl a hatvanas évek hivatalos iskolakönyveivel szemben az igaságot. Mint tanár az iskolában vrrpiirmt szigorú és komoly volt; az iskolán kivül szives és barátságos.(^Kuliig a legrankonczátlanabb osztályoknak volt a főnöke, melyeket aztaTr^asszigora és erélye csakhamar a legpéldásabb magaviseletre szoktattad A reábizot- takkal nemcsak az iskolában törődött, hanem mint nevelő figyelemmel kisérte <jket szállásaikon is, és nem múlt el hét, hogy egyik-másik tanítványai m?g ne látogatta volna. D ákjai valósággal bálványozták, őfenőreitek tőle, de szerették is. A ki nála sze- kundába került, az maga is bevallotta, hogy egyebet csakugyan nem érdemelt. 1868-ban a cSjsztercM rendnek akkori apátja a gazdaság terére szólította Vajdát. Az uj téren is ugyanaz maradt ő; szorgalmát, szívósságát, világos értelmét a gazdaságban is a clisz- terc^i rend javára értékesítette. Huszonhárom évig működött, mint jószágkormányzó, a barminczkétezer katasztrális holdat kitevő előszállás! uradalomban. E nagybirtokot huszonhárom év alatt a modem gazdálkodás okszerű alkalmazásával valóságos mintagazdasággá alakította át. Bizonyságai ennek^ az 1879. székesfehéur vári s az 1885. budapesti országos kiállításon nyert diszoknOPc '•yak, nem is említve a bel- és külföldi kiállításokon nyert kisebb kitüntetéseket. Kiváló érdeme Vajdának az igen nagy mértékben űzött fásítás, mehlyel a gondjaira bízott birtokot rengeteg parkká alakította áhiNem szívesen vált meg huszonhárom éves munkásságának körétől és csakis rendtartásainak sürgető kérésére fogadta elapáti helyre való első jelöltséget..<:>^íwtí^^?(j^C^^ $L é\\s, erőtbdjes és munkabiró Vrnber, a ki a hazafias c4j\ter- c1\reiNet bizohynyal a hazai tárágy javára fogja’^ormányoSpi. Ödön, az uj zirczi apát. A hivatalos lap r%<<13-iki száma közli a május 9-én kelt kiiályi kéziratot, mely Vajd^Qdön cziszterczi rendű áldozópapot és előszállási jószágkormányzót, a><ndi káptalannak első helyre megválasztott jelöltjét, kinevezi a zirczT^diisv"i«isz_tói és sz^nt gmtJurudi egyesített apátságok valóságos apáljSváty^ Kaposváron^ született 1834-ben; ugyanott és Pecsottveg^ltrvír a gimnáziumi osztályokat, 1852-ben belépett a cziszterczi rendbe, s mint. ennek növendéke elvégezvén a teológiai s egyéb tanulmányokat, 1866-ban az egri főgimnáziumhoz került professzornak. Tanári működésének súlypontja azonban Székes- fehérvárra esik. hol tiz éven keresztül, 186,8. végéig, működött, mint e jóliirü iskolának egyik oszloposaim,tója. Vajdara szorgalommal gyűjtött tudáson kivül ^Éó&^^tauítás mesterségének és a fáradni nem biró kitartásnak isteni adományai is, mely le tudott szá!lnifa fejlődő értelemhez és szellemileg láthatóvá tudta tenni a tanítás tárgyát. Mindig a görög nyelvet«» a történetet tanította. A görög nyelv, ez a nehéz és kllletlen^antárgy, az ö vezetése mellett valóságos ambíciójává vált tanítványainak, -tcrk A históriáj, mindig szónoki pofban, állva magyarázta, lelkesül és lelkesítve; különösen pedig a hazai történelmet, melyben hazafias lelkesedéssel
